A szaharai elefánt: nem csak legenda a létezése
Közzététel ideje | április 14, 2009 | 31 hozzászólás | GaceTillerro
Az valószínűleg mindenki számára ismert, hogy ma az elefántoknak két faja él már csak a Földön, az afrikai és az ázsiai elefánt. Az afrikai elefánt a nagyobb méretű és az elterjedtebb, bár az egykor az egész fekete kontinenst benépesítő hatalmas állatok ma már csak elszigetelt részeken élnek, főleg Afrika középnyugati és délkeleti területein. Ebben a posztban a legészakabbra élő elefántpopulációról, az ún. "szaharai" elefántokról szeretnék írni, amelyek főként Maliban vándorolnak, és amelyeknek a sorsa egybefonódott az itt élő tuareg népcsoport sorsával.
Igazából erről a dologról nagyon keveset lehet tudni, sokan csak legyinteni fognak most is, hiszen "van az afrikai elefánt, aztán kész". A Gourma régióban élő, mára már csak nagyjából 400 példányt számláló csorda egy igazi csoda, hiszen a többi afrikai elefánttól eltérően, ők egészen más körülmények között, egészen más módon élnek. Egykoron persze nem volt ez érdekesség, hiszen pár száz évvel ezelőtt még egész Észak-Afrikát benépesítették az afrikai elefántok csordái, Marokkótól Etiópiáig, a mostani Szahara egész területén találhatóak nyomai az egykoron itt vándorló elefántcsordáknak. Sőt, még az Arab-félszigeten is feltűntek egyes családok, ahol egyesek az istenek hadseregének tartották őket még a korai időkben. Aztán később elkezdődött az egyre erősödő vadászat irántuk, egyre többeket ejtettek fogságba és hurcoltak el, ráadásul még az elsivatagosodás sem kedvezett nekik, így jutottunk el oda, hogy ma már alig pár száz példány él Észak-Afrikában.
Egyes kutatók egyébként a gourmai csordát sem tartják már igazi észak-afrikai, "sivatagi" elefántoknak, azt állítják, hogy ez a csorda csak egy délről idevándorolt család leszármazottja, tehát nincs bennük semmi különlegesség. A gourmai elefántok, ahogy az itt élő tuaregek, nomád életmódot folytatnak, és délebbre élő fajtársaikkal ellentétben, jóval nagyobb, akár 30 ezer négyzetkilométeres területet vándorolhatnak be, egyszerűen hihetetlen képet nyújtva, amikor vándorlásukhoz hátteret a sivatagi dűnék szolgáltatnak. Annak ellenére, hogy az elmúlt években már Afrika-szerte fellépnek a kormányok az elefántok védelme érdekében, igazából nem csak az orvvadászoktól kell tartaniuk ezeknek az állatoknak, hanem konkrétan azoktól, akik védeni akarják őket. Maliban például a nem is az orvvadászat a legsúlyosabb probléma, hanem a kormány támogatásai, amelyekkel a vidéki mezőgazdaságot, és a nomád törzsek letelepedését próbálja ösztönözni.
Ahogy pedig a városok, falvak, a megművelt mezőgazdasági területek száma növekszik, úgy csökken az elefántok élettere, ráadásul akkor még nem is beszéltünk a csökkenő számú elérhető vízforrásról. Ez pedig konfliktusokhoz vezet, egyes falvak egykori nomád lakói ma már szinte üldözik a hatalmas emlősöket, hiszen a falvak környékén lévő kis tavak esetenként az egyetlen vízforrások az adott területen, és a háziállatok növekvő számából adódóan egyre kevesebb "hely" jut az elefántoknak. Mindenesetre a helyzet jelenleg még egyáltalán nem tragikus, nemzetközi szervezetek a kormánnyal közösen dolgoznak azért, hogy az elefántok és az emberek a jövőben is békében élhessenek egymás mellett, és szerencsére azért a legtöbb helyi lakosban még mindig van jószándék a hatalmas állatok iránt.
Ahogy az itt dolgozó alapítványok és a kormány közös nyilatkozatában szerepel, ez egy hatalmas terület, kell lennie elég helynek mindenki számára. Ugyanezt fogalmazta meg az 1997-ben, a 16 tuareg törzsi vezető által létrehozott Les Amis des Elephants (Az elefántok barátai) nevű szervezet, amelynek fő célja a sivatagi elefántok mozgásának megfigyelése, és a falvak figyelmeztetése az érkező csordára. Így nem elég, hogy el tudják kerülni az összeütközéseket és a problémákat, még hasznot is tudnak kovácsolni a helyzetből, hiszen így az ide érkező turisták is pontosan azt fogják látni, amiért ideérkeztek. És érkeznek is, mali utazási szervezeteknek és egy népszerű dokumentumfilmnek (Timbuktu elefántjai) köszönhetően egyre többen jönnek Európából és Amerikából Maliba, csak azért, hogy afrikai utazásuk elején megnézzék a legendás szaharai elefántokat.
Amiért még különlegesek ezek az állatok, az a körülöttük kialakult legendakör, a tuaregek misztifikálják őket, ahogy ők mondják, ezek az elefántok mindennap megmosakodnak, akár az emberek, egyenes lábakkal, nagyjából lapos talpakon járnak, akárcsak az emberek és olyanok, akár egy igazi emberi család. Vannak viccesek, szomorúak, vadak, barátságosak, tartózkódóak és még sorolhatnám a jelzőket, amivel a tuareg mondakör felruházza a szaharai elefántot. Az első komolyabb kutatást a gourmai elefántcsordával kapcsolatban Anne Orlando, a Kaliforniai Egyetem egyik hallgatója készítette, aki elemzésében a tuareg mondák legtöbbjének valóságalapját is igazolta. Kutatásának fő alapját az a 10 GPS adóvevő jelentette, amellyel 10 elefántot szerelt fel és két éven át figyelte mozgásukat. Kutatásában a helyi tuareg lakosság is részt vállalt, ők segítettek az adatok kiegészítésében, kiértékelésében.
Ez a kutatás csak megerősítette azt a hihetetlen tényt, mely szerint az életben maradáshoz a gourmai elefántoknak esetenként egy-két nap alatt 100-150 kilométert kell az egyik vízgyűjtő helytől a másikig vándorolniuk, és semmilyen más elefántcsorda nem követi ezt a mintát egész Afrikában. Mivel igazából az életben maradásukról van szó, muszáj gyorsan, esetenként szomjasan vándorolniuk és ezt főként az éjszakai időszakban teszik, amikor elviselhetőbb számukra is az időjárás. És miután az elsivatagosodás egyre jelentősebb mértékű, csökken a lehullott eső mennyisége is, nagyon rossz kilátásaik vannak a jövőre nézve.
Maga a fentebb említett 400 elefánt egyébként nem együtt vándorol, a fiatal bikák egyedül vándorolnak, és a családdal csak a legnagyobb víznyerő helynél, Banzenában találkoznak a márciustól májusig tartó időszakban. Ahogy azt Orlando kutatása is megerősítette, az itteni elefántok képesek rendkívül nagy távolságból meghallani, megérezni az esőt, és ha valahol eső hullik a Gourma régióban, biztosra vehetjük, hogy 1-2 napon belül megjelenik ott a csorda. Bármit is hoz a jövő, nagyon nehéz sors vár a "szaharai" elefántokra, hiszen a növekvő fejlődés és a globális klímaváltozás hatása itt hatványozottabban érezhető, és mint mindenhol, itt is az elefántok a vesztesei ennek a helyzetnek.
A gourmai csordára pedig különösen igaz ez a mondat, hiszen ezek az elefántok rendkívül kevesen vannak, ráadásul elég különlegesen élik az életüket és kiszakítani őket esetleg ebből az ökoszisztémából..egyértelműen a pusztulásukat hozná magával. Mondjuk én így sem adok már nekik túl sok időt, és bár ők is afrikai elefántok, a "szaharai" (nem, nem kell megkövezni, tudom, hogy a Száhelben élnek, saját magam adtam nekik ezt a jelzőt) afrikai elefánt kipusztulása egy csodálatos jelenségtől fosztaná meg az utókort.
Hozzászólások:
31 válasz érkezett eddig a következő írásra: “A szaharai elefánt: nem csak legenda a létezése”
Szólj hozzá!
április 14th, 2009 @ 21:36
Az elefánt egy érdekes állat! Mivel nálunk nincs, nem is ismerjük annyira.
április 14th, 2009 @ 21:57
létezésük igazi csoda, ugyanis nyugat afrikában egykoron a kelet és dél afrikaihoz hasonló fauna volt, antilopokkal oroszlánokkal, zebrákkal, struccokkal és elefántokkal. Mára ez csak dél és kelet afrikában maradt meg, míg Nyugat Afrikában egyedül az elefántok maradtak meg azeredeti állatfajtákból. Igazáből a tudósok sem tudják pontosan, hogy miért pont ők. Én nem adok nekik 50 évet egyébként.
április 14th, 2009 @ 22:01
Azt az ázsiai elefántot nevezzük már inkább indiai elefántnak! Ha már a latin neve is az: Elephas maximus indicus.
(Nem kéne wiki-szintre süllyedni.)
április 14th, 2009 @ 22:05
Bocsánat, kimaradt még egy apróság, több éve tudjuk, hogy nem két, hanem három elefántféle van. A harmadik az erdei elefánt.
április 14th, 2009 @ 22:11
HgGina: megelőztél az erdei elefántos javítással.:P:)
április 14th, 2009 @ 22:56
Nem tudtam a létezésükről eddig. Jó tudni hogy a zordnak vélt tuaregek mennyire tudják tisztelni és védeni ezeket az állatokat.
Valamikor láttam egy dokumentumfilmet a szaharai krokodilokról. Na nem úgy kell elképzelni, hogy a homokdűnék közt futkároznak, hanem van valami tó a szaharában, és ez a kis populáció ottragadt még a régmúlt időkből.
Szegény mamutok még rosszabbul jártak, dús zöld legelőik, kellemes éghajlatú otthonuk egy pillanat alatt (a legutóbbi pólusváltáskor) felcsúszott a zord északra, ahol még akár fűvel a szájukban úgy hullottak el mint az őszi legyek.
április 14th, 2009 @ 23:18
@bolsh: ezt az utolsó bekezdést honnan vetted?
április 15th, 2009 @ 01:57
@HgGina:
Jaja
en.wikipedia.org/wiki/African_Forest_Elephant
április 15th, 2009 @ 05:56
@Mitya Ivanov: én is láttam őket egy természetfilmben. Asszem ők is Maliban élnek, szárazság idejére meg föld alatti vájatokba vonulnak. Amúgy a nílusi krokik egy elszeparált populációjáról van szó.
április 15th, 2009 @ 07:34
@kissertés: ezt én is láttam, de én a mamutos bekezdésre gondoltam. szerintem az hülyeség
április 15th, 2009 @ 09:17
Aztán még ott a borneói törpeelefánt is, mint alfaj.
április 15th, 2009 @ 09:21
Azt hiszem az ázsiai elefántnak is vannak (voltak) alfajai az indiai mellett. jávai, ceyloni biztos, talán borneói …
A tuareg mondákról lehetne egy két szót?
április 15th, 2009 @ 09:23
szaharai elefántrajz sziklán -anno
http://www.philipcoppens.com/tassili.html
április 15th, 2009 @ 10:23
@Mitya Ivanov: Mondjuk egyszerre kapom az információkat a racionális és a szférikus terekből.
De konkrétan a mamutokról; képzelj el egy asztalterítőt, ez a földkéreg. A valóságban is olyan a Föld- földkéreg közti méret és tömegarány, mint az asztal és terítője közt. Szóval ezen a terítőn a kisebb állatok a stampedlispoharak, a nagyobbak (mamutok) a vázák. Na most ha (póluseltolódás/magyarul földkéregelcsúszás alkalmával) kirántod alóluk a terítőt, a stampedlispohár felborul, de aztán felkel és megy tovább, ihatunk belőle doszta. A mamut-váza már nem így járt, felborult, és rapityommá tört, és akár félig rágott fűvel a szájában (közben felcsúszván északra) szépen “örökre” behavazódott-bejegelődött. Tehát csak a stampedlispoharak, meg a monolitikus épületek maradtak épen. Az elefántok olyan ponton éltek, ahol nem volt akkora fordulat, így a nyomaték is kevésbé hatott rájuk.
Ha ezt még olvastad, és tovább érdekel a téma, írj a címemre. Szférikus segítséget nem, de nyomtatott segítséget tudok adni szívesen.
április 15th, 2009 @ 11:07
@bolsh: Ez érdekes és szemléltető példa. Köszi!
április 15th, 2009 @ 11:14
kedves elefántrendszerezők:)
átjavítani indiai elefántra kár volt, ugyanis az ázsiai elefánt a pontosabb kifejezés, azon egyszerű ténynél fogva, hogy nem csak Indiában él.
Az indiai elefánt neve valóban Elephas maximus indicus, de – ahogy a neve is mutatja – ez csupán egy alfaja az Elephas maximusnak, azaz az ázsiai elefántnak
van még szumátriai elefánt borneói elefánt, sri lankai elefánt is, ezek mind alfajok.
tehát valóban 3 faj van a mai álláspont szerint, ebből az egyik az ázsia. a wikit énse ajánlom senkinek, de talán a bp. állatkert honlapja elfogadható forrás
http://www.zoobudapest.com/konyvtar/emlosok/azsiai-elefant
üdv
április 15th, 2009 @ 11:17
bár hozzátenném, hogy az erdei elefánt mint faj önállósága vitatott, az ázsiai és az afrikai tuti:)
április 15th, 2009 @ 11:40
@A nép fia:
A szahara (ősi, és nem odavándorolt) elefántjaival, krokodiljaival, pár ezer éves túlélő majomkenyérfáival, a Szfinx esőáztatta eróziós ráncaival, mind mind annak a bizonyítéka, hogy a Szahari is a valaha virágzó csapadékos és meleg klímáról átcsúszott (kisebb, túlélhető szögsebeséggel) a ma szintén meleg ámde szahel-övezetbe.
Eszkimók alap mondája-mítosza;
ők mindig ott laktak ahol most is, csak az időjárás változott meg egy hosszú nappal és hosszú éjszaka folyamán jegesre!
április 15th, 2009 @ 14:16
@bolsh: éertem mit akarsz mondani, de, ez akkor lenne igaz, ha a földkéreg mozgása olyan gyors lenne, mint az asztalterítőé. Te azt irod, hogy fűvel a szájukban, de ezt nem tudom komolyan venni. A mammut egy olyan állatfaj, amely alkalmazkodott a hideg éghajlathoz és vándorlás útján került oda, ahol jellemzően élt. Nem az élőhelye vándorolt. A szahara esetében sem a szahar csúszott át a sivatagi klímába, hanem a sivatagi klíma jelent meg illetve szélesedett ki. de szólj nyugodtan, ha félreértem, amit irtál
április 15th, 2009 @ 14:48
@Mitya Ivanov: Az elfordulások 0-90 fok közt történtek. Nem maga az elmozduló lemez -az nyilván a tehetetlensége miatt lassabban mozdult- hanem az ezt kísérő iszonyatos földrengések vágták földhöz. A richter skála 9-ig mér.. ezek a rengések még azt mértéket is jóval meghaladták.
Amúgy éghajlat övek ekkorát nem tudnak csak úgy “maguktól” elmozdulni. pl Alaszkában jellemző a tropikus flóra és fauna maradványok..
de ez már nem ide tartozik, de ha gondolod lehet máshol folytatni, sok-sok anyagom van erről.. Velikovsky, Hancock..
április 15th, 2009 @ 17:13
@bolsh:
Nem akarok nagyon beleszólni, de te következetesen tévedsz, vagy pedig rossz szerzőket olvasol. Esetleg rossz következtetéseket vonsz le, vagy csak még nem fejezted be a sulit.
A téma, amit te boncolgatni próbálsz, alapvetően földtörténet és geológia. Tehát sorrendben:
1. A mamutok kihalása. A pólusváltásnak ehhez semmi köze. (Azt különben is előbb érzik meg a madarak, mint a mamutok.) ellenben annál több köze van a jégkorszakokhoz. A legutolsó jégkorszak előtt már a mai Szibéria területén éltek a mamutok, egész jó hely volt akkoriban. Majd szépen alkalmazkodtak az eljegesedéshez. Viszont az emberhez nem tudtak. Bizonyított tény, hogy a mamutok az emberek túlzott vadászata miatt haltak ki.
2. A Szahara. A Szaharának valóban valamikor csapadékosabb éghajlata volt (szavanna volt). Ennek is az eljegesedés az oka. A glaciálisok ideje alatt sivatagi éghajlat egyszerűen nem létezett. A Sarki éghajlat foglalt el nagyobb területeket, a tundra, a tajga zóna délebben volt, így a mérsékelt is. Ez idő tájt a mediterrán éghajlat egész kellemes és élhető volt. Viszont a szavanna zóna pedig eltolódott észak felé.
Ettől még persze lehet az, hogy az elefántok régóta ott éltek. Meg persze voltak ott kenyérfák is.
3. Iszonyatos földrengések. Nem tudom, hogy mire gondolsz. A legutóbbi pár millió évben se volt több, vagy erősebb, mint manapság.
—
A valódi ok. A Föld forgástengelye szöget zár be a Föld keringési síkjára állított merőlegessel. De ez nem állandó, hanem lassan változik. Amikor nagyobb, akkor következhetnek be jégkorszakok.
A kontinentális lemezek az elmúlt pár millió évben már nagyon hasonló lpozíciót foglaltak el a mostanihoz képest. Jégkorszak pedig épp ezekben az időkben volt, több is.
április 15th, 2009 @ 18:52
@mig8: ” Amikor nagyobb, akkor következhetnek be jégkorszakok.” ez a milankovics-bacsák elmélet egyik eleme.
De én úgy tudom, hogy amikor kisebb ez a szög, akkor következik be a jégkorszak, mivel a télen keletkező hó, a nyári alacsonyabb napállás, és az eközben kialakuló hűvös nyár miatt nem tud elolvadni. Ez egy öngerjesztő folyamatot indít be, aminek a következménye az eljegesedés
április 15th, 2009 @ 19:06
@mig8: Felmondtad az akadémikus leckét. Te jó könyveket olvasol.
április 15th, 2009 @ 20:38
@Mitya Ivanov:
A lényeg az, hogy ha a napsugárzás beeső szöge kisebb, akkor következik be az, amiről te írsz.
viszont ha a forgástengely-”keringési síkra merőleges egyenes” szög kisebb, akkor ez a beesési szög meg nagyobb… De mindez részletkérdés, a lényeg, hogy több köze van a jégkorszakokhoz a fent említett jelenségeknek, mint a pólusváltáshoz.
@bolsh:
Most meg mi a baj? Nem véletlenül ez a hivatalos – akadémikus – álláspont. Ezt lehet bizonyítani.
április 15th, 2009 @ 21:25
@mig8: de ez a szög nem állandó, azaz a nap beesési szöge nyáron kisebb, télen pedig nagyobb lesz az északi féltekén. Ez pedig akkor van, ha a Föld forgástengelye a jelenleginél (23,5fok) kisebb szöget zár be a keringési sikjával.
már nagyon eltértünk az eredeti témától:))
április 15th, 2009 @ 21:33
@Mitya Ivanov:
Igen, kissé eltértünk tőle. De ahogy látom ,te is érted a témát, szóval itt most befejezhetjük.
Mindössze azért kezdtem el, mert nagyon nem szeretem, ha vki úgy osztja az észt, hogy közben baromságokat beszél.
Na, ez volt a vég, kitérő lezárva. Vissza az eredeti témához!
április 15th, 2009 @ 21:59
@mig8: máglyára nem akarsz küldeni?
április 16th, 2009 @ 07:20
@bolsh:
Már miért akarnálak? Aki hülyeséget állít, az nézzen szembe azzal, hogy leég, ha kiderül. Ennyi.
április 17th, 2009 @ 09:20
GaceTillerro// Most akkor vannak tuareg mondák vagy nincsenek tuareg mondák?
április 17th, 2009 @ 17:51
@vero: Vannak.
Például az egyik röviden: Az emberek épp vizet töltöttek edényeikbe az egyik vízgyűjtő helynél, ahol az elefántok is sűrűn megfordultak, amikor hirtelen feltűnt a csorda. Mindenki fejvesztve hátrált el a vízgyűjtőtől, de a nagy káoszban véletlenül az egyik kisgyermek a parton maradt. A legenda szerint a csorda egyik elefántja az ormányával és testével védelmezte a gyermeket egészen addig, míg a csorda tagjai el nem haladtak mellette.
Vagy a másik, mely szerint egy versenyló tulajdonosa egy elefánttal akart versenyezni a banzenai vízgyűjtőnél, de az agresszív bántalmazással versenyre sarkallt elefánt sokkal gyorsabban futott a lovánál (a düh ereje ugyebár), és a lovas életét csak az mentette meg, hogy éppen beért egy faluba az őt üldöző elefánt elől. Persze ez a sztori is bajosan igaz, de mégis legendaként terjedt el.
Nem népmesékre kell gondolni, rövid történetekről van szó.
április 18th, 2009 @ 09:40
Köszi, patent.
Nem lehetne úgy mwegcsinálni az oldalt, hogy a fejlécre kattintva a kezdőlap/összes utolsó topic jöjjön be? (vagy csak f.foxban nem megy jól?)