Migingo: több mint egy aprócska pötty a térképen

Közzététel ideje | április 20, 2009 | 2 hozzászólás | GaceTillerro

A mai poszt indításaként el kell mondanom, hogy jómagam sosem értettem azokat az embereket, akik mindig irigykednek mások vagyontárgyaira, egy ház, egy jobb autó, akár egy márkás telefon is képes belőlük az önzés és az irigység legmagasabb fokát kiváltani, de ahogy most látni fogjuk, magasabb szinteken sincs ez másképp, országok, nagy nemzeti öntudattal rendelkező államok képesek a legapróbb területen is kisgyerekként marakodni.

Erre a mostani történetünk két főszereplő országa, Kenya és Uganda is tökéletes példa, akik a napokban vették fontolóra, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság elé viszik a Migingo-sziget birtoklásáért folytatott küzdelmüket. Maga a sziget (bár talán túlzás szigetnek nevezni, hiszen igazából csak egy jó nagy szikláról van szó) a Viktória-tó keleti részén fekszik, két másik szintén aprócska szigettel, a Piramissal (amely nevét a formájáról kapta) és az Usingoval együtt, és nagyjából egy fél focipályányi méretű területtel bír. Elhelyezkedése okozza a körülötte kialakult vitákat, hiszen rendkívül közel fekszik a kenyai, ugandai és tanzániai határok érintkezési pontjához. Míg azonban a Piramis (Kenya) és az Usingo (Tanzánia) jogi helyzete tisztázott, addig a hozzávetőleg 300 halásznak és kereskedőnek otthont adó Migingoért már évek óta folyik a harc.

A történészek és a kutatók sem tudnak egyetérteni abban, hogy kik voltak a szigetecske első lakói, sokak szerint kenyai halászok a kilencvenes években, mások szerint viszont inkább ugandai halászok 2004 körül. Igazából már a kilencvenes években sem volt tisztázva a Migingo státusza, de aztán 2004-ben robbant ki először igazán a vita, amikor ugandai rendőrök kitűzték az ugandai zászlót a szigeten, és létrehoztak egy rendőrörsként funkcionáló sátrat is. Aztán később ez megszűnt, akkor rövid ideig kenyai rendőrök voltak a szigeten, majd még néhányszor volt ilyen "váltás" a két állam hatóságai között, de igazából a konkrét mindennapi életben nem volt semmiféle fennakadás (vagyis voltak diszkriminatív döntések, erről még később).

Egészen 2009-ig (ekkor és most egy 48 fős ugandai katonai alakulat állomásozik a sziklán), amikor is Uganda felszólította a Migingon élő kenyaiakat, hogy igényeljenek egy speciális vízumot, hiszen elvileg Uganda területén tartózkodnak. Ez megdöbbenést keltett Kenyában, és rövidesen, márciusban a két ország miniszterei Kampalában találkoztak az ügyben és megegyeztek, hogy addig nem fognak semmi konkrét lépést foganatosítani a Migingo ügyében, amíg nemzetközi szakértők nem állapítják meg, hogy konkrétan akkor melyik ország fennhatósága alá esik a terület. De ennyi nem volt elég. Március 27.-én Eriya Kategaya ugandai miniszterelnök-helyettes és James Orengo kenyai földügyi miniszter a szigetecskére utazott, hogy folytassák tárgyalásaikat és a lakókkal is beszéljenek. A tárgyalások azonban teljes kudarccal zárultak, az ugandai fél nem volt hajlandó az itt állomásozó csapatai visszavonulásáról tárgyalni, sőt a kitűzött ugandai zászlót sem volt hajlandó levonni. Erre a kenyai fél megfenyegette tárgyalópartnerét, hogy áprilisban kenyai katonák fognak érkezni a Migingora (ez még nem történt meg).

Mindenesetre a napokban Uganda is megelégelte a dolgokat, és bejelentette, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság elé fogja vinni az ügyet, mert már nem látja annak esélyét, hogy a tárgyalások a két ország döntést hozhatnak. Ezt pénteken, az ugandai külügyminiszter, Isaac Musumba mondta, éppen Nairobiban (ahol egy regionális találkozón vett részt), aki azt is bejelentette, hogy országa birtokában megdönthetetlen bizonyítékok vannak arra, hogy Migingo Uganda része. Ezen a régiós találkozón egyébként Kenya és Uganda ismét tárgyalóasztalhoz ültek a területi vita miatt és megállapodtak a közös szakértői gárda felállításában, amely két hónapos mandátuma alatt végérvényesen ki fogja nyomozni, kihez is tartozik ez a szikladarab a Viktória-tó szélén. Ami jó hír, hogy szintén itt, mindkét fél nyomatékosan kijelentette, semmiképpen nem vetnek be katonai erőt a helyzet megoldása érdekében, hiszen a két állam viszonya mindig is jó volt a régióban.

A konferencia napján egyébként az egyik kenyai újság, a Standard megjelentetett 1917-es gyarmati térképeket, amelyek szerintük a kenyai fennhatóságot igazolják. Ez amúgy jellemző errefelé, mert míg Ugandában nem igazán törődik az átlag lakosság az üggyel, Kenyában nemzeti kérdésként kezelik a témát, és a lakosság körében időként felütik a fejüket radikálisabb nézőpontok. Amit egyébként én is leellenőriztem, a Google Map szerint a sziget az ugandai határokon belül fekszik. Hogy melyek lehetnek egyébként a döntő dokumentumok? Egy 1926-os gyarmati rendelet, valamint a két ország alkotmánya játszik nagy szerepet majd ennek, a halászati ipar számára nagyon fontos szigetecske tulajdonjogának tisztázásában. Bár nem meghatározó tényező, de érdekes, hogy a kenyai szárazföld jóval közelebb fekszik a szigethez, mint az ugandai (Migingoról hajóval 2 óra Kenya, 6 óra Uganda), ezért az ugandai halászok Kenyában adják el kapásukat, így mindenképp jó lenne békésen rendezni a dolgokat számukra is.

Egy megkérdezett ugandai halász elmondta, hogy egészen addig nem volt gond a szigeten, amíg úgy 2005 körül az ugandai hatóságok meg nem jelentek a szigeten és nem kezdtek el adót szedni a halászoktól, ugyanis a kormány több adót szedett a kenyaiaktól, mint az ugandaiaktól, és ezzel előbbieket arra kényszerítve, hogy a szárazföldről végezzék tevékenységüket. Közben a tárgyalások is zajlottak és úgy 2008 körül megint kenyai rendőrök érkeztek a szigetre, amitől pedig az ugandaiak kezdtek elszivárogni a területről. Az így létrejött vákumot pedig kenyaiak kezdték el betölteni, és 2008 közepére-végére már a pár száz fős populáció 60%-át ők alkották, 35%-a ugandai volt, és 5%-ban még voltak tanzániai halászok is.

Tehát itt tart a történet, érdekes egy sztori az biztos. A szigeten van gyógyszertár, egy kenyai kis orvosi rendelőt is üzemeltet, vannak kocsmák, és két vécé. A lakosság valamivel több, mint fele férfi, és tartósan gyerek nem tartózkodik a szigeten. Mivel nagyjából három tonnányi frissen fogott halat pakolnak itt nap mint nap át, így valószínűleg nem lesz vége a történetnek egy egyszerű térképészeti vizsgálattal.

Hozzászólások: