Lesotho: néhány békés év után ismét visszatér a szörnyű múlt?

Közzététel ideje | április 25, 2009 | 1 hozzászólás | GaceTillerro

Miközben a Dél-Afrikai Köztársaságban a tegnapi adatok alapján szinte biztosra vehető, hogy az ANC pártja még a vártnál is nagyobb arányban nyeri meg a választásokat és így a korrupciós és nemi erőszak vádakkal támadott vezető, Jacob Zuma kerülhet az ország élére, addig az állam területébe ékelődő Lesothoi Királyságban is zajlottak az események, csak egészen más jellegűek. Az ország miniszterelnökét, Pakalitha Mosisilit szerdán a házában próbálták meggyilkolni még azonosítatlan fegyveresek, ahogy azt a Dél-Afrikai Köztársaság kormánya közleményben tudatta a hírügynökségekkel.

És ahogy azt a lesothoi kommunikációs miniszter, Mothetjoa Metsing is megerősítette később, több fegyveres reggel rohanta meg a miniszterelnök házát, ahol tűzharcba keveredtek a testőrséggel, miközben megpróbáltak behatolni az épületbe. Az akció eredményeként 4 támadó holtan maradt a helyszínen, kettőt elfogtak és néhány katona is megsérült. A többi támadónak sikerült elmenekülnie, de a lényeg, hogy Mosisilinek semmi baja nem esett az ijedtségen kívül. Ugyanebben az időben, a kommunikációs miniszter elmondása szerint fegyveresek egy laktanyát is megtámadtak a városban és az ott zsákmányolt két dzsippel érkeztek a rezidencia elé, és az akció mögött valószínűleg politikai célok állhattak.

Hogy mik is ezek a politikai célok? Konkrétan ezt nem lehet megmondani, de ahhoz, hogy tippjeink lehessenek, vissza kell kicsit utazni az időben, egészen a nyolcvanas évekig, amikor az egykori Bászutóföldön rendkívül instabil helyzet állt fenn. 1986-ban katonai puccs döntötte meg az addig rendkívül diktatórikus módszerekkel uralkodó Leabua Jonathan miniszterelnök hatalmát (aki annak ellenére volt uralmon, hogy egy választást korábban már elveszített, csak nem volt hajlandó lelépni a színről), majd a hatalomra jutott katonai vezetés előbb II. Moshoeshoe királynak, majd egy évvel később fiának, III. Letsie királynak adta az ország irányításának jogát, akik korábban csak jelképes szerepet láttak el. Egy újabb katonai puccs jött 1991-ben, amely sikeresen söpörte ki az addigi juntát és üldözte el a királyt, és 1993-ban demokratikus választások után a hányattatott múlttal bíró Bászutói Kongresszus Párt (BCP) került hatalomra és egy rövid ideig úgy tűnt, Lesotho is a béke útjára lépett a kontinensen.

Azonban 1994-ben ismét változásokat fújt a szél Maseru felett, III. Letsie király és az őt támogató katonák vették át az ország irányítását, de hamarosan, nemzetközi nyomásra egyezséget kötöttek a megdöntött BCP kormánnyal, és ezután egy duális irányítás jött létre, a BCP volt a kormányzó párt, de az állam feje a király lett. 1997-ben aztán a BCP felbomlott, és ekkor jött létre a ma is hatalmon lévő Lesothói Kongresszus a Demokráciáért (LCD), amely a 1998-as választásokon többséget szerzett az akkor még csak 80 fős, alsóházként funkcionáló nemzetgyűlésben (a 31 fős felsőház, a Szenátus tulajdonképpen tanácsadó szerepet tölt be, 22 törzsi vezetőből és a király által kinevezett 9 képviselőből áll). Ekkor lett első ízben minisztelnök a fentebb említett Pakalitha Bethuel Mosilili.

A választások után zavargások törtek ki az országban az ellenzékiek felháborodása miatt, amely a botswanai valamint a dél-afrikai katonák bevonulását vonta maga után. Bár béketeremtési céllal érkeztek, rövid idő alatt harcok alakultak ki köztük és a lesothói nép (a hadsereg, a hatóságok) között, amelynek pár hónapja alatt a fővárost (és több vidéki várost) teljesen rombadöntötték. A külföldiek végül nemzetközi közvetítés és hosszas tárgyalások után távoztak, és az elégedetlenkedők megbékítéseként átalakították a szavazási rendszert, amelynek fő eleme a 80 fős alsóház 120 fősre bővítése volt. 2002-ben aztán végre sor került az első igazán békés és demokratikus választásokra, amelyen az LCD nyert megint jelentős többséggel, de az új rendszer is bevált, az öt legnagyobb ellenzéki párt mindegyikének került képviselője a gyűlésbe.

Ekkor már tényleg azt lehetett hinni, beköszöntött a béke a kis királyságban, de az egykori külügyminiszter, Tom Thabane közbeszólt. 2006 végén ő és 18 képviselőtársa kilépett az LCD-ből és megalapította az Összes Bászutó Pártját (ABC), és így új választásokat kellett kiírni, amely az új választási bizottság és az új szabályok igazi főpróbája volt. A választásokon végül ismét az LCD nyert (és Mosilili ismét miniszterelnök lett), de erőssége lecsökkent, már csak 62 széket birtokolnak a 120-ból, legjobb ellenzékiként, a főként városiak által támogatott, 17 helyet birtokló ABC végzett. A legnagyobb vesztes egyébként a függetlenséget kiharcoló, és a Leabua Jonathan diktatórikus uralmát támogató Bászutói Nemzeti Párt (BNP) volt, amely végül csak három széket tudott szerezni, és véglegesen megszűnt komoly politikai erőként létezni.

Mindenesetre az eredmények nem igazán nyerték el az ellenzékiek és a fiatalok tetszését és így néhány héttel az eredmények kihirdetése után már látszottak az ellentétek jelei. Ezek a feszültségek rövidesen politikai motivációból történt támadásokba csaptak át három kormányzati miniszter, valamint Tom Thabane ellen, és bár a testőrök közbelépésének köszönhetően senki nem sérült meg, ekkor került bevezetésre az akkor eléggé hírhedtté váló teljes kijárási tilalom és ráadásul országszerte katonai ellenőrzőpontokat és őrjáratokat állítottak fel.

Igazából most értünk el a fent feltett kérdés válaszához, ugyanis a politikai feszültség a kis pártok képviselőinek számán robbant ki és az akkor kialakult ellentétek a mai napig ott bújnak meg a politikai élet mindennapjaiban. Tudni kell, hogy a 120 fős nemzetgyűlés 80 főjét választják egyértelmű szavazással, a maradék 40 helyet, arányosan osztják szét a kis pártok között (hogy mindenkinek legyen képviselete), ahogy mondjuk azt Németországban és Olaszországban is teszik. Akkor ugyan hónapok után végül sikerült – dél-afrikai – közvetítéssel megegyezni a székek elosztásáról, de a politikai ellentétek nem szűntek meg létezni és jópár tüntetés és megmozdulás jellemezte a 2008-as évet is.

De ilyen támadásra, mint ami szerdán történt, senki nem számított. A friss hírek szerint egyébként egy egykori katonatiszt, bizonyos Makotoko Lerotholi áll a támadás mögött, aki még 2007-ben menekült el az országból, miután őt gyanúsították az akkor történt politikai támadásokkal is. És bár bizonyíték nincs rá, egyes szakértők úgy tudják, hogy Lerotholi régebben elég szoros kapcsolatot ápolt az LCD kiválása után megmaradt BCP egyes tisztviselőivel, de más, az ország politikai berendezkedését jól ismerő szakemberek szerint ez inkább egy "magán" puccskísérlet volt csak, és a jövőben elképzelhetőek hasonló támadások, a saját sípályával rendelkező Lesotho vezető politikusai ellen, ugyanis a gazdasági és szociális helyzet nem igazán túl jó. A legutóbbi hírek szerint az ország egyetlen jelentős iparának számító textilipar fog pofont kapni, miután a válság és a kvóták alakulása miatt több ezer elbocsátása várható a közeljövőben.

Hozzászólások: