Reszkess LRA, megjött az Arrow Boys!

Közzététel ideje | április 29, 2009 | 8 hozzászólás | GaceTillerro

Bár az elmúlt hetekben kevesebb hír látott napvilágot a Mennydörgő Viharról (link: http://mindennapiafrika.blog.hu/2008/12/19/joseph_kony_szorul_a_hurok), a hadműveletről, amelynek során szudáni, ugandai és "nagy" kongói csapatok átfogó akcióba kezdtek, hogy végleg elsöpörjék a Joseph Kony vezette Úr Ellenállási Hadserege (LRA) szervezetét a föld színéről. A hadművelet nem ért véget, csak igazából megakadt a kezdeti lendület és egyéb problémák is nehezítik az akciót. És bár úgy tűnik, az LRA kezd kifogyni a támogatókból és barátokból, az alig 2 ezer fős bázisra építő lázadó szervezet az idei év során is több ízben követett el brutális támadásokat Dél-Szudánban, Kongóban és Ugandában is.

A mai posztban azonban főként a dél-szudáni helyzetre koncentrálnék, ugyanis úgy tűnik, az LRA kihasználva az itt tátongó biztonsági űrt kihasználva, itt vetette meg legjobban a lábát, és a Mennydörgő Hadművelet viszonylagos kudarca után ismét erőre kapott. Az összehangolt támadás ugyan okozott károkat, de a rossz szervezettségnek (és állítólag egy-két beépített spiclinek) köszönhetően, csak annyit sikerült igazán elérni, hogy a nagyjából egy körzetre összpontosuló LRA csapatok most teljesen szétszóródtak a régióban, és kisebb parancsnokok utasításai alatt követik az ismeretlen helyen tartozkódó Joseph Kony parancsait. Idén már többször támadtak Dél-Szudánban fekvő kis falvakra, ahol gyilkosságokat, csonkolásokat követtek el, de főleg gyermekeket raboltak el, a fiúkat szolgáknak és jövőbeni harcosoknak, a lányokat pedig szexrabszolgáknak és házimunkák elvégzésére. 

Dél-Szudánban legalább 150 ezer embernek kellett elmenekülnie lakhelyéről a Mennydörgő Vihar kezdete óta, legtöbbjük nagyobb városokba menekült, ahol viszonylagos biztonságot élveznek. ENSZ becslések szerint az idei év első három hónapjában legalább 1500 embert öltek meg az ugandai lázadókból régiós mészárosokká váló harcosok. Az egyik dél-szudáni városba, Mundriba érkező menekültek pedig szörnyű történeteket mesélnek az újságíróknak és az ENSZ embereinek: élve elégetett apákról, gyermekeik szeme láttára megerőszakolt és megcsonkolt anyákról, otthonok leégetéséről szólnak ezek az elbeszélések, és ez is csak azt mutatja, hogy az LRA mára már tényleg elvetette a sulykot és mondhatni a legelvetemültebb bűnözők és gátlástalan emberek bázisává vált, céljaikat már rég meghazudtolták, tulajdonképpen azt lehet mondani, csak ész nélkül pusztítanak. Felháborító, hogy interjúiban anno Kony mindig azt állította, hogy az LRA soha egyetlen civilt sem ölt meg, minden áldozatuk Museveni ugandai elnök híve, katonája volt. Kedves Joseph, egy 9 hónapos dél-szudáni kisbabáról hogyan lehet eldönteni ezt?

Nagyjából úgy 200-300 LRA harcos lehet ma Dél-Szudánban, akiknek a bázisa a Közép-Afrikai Köztársaság dzsungeleinek mélyén és kongói erdőkben található található, de portyázni mindig Szudánba "ruccannak" át. Ennek egyes szakértők szerint nem csak az esztelen pusztítás a célja, hanem az olajban gazdag régió destabilizálása, és a 2011-ben sorra kerülő függetlenségi szavazáson egy esetleges kulcspozíció megszerzése. Mindenesetre a helyzet több szempontból is nagyon kritikus, egyrészt a víz elég nagy kincs errefelé és a ritkán található kutak körüli bozótosok mindig meglepetést rejthetnek, ráadásul ezen a területen nem igazán vannak nemzetközi segélyszervezetek jelen, úgyhogy az egyetlen remény a falvak lakóinak a helyi rendőrség és az ENSZ lenne. Lenne, ugyanis előbbi képtelen szakmailag helytállni (idén már több rendőrt gyilkoltak meg), utóbbinak pedig általában csak hangzatos sajtótájékoztatókra futja, bár legalább a városok biztonságát úgy-ahogy képesek szavatolni.

Az utóbbi hónapok támadásai azonban már kivágták a biztosítékot a helyi lakosságnál is, a sok borzalmat látott dél-szudániak úgy tűnik, saját kezükbe veszik a dolgok irányítását, és ennek köszönhetően több, helyi milícia jött létre, amely céljának a helyiek megvédését tűzte ki. A legnagyobb és legismertebb az Arrow Boys (a "Nyílvessző Fiúk"), amely az utóbbi hónapokban már afféle dél-szudáni, modern Robin Hood csapatként vált nevezetessé, a Nyugat-Egyenlítő régióban több csapatuk is tevékenykedik, botokkal, husángokkal, nyilakkal és késekkel felfegyverkezve járőröznek Maridi, Mundri, Ezo és Ibba járásokban. A mílicák létrejötte Szudánban a Mennydörgő Vihar indulásához köthető igazán, amelyben a szudáni hadsereg támogató erőként vett részt és főként az lett volna a feladata, hogy a szudáni határt lezárja az LRA elől. Ez nem nagyon sikerült, és 2009-ben
a Nyugat-Egyenlítő régióban a félelem és a rettegés lett az úr.

