Szomáliföld: a kalózokon kívül is van itt élet
Közzététel ideje | április 16, 2009 | 29 hozzászólás | GaceTillerro
Miközben az elmúlt napokban a szomáliai kalózok "iszonyúan szörnyű" rémtetteitől harsog a média, és kalandosabbnál kalandosabb főcímekkel próbálják növelni olvasottságukat, nézettségüket az egyes médiumok, a dolgok hátteréről, a Szomáliában uralkodó döbbenetes állapotokról egyetlen szót sem hallunk, ami azért eléggé visszataszító. Egy amerikai hajóskapitány elrablása (tévedés ne essék, elítélem az ilyen akciókat) nagyobb hír volt a világsajtóban, mint amikor az iszlám lázadók anno lerohanták Mogadishut, véres pusztítást hagyva maguk mögött.
Eme rövid kis kirohanás után koncentráljunk a mai poszt témájára, amelyben Szomália legészakibb régiójának, a már csak papíron az ország részét képező Szomáliföld problémáiról szólnék. Szomáliföld 1991-ben kiáltotta ki függetlenségét, amikor Szomália központi kormányzata összeomlott és kirobbant a ma is folyamatban lévő polgárháború (bár most mintha lenne előremozdulás ebben az ügyben). És bár vannak országok, amelyekkel kapcsolatokat ápol, igazából a mai napig nem ismerte el létezését más állam, és ahogy a mostanában zajló politikai folyamatokból kiderült, ha esetleg végre sikerül egy szilárd szomáliai kormányt felállítani, az nem fogja hagyni Szomáliföld elszakadását. És bár ennek a de facto országnak sikerült kimaradnia az utóbbi évek jelentős harcaiból, a szomszédjában lévő autonóm területekkel nem igazán túl jó viszonyt ápol, területi viták miatt. Szomáliföld ugyanis a történelmi brit Szomáliát tartja hivatalos területének, ez azonban nem egészen ilyen egyszerű, mert a a terület keleti részén két másik de facto állam is székel, Puntföld és Maakhir, amelyek szintén igényt tartanak egyes területekre.
Nem elég azonban a területi vita, a nemzetközi harc az elismertségért, a szegénység, az elmúlt hetek eseményei azt mutatják, hogy még a belső egység sem olyan szilárd, mint ahogyan azt gondoltuk a polgárháború évei alatt. Fontos tudni, hogy ennek a de facto országnak a társadalma klánrendszerű, az esetek többségében valamilyen szintű családi kapcsolatokból létrejött, 3000-50 000 fős klánok alkotják a társadalom alapját, amelyek közül a legjelentősebb az Isaaq és a Gadabuursi (e klán tagja az állam elnöke is). A kilencvenes évek óta voltak kisebb-nagyobb összeütközések különböző klánok között (bár a kormány mindent megtesz ezek elkerüléséért), és az elmúlt hetekben a konfliktusok ismét fellángoltak. Pár nappal ezelőtt több száz családnak kellett elmenekülni a Szomáliföld Gabiley régiójában található Satiile területről, miután két klán konfliktusa súlyos összecsapásokba és harcokba torkollott.
Az év elején már kirobbant harcok azal újultak ki, hogy április hetedikén egy csapatnyi felfegyverzett ember megtámadott és meggyilkolt egy helyi farmert a Satiile területen, amely több, mezőgazdasággal foglalkozó farmot és falvat foglal magában. Az egyik helyi vezető elmondása szerint legalább 200 család (közel 1100-1200 ember) menekült el a falvakból, főleg a régió fővárosába, Gabileybe. A helyi rendőrség egyből kiszállt a helyszínre és rövid idő után konstatálták, hogy a februárban kirobbant harcok érintettjei voltak ismét a főszereplők.
A Reer Hared és a Reer Nour klán közti ellentét még a nyolcvanas évekre datálódik, amikor a Hared a Szomáliföld függetlenségért harcoló Szomáli Nemzeti Mozgalmat, míg a Nour az akkori szomáliai elnököt, Siad Barrét és a hadsereget támogatta. Ez a konfliktus aztán a kilencvenes évek alatt folytatódott, kisebb-nagyobb harcok határozták meg a klánok életét, és hiába volt tűzszünet, békítési kísérletek sokasága, az ellentét azóta is megmaradt, csak azóta földek tulajdonjoga miatti harcokká alakult át. Jelenleg elég feszült a helyzet, a rendőrök vezető tisztségviselők, és klánok öregjeinek a segítségével próbálják a nyugalmat fenntartani a területen, ahogy az egyik hírügynökség helyszínen járt tudósítója elmondta, súlyosabb harcok is elképzelhetőek, mert az egész Gabiley régióban nagyon feszült a helyzet. Nem eme két klán között van csak összetűzés az országban, még 2006-ban rendkívül súlyos, Etiópiára is átterjedő harcok voltak a Garhaajis klán két kisebb frakciója között, amelyek során jópár ember meghalt és több tucat megsérült.
Eközben a helyzet a Puntföld-Szomáliföld határon sem túl fényes, néhány nappal ezelőtt ismét kisebb összetűzés volt a két de facto állam katonái között, amely ugyan ezúttal nem járt sérültekkel, de a múlt sötét árnyait idézi. Még emlékezhetünk, 2007-ben és 2008-ban is összecsaptak a két állam csapatai egy elhagyott sivatagi terület birtoklásáért a Sanag régióban. 2007-ben legalább 1 ember meghalt és három másik megsérült az akkori harcokban, amelyekért mindkét fél a másikat hibáztatta. A konc, amiért a két fél marakodik, a Sool és a Sanag régió, amelyet Puntföld etnikai alapon, Szomáliföld pedig történelmi alapon követel magának.
A Sanag régióban található Las Qoray városa pedig más szempontból is rendkívül érdekes színfoltja a történetnek. A város, amely jelenleg Puntföld területén fekszik, és amelyet a fentebb említett okokból Szomáliföld is magáénak követel, a hírhedt szomáliai kalózok egyik fő támaszpontja, a legutóbb elrabolt olasz vontatóhajót is az itteni kikötőben őrzik. Szóval La Qoray, vagy Laasgoray, kinek hogy tetszik, a két de facto állam közti konfliktus egyik robbanópontja, amelyet többször is körbevettek a szomáliföldi katonák, és jelenleg is ők ellenőrzik a város egyes részeit (a megszállásra is érdekes körülmények között került sor), míg a puntföldi katonák a többit. A kalózok más téma, ők igazából nem különálló erőként jelennek meg a városért folytatott harcban, bár egyesek szerint tulajdonképpen ők irányítják a települést. Szintén fontos város a térségben, a Sool régió fővárosa, Las Anod, amelynek birtoklásáért több ízben szintén véres harcok folytak a felek között, legutóbb októberben.
Valamennyire sejthető módon, az ország gazdasága sem áll éppen stabil lábakon, a nem elismert nemzetközi státusz miatt elég nehéz az érvényesülésük a nemzetközi piacon, bár az utóbbi években fellendülni látszik az élőállat-export, főként a Közel-Kelet felé, de mivel saját valutájukat a schillinget nem ismeri el senki, kénytelenek főleg dollárban üzletelni. A turizmus terén is óriási tartalékokat rejt magában a térség, bár ahogy Magyarország, úgy a nagy "turistaadó" országok sem ajánlják a térségbe utazást. Még. Még, ugyanis szerintem a helyzet valószínűleg rövidesen változni fog, hiszen mint az ismert, Szomáliföld partjainál jelentős vízalatti olajkészletek rejtőznek, és figyelembe véve a világgazdaság olajfüggőségét, előbb-utóbb vagy elsöprik vagy elismerik őket.
Hozzászólások:
29 válasz érkezett eddig a következő írásra: “Szomáliföld: a kalózokon kívül is van itt élet”
Szólj hozzá!
április 16th, 2009 @ 19:03
“előbb-utóbb vagy elsöprik vagy elismerik őket”
Afrika államainak története dióhéjban
április 16th, 2009 @ 19:25
ott nem emberek élnek állatok ,
hogyan tudtak visszafejlödni ennyire
április 16th, 2009 @ 19:29
@vers: valamikor öregapám béresként szolgált, de ha Ő valamiben megeggyezett a szomszéddal akkor az ugy volt. Kimondott szónak még a paraszt világban is értéke volt.
Nézz végig a politikai elitünkön. A korcsosodás már itt is elkezdődött. Lassan mi is visszajutunk a szomáliai szintre.
április 16th, 2009 @ 20:13
egy kapcsolódó link Wagner Peter bizt.pol. szakértő honlapjáról:
wagnerpeter.blogspot.com/2009/04/egy-mentoakcio-kovetkezmenyei.html
április 16th, 2009 @ 20:35
De facto, de facto, de facto, de facto.
Ja és… De facto.
Legalább 1 ember meghalt. Nohát. 3. világháború? Mivel magyarázza ez a cikk a kalózkodás okait?
április 16th, 2009 @ 20:42
@baskiria: Ajánlom figyelmedbe a poszt címét.
április 16th, 2009 @ 20:48
@GaceTillerro: Ő csak write-only posztoló. Nem olvas, csak ír.
április 16th, 2009 @ 21:14
Az olajra visszatérve. Jelenleg még csak valószínűsitik az olaj létét. Amig be is bizonyosodik, még kell pár év (persze ehhez meg kell egy kormány, aki kiadja az engedélyt a kutatásra). Szóval idő van bőven.
Én inkább másfelőll közelíteném meg a kérdést. Mit akarnak a nagyhatalmak?
Per pillanat Kína csendesen megvetette a lábát Afrikában. Őt nem fogja érdekelni, hogy ki van hatalmon Szomáliában, csak békében kutathasson. Ehhez viszont stabil hatalmi centrum kell, ami nincs jelenleg.
Az USA-nak jelenleg minden ereje le van kötve, de ha tehetné, akkor megakadályozná Kína terjeszkedését. Szóval neki is mindegy, hogy ki van hatalmon, csak erős legyen és lehetőleg ne legyen Kína-barát. Az ő számára az olaj se perdöntő, hisz rátette a kezét az iraki készletekre. De mindezt csak erősen feltételes módban gondolom.
Anglia és Franciaország érdekelt lehet még, mint régi gyarmattartók. De ők inkább lesznek a jenkik szekértolói. Bár nem hiszem, hogy sokat tehetnének. Franciao. egyébként inkább Dzsibutira koncentrál.
Szóba jöhet még Etiópia mint egy közeli viszonylag stabil ország. De neki meg számottevő ereje nincs ahhoz, hogy hosszú távra megszállja bármelyik de facto országot.
április 16th, 2009 @ 21:25
a törzsi alapú társadalomból nem lehet egyetlen lépéssel kvázi demokráciát csinálni. ilyen nincs.
április 16th, 2009 @ 21:26
Az USA nem foglakozik Szomáliával. Egyszer megégette ott magát és még egy balhé Obama karrierjébe kerülne. A nemzetközi híreket olvasván tisztán látszik, hogy az USA lassan feladja Közel-keletet és az ázsiai térségre öszpontosul a figyelme. Arrafelé vannak irányítva a hórdozóik. Szomáliában mikor lesz rend? Amíg a klánháborúk tartanak szerintem sose
április 16th, 2009 @ 21:35
@mig8: Olajjal kapcsolatban igazad van, 2008-ban több társaság is monitorozta a partközeli területeket, és igen, csak “valószínűsítik” a nagy tartalékokat. Hozzászólásoddal többi részével is nagyjából egyetértek, bár:
Az amerikaiak nem hinném, hogy túlságosan nagy nyomást lennének képesek kifejteni a régióban, mondjuk akár politikailag, és egy esetleges katonai beavatkozás pedig szinte elképzelhetetlen, egyrészt a most is folyó “amerikai háborúk” miatt, másrészt meg itt nem lenne könnyű dolguk (avagy a múlt kötelez..).
Kínának meg igazából nagyon a béke sem kell az ügyködéshez, lásd mondjuk Szudán, szóval ők sem fognak nagyon nyomulni egy NAGY SZOMÁLIA érdekében.
Az etiópokat meg sokan nem igazán szeretik arrafelé, szóval egy megszállás csak feszültséget generálna ismét.
Köszönöm a hozzászólást!
április 16th, 2009 @ 22:34
Bocsi, de mindig eldurran az agyam, amikor a “szegény afrikai népekről” olvasok. Pl. “szegény” Szudánnak nincs pénze az aknák felszedésére…
Basszák meg, megvenni, lerakni volt pénzük?!?!
Vagy, hogy a szomáliai kalózok élelmiszer-segély szállító hajót támadnak meg. Mi a túrónak akkor segélyt vinni arrafelé?
Fegyverük van dögivel, a fegyverek árát költsék gyógyszerre!!!
És ezt most nem is pejoratív értelemben mondom
április 16th, 2009 @ 22:41
@GaceTillerro: “Kínának meg igazából nagyon a béke sem kell az ügyködéshez, lásd mondjuk Szudán, szóval ők sem fognak nagyon nyomulni egy NAGY SZOMÁLIA érdekében.”
Ez így van. A kínai olajvállalatok majd tartanak saját magánhadsereget. Már robotrepülőik is vannak, ha jól tudom, szóval a technikai fölény meg lesz ahhoz, hogy ne merjenek kötözködni velük. Kína újragyarmatosítja majd egész Afrikát (legalábbis a szubszaharai részét), persze nem politikai, hanem gazdasági értelemben. És akkor majd nem kell nekik robotolni a sweatshop-okban, hanem majd megteszik az afrikaiak. Szóval a textilipar nagyrésze 20 éven belül szerintem átkerül Afrikába, Kínában meg technológia igényesebb dolgokat fognak majd csinálni.
április 16th, 2009 @ 23:35
A szegény szomáliai kalózok műholdas mobilon ismertetik követeléseiket… Hahaha.
Nem kéne velük finomkodni, golyót az összes fejébe, ott a tenger közepén. Az a vicc, hogy még ők voltak megsértődve, amikor kilőtték pár társukat a franciák meg az amik. Nem is értem, hogy kiért kell ezt magyarázkodni (”fegyvert fogtak a kapitányra”), aki kalózkodik, az tudja rá: ez egy veszélyes üzem.
Fel kéne komolyabb géppuskákkal szerelni az arra járó kereskedelmi hajókat is, aztán ha közeleg egy gyanús motorcsónak, akkor durr. Esetleg preventív jelleggel meg lehetne kicsit szórni azokat a kikötőket, amelyek befogadják tisztelt rablóurakat. Nem igaz, hogy pár tucat rohadék röhöghet a világon, hogy az milyen impotens.
április 16th, 2009 @ 23:50
Lőni rájuk, abból nagy baj nem lehet.
április 17th, 2009 @ 00:45
Szerintem el kell fogadni, hogy vannak helyek a világban, ahol egyszerűen ez a helyzet.
Ilyen Afrika egy jó része meg Afganisztán, Pakisztán is.
Egyszerűen nem lehet semmiféle normális interakció köztük és a világ úgy-ahogy demokratikusként működő része közt, és képtekenség elvárni, hogy határozatokkal, segélyekkel, katonai akcióval majd átveszik azokat a normákat, melyek a világ más részén elfogadottabbak.
Nem is lenne ezzel baj, mármint ha hagyni lehetne ezeket az országokat, hogy csinálják magukban a saját területkün azt, amit akarnak, háborúzgassanak, népirtsanak, iszlámozzanak, klánozzanak, ha nem jelentenének biztonsági kockázatot az egész világra közvetve. Elszigetelni meg sajnos nem lehet őket, technikailag nincs rá mód, pedig az lenne az egyetlen megoldás.
Egyáltalán, totális képtelenség egy törzsi hagyományokban élő népet bármiféle egységes ország/kormány alá beerőltetni. Nem fog működni.
április 17th, 2009 @ 00:55
@Daily Shark:
Törzsi hagyományok szerint élő népeket még itt, európában is nehéz integrálni, nemhogy olyan helyen, ahol a törzsi hagyományokon kívül nincs is más…
Azt viszont nem ártana megtanítani nekik, hogy a kalózkodás a XXI. században nem igazán tolerált foglalatosság, és ne csodálkozzanak, ha esetleg ők húzzák a rövidebbet. Sajnos addig teszetoszáskodtak az odavezényelt hajók (még az oroszok is), míg teljesen el nem pofátlanodtak ezek a szerencsétlenek. Remélem, hogy az amerikai akció után már nem fognak velük ennyit szarakodni, tárgyalás és fizetés helyett inkább odapörkölnek, abból talán érteni fognak.
április 17th, 2009 @ 07:21
@GaceTillerro:
Nincs mit, én köszönöm, hogy válaszra érdemesnek találtad a kommentemet.
Amerikaiak. Persze hogy nem akarnak ők ott nagyon keménykedni! nem is ezt mondtam. Hanem azt, hogy lenne olyan érdekük, ami miatt érdemes lenne nekik ott fellépni. De ez persze csak sokadik prioritás…
Kína. Igazad van, őket hidegen hagyja Szomália mint olyan. Én azt állítottam, hogy nekik csak arra van szükségük, hogy legyen egy erős központi hatalom – hogy ez mekkora területen úr, az nekik már mindegy. Viszont kell ahhoz, hogy az olajkitermelés zavartalan legyen.
Az lehet, hogy az etiópokat nem szeretik. A kérdés csak az, hogy Etiópia érdeke mit kíván? És hogy képesek-e ennek megfelelően cselekedni?
Mégvmi az olajról. A “csak valószínűsítik” állapotból viszonylag könnyen el lehet jutni a “van olaj” állapotig. (Tengeren ez pár hét mérést jelent. Majd utána biztonságos körülmények között pár hónap feldolgozást és értelmezést, de persze azt már lehet térben innen távol is akár.) Viszont ez nagy anyagi befektetéssel jár. Egy társaság ilyet csak akkor vállal el, ha a kitermelés joga is az övék és a kalózok is békén hagyják. Ehhez viszont kell az erősebb központ. A hadihajó csak tüneti kezelés…
április 17th, 2009 @ 08:07
@Daily Shark: “Nem is lenne ezzel baj, mármint ha hagyni lehetne ezeket az országokat, hogy csinálják magukban a saját területkün azt, amit akarnak, háborúzgassanak, népirtsanak, iszlámozzanak, klánozzanak, ha nem jelentenének biztonsági kockázatot az egész világra közvetve. “
Miért jelent biztonsági kockázatot a világra, ha Rundibundiban a tuszuruk, meg a huturuk irtják egymást?!?! Saját pénzén megveszi a fegyvert mindkét fél, aztán szépen irtogatják egymást. Egészségükre !!! Szép filemeket lehet róla csinálni, hogy a hölgyek ne csak a Titanic esetén könnyezzenek.
Mivel úgyis kezelhetetlenek, így a legjobb, ha csökken a problémás egyedek száma. Nos, ott pont ez történik…
Vagy Szundibundi esete. Polgárháború van 50 éve, már a jó isten se tudja, hogy melyik félnek van igaza (valószínűleg egyiknek sem). Hol a kormány bombázza a felkelőket (ha éppen a harci sas egészséges
), hol a felkelők irtanak ki pár kormányoldalon rekedt várost…
Az egész kontinesnst szögesdróttal kell körbevenni, aztán 50 év múlva benézni, hogy abbahagyták-e már egymás gyilkolászását. Aztán 50 év múlva ismét.
április 17th, 2009 @ 09:16
Jó hely ez az Afrika, legalább nem unatkozunk, ott mindig történik valami.:)
április 17th, 2009 @ 10:26
Segélyt mindig fognak oda küldeni, ennek egyszerű oka van.
Sokkoló képeket lehet készíteni a sok csóró éhezőről, mellyel be lehet szedni mondjuk 100M dollárt fejlettéktől.
Ebből kb. 10M dolcsiért veszünk romlott cuccokat, a maradék 90M dolcsit sajnos működési költségekre (vöröskereszt A8-asai, reklám, nyaralások, cimbik link állásainak tömegei, stb., minden segélyszervezetnél ez megy) kell fordítani.
De legközelebb csak akkor kapunk pénzt ha le tudjuk videózni, hogy csóró feka gyerek örömmel tölti magába a tejport. Különben nem vinnének semmit.
április 17th, 2009 @ 11:03
A francert kell segelyekkel tomni Afrikat? Mert uzlet.
Be kell csukni a kaput, es megvarni, amig elhullik mind aidsben, a maradek meg halomra lovi egymast.
április 17th, 2009 @ 11:26
Ezt megszívta Szomália.
Nagyon jó volt a hidegháború haszonélvezőjének lenni Afrikában, csak akkor koppantak egyes államok amikor kiderült, hogy már nem fogja őket senki pénzzel tömni 1990 után.
Azonnal el is szabadultak az indulatok, azóta is csak az erőszak az úr.
Segíteni nem fog senki rajtuk, legfeljebb odaküldik a franciák a légiót és azok lemészárolnak egy csomó embert (erre a feladatra a legalkalmasabbak ők lennének). Így majd abba marad a kalókodás vagy 10 évig. Aztán újra kezdődik minden.
április 17th, 2009 @ 11:45
Karantén aztán írtsák egymás nyugodtan a tengerparti falvakat meg lenapalmozni
április 17th, 2009 @ 12:18
Minden kedves olyan kommentelő figyelmébe (nem mintha lenne értelme), aki az elszigetelést, magukra hagyást, polgárháborúk, népirtások eszkalálódását tekinti megoldásnak, s az általánosítás, sztereotipizálás, előítéletesség nemes eszközeivel él, midőn Afrikáról (as such!) “gondolkodik”:
1) Valószínűleg nem azok költik a pénzt fegyverre, akik éheznek. Valószínűleg nem őnekik szánják a segélyeket. Súlyos csúsztatás a két csoportot egybemosni.
2) Valószínűleg sokkal több afrikai ember akarna békét, mint amennyi nem. Pech, hogy megintcsak nem ők azok, akik a fegyverkezésből és a jó öreg divide et impera alapú politizálgatásból hasznot, s ezáltal befolyást szereznek.
A béna pacifistákat lelövik, ugye?
3) A korrumpálható (és korrumpált) segélyezés valóban nem megoldás.
4) Törzsi háborúkon és szemet szemért elvű felfogáson szocializálódott társadalmakban valóban nem lehet 10 perc alatt olajozottan működő demokráciát csinálni. (Ld. még: Hungarisztán nevű balkáni ország.)
5) Nem árt tán arról sem megemlékezni, mi volt a derék fehér emberek szerepe abban, hogy e kontinens azzá fejlődött, amivé. (A fegyvereket ugyebár valaki eladja nekik. No meg az sem volt mellékes, hogy Afrikát nyugodt szívvel lehetett és lehet ma is lerabolni. Rabszolgák, gyémánt és egyéb ásványkincsek, gumi, fűszerek, nemesfa, vadállomány és mi szem-szájnak ingere. Igen sok fejlett ország csinálta meg magát a gyarmataiból. Amúgy félreértés ne legyen: a kolonizáció kora csak papíron járt le.)
6) Találkoztam Nyugat-Európában olyanokkal, akik számára Kelet-Európa egyenlő volt a cigányokkal, s nem hitték el, hogy én magyar vagyok, merthogy nem úgy nézek ki. A minap is kaptam volt munkahelyemről olyan köremailt, amelyik az egyetemen garázdálkodó, kelet-európainak kinéző (!) tolvajok működésére hívja fel a figyelmet. Jó érzés? Hát kábé így érez az afrikai emberek nagyobb része, mikor egyesek gettóba akarják zárni őket, hogy lőjék egymást halomba.
Afrika komoly probléma. A gettósítás nem a megoldás, hanem szűklátókörű, cinikus összekacsintás azokkal, akik a tényleges népirtást végzik.
április 17th, 2009 @ 12:21
Nem egyszerű kérdés ez, a világ már csak ilyen. Azonban ezeket a hozzászólásokat, sose fogom megérteni, amikor nem veszik más népeket emberszámba. Ha Ti oda születtetek volna, akkor is ezeket az elméleteket vallanátok? Sajnos a teljes világ át van szőve az állandó Önérdek érvényesítéssel és az ehhez kapcsolódó harácsolással, kapzsisággal. Ezek természetes módon hozzák magukkal a szegénységet a korrupciót és társaikat.
Amúgy nem kell olyan messze menni, itt van Európa, ki hitte volna, hogy a Jugók polgárháborúba kezdenek? Ahogy nézem már Magyarország sincs ettől messze.
A hajókra meg visszatérve, nem sokat segítene egy teherszállító hajón a gépfegyver, a teherszállító majdnem akkora mint a WestEnd és kb olyan gyors és fordulékony is. A kalóz jön a kis bárkájával, na ezt nem egyszerű a hullámzó tengeren eltalálni, de egy rakéta vetővel a kalóz elég könnyen eltalál egy bevásárló központ méretű hajót…
április 17th, 2009 @ 14:27
Rengeteg szomáliai menekülttel találkozom nap mint nap a suliban. Olyan életet kaptak, amit nem kívánok senkinek sem, nem is ragoznám, sejthetitek. De nemsokára mind megtudjuk, mert amelyikük nem menekül át Európába az vagy hülye vagy embercsempész, esetleg kalóz, vagy iszlám milicista. Nekik jó életük van arrafelé. De a nyomorultak jönni fognak sorban, mint mi Levédiából.
április 17th, 2009 @ 18:15
@tucano:
Hova jársz te suliba?
Egyébként én nem kívánom senkinek azt, ami ott van. Mindenki számára jobb lenne, ha béke lenne. De nincs.
A probléma számos okból fakad, és most nem akarok moralizálni. Csak pár dolog a teljesség igénye nélkül. Az országhatárok önkényesek, nem összetartozó területek kerültek egy országba. A gyarmatosítók visszaélnek erőfölényükkel és megosztják volt gyarmataik népét. Az országokra rá van kényszerítve a demokrácia (miközben a lakosság nagyrésze analfabéta és a politika nem érdekli). Alapvetőnek tűnő kérdések nincsenek megoldva: ivóvíz, munka, tulajdonviszonyok, egészségügy, stb.
Ha ez lenne az úniós országokban is, akkor itt se lenne jobb a helyzet. A jelenlegi kalózkodás, a szélsőségesek nyomulása, stb mind csak tünet. A kilátástalanságban is élni akarnak. Ennyi.
április 17th, 2009 @ 22:25
@Szárnyati Géza Malacra: A be nem avatkozás nem egyenlő a gettósítással. Anno a zimbabweiek zavarták el a fehér farmereket. Ezek után miért is kellene nekik segíteni? Nem ők akartak függetlenséget?