Az Arrow Boys (maradok az angol névnél, elnézést érte) eredményességét az LRA szűkülő forrásainak is köszönheti, hiszen ahogy egy helyi Arrow Boys vezető elmondta, az LRA azért támad bozótvágóval, fejszével és késekkel, mert nem tudnak megfelelő mennyiségű lőszerhez és fegyverhez hozzájutni. Az első nagyobb sikereiket februárban, az ugandai lázadók nagy pusztító akcióinak közepén érték el, miután több falut sikerrel védtek meg a falusi fiatalokból álló AB csapatok. Az egyik meggyilkolt LRA harcost darabokra vágták a helyi rendőrörs előtt, majd a felgyújtott holttest maradványai körül örömtáncot járt az egész falu. Sőt, az utóbbi időben már nők és idősebbek is csatlakoznak a milíciához, ami nem csoda, mert itt szinte nincs olyan lakos, aki ne lenne érintett rokonok révén valamelyik gyilkosságban, csonkolásban, erőszakban.

Az általam is jó ötletnek tartott kezdeményezést a helyi hatóságok is támogatják, sőt, a rendőrség és a helyi kormányzati erők egyenesen arra ösztönzik az Arrow Boyst, hogy védekezésből egyenesen támadásba menjen át, és verje ki az LRA-t az országból. Na, azért ezzel csínján kellene bánni, mert már láttunk példát arra, hogy egy népért küzdő lázadó csapatból később véres, mészárló horda szülessen. A helyiek egyébként nem gondolják, hogy a támadások mögött politikai célok lennének, egyszerűen csak rendkívül nehéz az élet a kongói és közép-afrikai dzsungelek mélyén, kevés az élelem, kevés a fegyver, szorul a hurok az LRA nyaka körül, és ezért inkább a szükség és a kétségbeesés áll a támadások hátterében, nem valami 2011-es szavazás.

Gondolom többeknek ismerős volt az Arrow Boys név, igen, ők nem tévednek, ugyanezen a néven futott az ugandai kormány által 2003-ben létrehozott mílicia is, amelyet azért hoztak létre helyi fiatalokból és egykori katonákból, hogy az ugandai hadsereget támogassa az Észak-Ugandában zajló, LRA elleni harcokban, a terület és a nyelv maximális ismeretének és a helyi lakosság támogatásának segítségével. Miután az első hónapjaik alatt rendkívül eredményesek voltak, és csak 2003-ben legalább 40 LRA vezetőt kaptak el a Nyílvessző-fiúk, így a kormány más régiókban is hozott létre AB csapatokat. Ahogy az idő telt-múlt, sikereiknek köszönhetően később már őket vetették be a Karamoja régióban operáló bűnöző csapatok ellen is, és 2006-ban már katonai kiképzést, fegyvereket és egyéb kormányzati támogatást is kaptak, sőt többségüket be is integrálták az ugandai hadseregbe.

A nagyjából 11 ezer fővel létrejött AB ma is
létezik Ugandában, bár tagságuk jelentősen leolvadt az évek során, köszönhetően annak, hogy az eredetileg fizetésért foglalkoztatott szervezet tagjai az utóbbi években már nagyon ritkán kapták meg a havi 6000 forintnyi zsoldjukat, és így sokan hazatértek falvaikba és visszatértek a földműveléshez. Az ugandai Arrow Boys sikere mögött a hatalmas támogatottságuk és taktikájuk állt, amely utóbbi hasonló volt az LRA harcosokéhoz, azaz a bozótosból, megbújva rohanták le ellenfeleiket, kis csapatokban mozogva. A lakosság szeretete egyébként olyan erős volt irányukban, hogy amerre jártak, az emberek étellel, itallal, szállással kínálták őket, és olyan szeretetet tanúsítottak irányukban, amelyet azóta sem tapasztalhatott valószínűleg egyetlen mílicia sem.

Sikerüknek kulcsa egyébként a nevükben is megtalálható, vezetőjük anno elmondta, hogy azért lettek Nyílvessző Fiúk, mert olyanok, mint a nyílvesszők, helyismeretüknek, és támogatottságuknak köszönhetően azonnal és pontosan tudnak reagálni az LRA mozgására is. Vagyis tudtak reagálni, ugyanis ma a szerepük már egyáltalán nem olyan jelentős, mint régen, sőt, negatív visszhangok is felhangzottak már működésükkel kapcsolatban. A negatív kritikák ellenére azonban az irántuk érzett lelkesedés és szeretet sosem szűnt meg létezni, és ez tapasztalható most Dél-Szudánban is, ahol az ugandai mintára jött létre az Arrow Boys mílicia helyi szervezete, amely azonban annyiban különbözik az eredetitől, hogy nem kormányzati kezdeményezés volt, és pénz sem került szóba.

Én azt mondom, csak így tovább, máshol is így kellene cselekedni az elnyomott lakossági csoportoknak: ha az állam nem tud megvédeni, akkor a saját kezedbe kell venned a sorsodat. Remélem további hasonló jó hírekről lehet majd még beszámolni. A kritikusoknak üzenem, nem, nem az önbíráskodást támogatom, hanem ha egyszer az állam képtelen megvédeni, akkor nem szabad ölbe tett kézzel ülve várni a mészárosokat.

Hozzászólások: