A busman tragédia avagy Botswana sem az az igazi mintaállam
Közzététel ideje | április 10, 2009 | 21 hozzászólás | GaceTillerro
A busmanok valószínűleg az egyik legismertebb afrikai népcsoport Magyarországon és talán világszerte is, aminek az okai nem valami közös történelmi kapcsolatban, hanem inkább a legendás Istenek a fejükre estek filmekben, és a busman emberek jellegzetes testfelépítésében, életmódjában keresendők. Napjainkban már nincsenek túl sokan, számukat nagyjából olyan 100 ezer főre becsülik, akik leginkább Botswanában, Namíbiában és Dél-Afrikában élnek, és egyre jobban kezdenek beolvadni más népcsoportokba és integrálódnak a többségi társadalmakba.
Ez főleg Botswanában van így, ahol a kormány már az 1950-es évektől kezdve folyamatosan azt ösztönözte (ahogy később meglátjuk, sokszor nem igazán tisztességes eszközökkel), hogy a busmanok a vadászó, gyűjtőgető életmódról térjenek át sokkal "civilizáltabb" foglalkozásokra, vegyenek részt az oktatási rendszerben, használják az egészségügy, az állami hivatalok szolgáltatásait és így tovább. Ez a politika a kilencvenes évek elejétől fogva durvult be igazán, amikor a botswanai kormány elkezdte kitelepíteni a busmanokat ősi földjükről, a Botswana középső részén lévő, hatalmas területről, amely az Okavango deltájától délre fekszik, és amely igazán a Központi Kalahári Vadvédelmi Terület (Central Kalahari Game Reserve) néven vált ismertté világszerte. Ez (a több vadvédelmi terület mellett) tulajdonképpen Botswana legnagyobb kincse a gyémánt mellett, a szigorú szabályoknak köszönhetően itt békében és háborítatlanul élő csodálatos élővilág turisták százezreit vonzza évről-évre.
Szóval a kormány elkezdte kitelepíteni a busmanokat a területről, esetenként sok száz kilométerre az eredeti lakóhelyüktől felállított modern falvakba, telepekre, azzal az indokkal, hogy így próbál jobb életet biztosítani a vadászatból és gyűjtögetésből nem igazán túl jól élő busman népcsoportnak. A vezetés akkor konkrétan azt mondta, hogy nem lehet a busmanokat kizárni a civilizációból és a fejlődésből, bár arról, hogy ez érdekelné-e őket, senki nem kérdezte meg ezeket a hihetetlen ősi gyökerekkel rendelkező embereket. Mások szerint inkább a pénz volt az egyre erőszakosabbá váló kormányzati politika hátterében, az egyre jobban növekvő turizmus és a területen található gyémántlelőhelyek is nagy szerepet játszottak a dologban (csak a margóra: a napjaink történelemcsúfoló elnevezéssel banknak nevezett intézményei által kirobbantott gazdasági válság egyébként a bányákat is elérte, a kereslettel egyetemben a gyémánt kitermelése is meredeken zuhan). És sajnos a busmanoknak semmiféle politikai érdekképviseletük nem volt, így csak néhány nemzetközi jogvédő szervezet és alapítvány támogatta őket harcukban.
A kormány válogatott eszközöket vetett be ennek a békés és rendkívül vidám népnek az elüldözésére (lehet, hogy ez hihetetlen, de tényleg Botswanáról beszélünk, Afrika egyik mintaállamáról), például vadászati engedélyek bevonása és számuk csökkentése, ezzel párhuzamosan élelmiszertámogatások visszavonása és így tovább. Tehát a kilencvenes évek elején sok ezer busmannak kellett elhagynia ősi földjét, és modern telepekre költöznie, akik közül sokan nem is bírták az új életmódot, sokan egyszerűen belepusztultak a honvágyba, míg mások a tiltás ellenére visszatértek a régi otthonukba. A világ által kissé elhanyagolt módon folyt tehát a "konfliktus", amelyben a fordulópontot 2002 hozta el, amikor egy brit szervezet, a Survival International segítségével 239 busman beperelte a kormányt, hogy engedjék őket visszatérni ősi hazájukba.
Kezdetben a jogi út sem volt egyszerű, technikai okokra hivatkozva két éven át dobálták az ügyet oda-vissza, de végül 2004-ben a botswanai Legfelsőbb Bíróság elé kerültek a papírok. A kormány képviselői a meghallgatások során rendkívül visszataszító módon azzal érveltek, hogy a kitelepített busmanok életmódja már annyira megváltozott a kb. egy évtized alatt, hogy már nem tartoznak ősi területükhöz, hiszen nem lennének képesek követni őseik hagyományait (mindezt alig egy évtized után!!). Emellett hangsúlyozták, hogy az állam csak a Földnek akar jót, szeretné a Kalahári fantasztikus élővilágát érintetlenül megőrizni a jövőnek, és a bányászatnak semmi köze az ügyhöz. Ráadásul új lakóhelyeiken a busmanok élvezhetik a civilizáció minden előnyét (egészségügy, oktatás, szociális háló stb.), és egyáltalán, a népcsoport külföldi támogatói nincsenek tisztában a ténnyel, hogy az a csodálatos vadregényes vadászó életmód, amit a filmekből is megismerhettünk, már régen nem létezik.
A másik oldal viszont, akiket ekkor már szerencsére brit és más, külföldi jogászok képviseltek, dokumentumokkal igazolta, hogy a busmanok ősi földjén a kitelepítés óta erős kutató tevékenységet végez a világ legnagyobb gyémántbányászati cége, a De Beers. Ekkor már egyre nagyob nemzetközi figyelem kezdte kísérni az ügyet, alapítványok és jogvédők mellett híres színészek és békepárti politikusok is a busmanok mellé álltak, és így felfokozott várakozás előzte meg a 2006. decemberi ítélethozatalt. A három bíróból álló testület végül 2-1 arányban végül szintén a busmanok mellé állt, és kimondta, hogy jogtalan volt engedélyhez kötni belépésüket a vadvédelmi területre, jogtalan volt különleges engedélyhez kötni a vadászati jogaikat, és szintén jogtalan volt akaratuk ellenére elköltöztetni őket. És bár ez óriási győzelem volt, sajnos a bíróság az eredeti helyzet helyreállításáról konkrétan nem rendelkezett, tehát nem szólította fel a kormányt a visszatérés támogatására és segítésére, így pedig jelentősen megnehezültek az ítélet alapján könnyűnek gondolt dolgok.
Egyébként az ítélet érdekessége, hogy elsőként a bíróság elnöke, bizonyos Maruping Dibotelo közölte döntését, és mivel ő a kormány javára döntött, ekkor mindenki úgy gondolta, hogy a két fiatalabb bíró nem mer majd másként dönteni. Szerencsére ők ketten figyelembe vették a hagyományokat és a kultúrát is, és ez alapján megrótták a kormányt. A lobatsei ítélethozatalra egyébként rengeteg busman is érkezett, akik a bíróság előtt és a tárgyalóteremben követték az eseményeket. A döntés után sajnos nem sok minden változott, nagyjából 1-2 ezer busman döntött úgy, hogy visszatér ősi lakhelyére, de sajnos többen nem követhették őket, ugyanis csak egy meghatározott számú embernek volt lehetősége a visszatérésre a kormány rendelkezései alapján. Ezért még 2008-ban az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa is megrótta az országot.
Botswana ugyanis – miután a vadászati engedélyek és a természetvédelem címszavak alatt már nem intézkedhetett – új eszközöket talált a visszatelepülés megakadályozására. A busman területeken lévő összes vízforrást, kutat lezáratta és megtiltotta a víznyerő helyek használatát is, így tulajdonképpen halálra ítélve a közösséget, amelynek az volt a következménye, hogy csak a fent említett 1-2 ezer visszatérővel együtt sincsenek ma többen a vadvédelmi területen található földeken, mint 3-4 ezren. A Survival International azóta is harcol a kis népcsoport jogaiért, tucatatnyi tüntetést szerveztek gyémántkereskedő házak előtt, a gyémántvásárlás bojkottjára is felszólítottak, hiszen bizonyított a tény, hogy a De Beers masszívan kutatott-kutat gyémánt után a régió egészében, sőt a kilencvenes évek óta már több új k
itermelő helyet is üzembe helyezett.
Az üggyel kapcsolatban egyébként érdekes esemény volt, amikor egy Roy Sesana nevű busman levelet írt Leonardo DiCaprio, amerikai színésznek, aki akkoriban forgatta Afrikában a Véres gyémánt című filmjét, hogy ezzel is felhívja a világ figyelmét, Sierra Leone mellett máshol is szenvednek egy túlmisztifikált kődarab miatt. Napjainkban sem jobb a helyzet, mint korábban volt, a "vízmegvonás" mellett több tucat busmant vettek az évek során őrizetbe jogtalan vadászat miatt, sőt, rengeteg alkalommal kobozta el a kormány a busmanok háziállatait is. 2008-ban, amikor Botswana és a Vatikán rendezte az addig elég rossz, szinte nem is létező viszonyt, a busmanok még a Pápát is megkeresték segítségkiáltásukkal, aki júliusban ki is fejezte szolidaritását és támogatását a nép szenvedéseiért.
Ma egyetlen busmannak nincs vadászati engedélye a Központi Kalahári Vadvédelmi Területen, nincs vízhasználati joguk és a Gem Diamonds nevű szervezet gyémántokat bányászik a területen. Az idei év elején, az ENSZ különleges megbízottja, James Anaya meglátogatta a víz és vadászat nélkül nyomorgó busmanokat a vadvédelmi területen, illetve ellátogatott a legnagyobb modern telepeknek számító Kaudwane és New Xade falvakba, és a helyzet mielőbbi megoldását sürgette.
Maga a busman kultúra, társadalmi berendezkedés a teljes önellátást teszi (tenné) lehetővé, nagyfokú természetgyógyászati ismereteik alapján ma már több gyógyszer is nemzetközi forgalomban van. A napi feladatok is hagyományosan be vannak osztva, a férfiak mérgezett nyilakkal vadásznak (vadásznának), a nők pedig gyűjtögetnek és ellátják a gyerekek körüli feladatokat, akiknek a játékon kívül semmi egyéb dolguk nincs. A nap végén aztán az összes busman összegyűlik a tűz körül (tűzgyújtási ismereteiket több túlélési tanfolyamon oktatják), beszélgetnek, viccelődnek, zenélnek és táncolnak. Konkrét állandó falvaik nem nagyon léteznek, az esős időszakban csak az esőtől védő menedékeket állítanak fel, hiszen ilyenkor folyamatosan vándorolnak, kutatnak, a száraz időszakban pedig az errefelé nagy kincsnek számító vízgyűjtő helyek körül csoportosulnak (csoportosulnának), és ilyenkor még nagyobb szerepe van a vadászat során szerezhető húsnak. A nők és férfiak egyenlőnek számítanak a busman társadalomban, és bár létezik a főnök fogalma (ez apáról-fiúra öröklődik), az ő hatásköre inkább csak jelképes, a döntéseket a társadalom közösen, konszenzusos alapon hozza meg.
Nagyon remélem, sikerül valamilyen kompromisszumos megoldást elérni az ügyben minél előbb, mert ez a csodálatos kultúra megérdemelné, hogy békében és zavartalanul élhessen a jövőben (is). Hiszen nem sok millió emberről van szó, akik segélyekért könyörögnek, hanem csak pár tízezer békés, vidám emberről, akik nem szeretnének mást, mint tovább folytatni több ezer éve megszokott életüket. Figyelemmel kell kísérnünk az eseményeket.
Hozzászólások:
21 válasz érkezett eddig a következő írásra: “A busman tragédia avagy Botswana sem az az igazi mintaállam”
Szólj hozzá!
április 10th, 2009 @ 20:49
nem ártana a mérgezett nyilakat egyes kormánytisztviselők felé fordítani inkább… persze elég egyoldalú meccs lenne ezt követően.
faszkivan.
április 10th, 2009 @ 21:13
Kis kötöszködés (elnézést érte)
“amely a dél-afrikai Oranje folyótól egész a Kongóig tart, és amely igazán a Központi Kalahári Vadvédelmi Terület (Central Kalahari Game Reserve) néven vált ismertté világszerte.”
A Zambézi lesz az inkább, nem a Kongó.
április 10th, 2009 @ 21:22
@hami: Üdv egyik baráti blogom kedves Szerzőjének:)
Tényleg, nem figyeltem, igazad van. Én az egész Kalahári területére gondoltam. Javítva.
április 10th, 2009 @ 21:44
vagy inkább az okavango folyó, ha a nemzeti parkot nézzük. a zambezinél tudtommal a chobe van.
április 10th, 2009 @ 21:46
bocs, most láttam, hogy közben már javítottad.
április 10th, 2009 @ 22:30
“Szóval a kormány elkezdte kitelepíteni a busmanokat a területről, esetenként sok száz kilométerre az eredeti lakóhelyüktől felállított modern falvakba, telepekre”
Ez bizos, hogy falvakba telepítették őket? Én úgy tudtam, hogy a kormány városi emeletes házakba telepítette őket erőszakkal, hogy élvezzék a civilizációt.
Persze lehet, hogy rosszul emlékszem…
április 10th, 2009 @ 22:43
erről az egészről az jutott eszembe, hogy a múltkorában vitatkoztam valakivel a dél-amerikai indiánok “civilzálásáról”. az illető azt állította, hogy ez a történelem menete, fejlődni kell, nem élhetnek örökké meztelenül, gyüjtögetésből, civilizálni kell őket, nekik is így a jó.
erre mondtam, hogy ezt a “civilizálást”, meg fejlődést tegyük erős idézőjelbe, mert max alkoholista/drogos/prostituált lesz belőlük nyomortelepeken, ez azért nem úgy megy a harmadik világban, hogy kihozzák őket az erdőből, kapnak összkomfortos házat a kertvárosban, meg egy jól fizető állást.
szerencsétlen busmanoknak is ez lesz a sorsa, bádogvárosokban, gyökértelenül stb.
április 11th, 2009 @ 06:32
Dühítő, bicsaknyitogató, elszomorító, hogy egy ritka szénatom és fényképezőgépekett állatokra kattintó qkifejek miatt ilyen álszent módon kicsinálják őket.
április 11th, 2009 @ 07:33
A dél-amerikai indiánok jó példa, ahogy észak-amerikában, pedig ott rendes pénzeket öltek már bele, még mindig nem sikerült “civilizálni”, integrálni az indiánokat a fehér/keresztény kultúrába.
Persze van még példa: a kazahok letelepítése (pl Alma-atába), vagy egy közelebbi példa, a cigányok erőszakos letelepítése minálunk, ami mind hasonlóan tragikus volt.
április 11th, 2009 @ 07:54
Reménytelen ügy, aki “haladás” ellen van, annak pusztulnia kell. Sokat nyert volna az emberiség, ha Europát teljesen kipusztítja a pestis a középkorban.
április 11th, 2009 @ 08:25
Szomorú, de mi köze ennek a gyémántokhoz? A busmanok érdekérvényesítő képessége szemmel láthatóan nulla, úgyhogy tőlük aztán nyugodtan bányászkodhatna akárki.
április 11th, 2009 @ 09:02
Az interkulturális érzékenység hiánya, ha valaki csak a saját kulturáját, csak a saját életvitelét képes jónak, elfogadhatónak, követendőnek tekinteni. Ha ez hatalommal is párosul, akkor szemtanúi lehetünk a posztban is megírt “civilizálásnak”.
El kell fogadni, hogy nekik ez (lenne) az élet. Csak ezt sokan nem képesek belátni, hogy nem mindenkinek az jelenti az előrelépést, ha egy panelrengetegben élhet, irodában kell fél napot ülnie, vagy a gyártósoron kapkodnia, és a természetet, mint olyat, csak a tévében látja. Nem biztos, hogy annyival előrébb van fejlettségileg a panellakó, csak azért, mert őt több technikai újdonság veszi körül. A busmanok annyira ismerik már a környezetüket, ahogy említette a poszt írója is, pl. a gyógynövényeket például mindig tudják, hogy mire mit kell használni, egész életükben gyűjtik és adják át a tapasztalataikat, hogy hogyan kell ott élni, vadászni, gyűjtögetni. Tudásuk sok “civilizált” emberét meghaladja. Csak hát ugye interkulturális érzékenység… szégyen, de az európaiak (és azok leszármazottai) ebben soha nem jeleskedtek.
április 11th, 2009 @ 10:36
Talán hatásosabb lenne védett állatfajnak nyilvánítani a busmanokat, akkor nem lehetne ilyen drasztikusan irtani Őket! Egy állatnak van joga ugyanis enni és inni, pusztán azért, mert létezik.Kilövési kvótát is adhatnának busmanokra, ez egyfajta elégtétel lehetne….ugyanis az emberek nem tudják elviselni, hogy valaki lehet boldog is. Ezt a “busman gyémántot” akarják megszerezni minden áron és mindenáron. Köszönöm, hogy valaki tudósít a CNN-be nem férő hírekről!
április 14th, 2009 @ 21:52
@kinney:
Ha már földrajzozunk, hadd kötekedjek még
Szerintem az Okawango-t túl sok ember nem ismeri, és az belefolyik a Kalaháriba, majd egy (most nem jut az eszembe a neve) mocsárban/esősebb időben tóban végződik. A Zambézi szerintem jobban megadja a Kalahári határát.
április 15th, 2009 @ 07:01
sziasztok
Van egy botswanai barátom, nekiszegeztem ezt a kérdést, kértem, hogy mondja el, hogy mi a véleménye erről.
Ő azt mondta, hogy a busman-kérdés az egyik legérzékenyebb politikai kérdés jelenleg az országban,de hogy ellenérveket is mondjak:
- a vadászat szabályozva van Botswanában. Ő is szeret vadászni, és nem biztos, hogy jó, hh a busmanok össze-vissza vadásznak a sivatagban (mondjuk előle)
-Igen, fontos a fejlődés. Ezzel lehet vitázni, de kíváncsi vagyok, hogy ki örülne annak, ha holnaptól megint lovon kéne járnia meg ekével szántania, hogy aztán elmondhassák, hogy megőrizted az ősi kultúrád.
-(az ő szigorúan szubjektív véleménye következik) Afrikáról egy csomó európai ember rosszat állít, hogy aztán odamehessen, saját kezébe vehesse a rendrakást, saját rendet tehessen, és kinyerhesse a nyersanyagokat. (Ez elsőre butaságnak tűnik, de érdemes végiggondolni.)
április 16th, 2009 @ 22:04
csak egy adalék:
az erre a vidékre fokozatosan betelepülő zuluk és egyéb fekák még becsuánaföld idején, amikor brit protektorátus volt ez a terület vadásztak magukra az itt őshonos bushmanokra. kvázi-legális sport volt ez, ami mára majdnem megszűnt, de jogegyenlőségről szó sincs – és nagyon törekvés sem erre, hiszen ezerszer rasszistábbak az itteniek a bushmanokkal szemben, mint dél-afrikában a fehérekkel szemben.
amúgy busman törzsek namíbiában is élnek, és dohánnyal pl. elég jól lefizethetők.
egy hétig voltam velük a kalaháriban. tök jófejek.
amúgy botswanaban az okavangótól délre laknak. a zambézi meg a chobe oda elég messze (főleg azokon a szar utakon).
április 16th, 2009 @ 22:19
@orangeman: 1, egész botswanában (akkora mint Franciaorsz) annyian se laknak mint Pesten (ok, lehet, h mégse, de kábé). Szóval ne jöjjenek ezzel a fejlődés vs vadászat dumával, mert a kalaháriban bőven el lehet férni.
nem beszélve arról, h a kalahári nem az a hely, ahová olyan sok feka be akarna telepedni.
2, meg lehet nézni zimbabwét, ahonnan elmentek a fehérek, oszt mi lett vele. botswana se lenne ott a fehérek nélkül, ahol van, és ők ezt szeretik elfelejteni. amúgy MINDEN, ami botswanában jól működik, az fehérek által működtetett. legyen az szálloda vagy iskola vagy vállalat, tök mindegy.
április 17th, 2009 @ 23:20
@TBC: “Csak hát ugye interkulturális érzékenység… szégyen, de az európaiak (és azok leszármazottai) ebben soha nem jeleskedtek.”
Kezitcsókolom, fekete elnökük van!
április 17th, 2009 @ 23:22
Upsz, bocs, az elnök nem, de az alelnök az. Lehet, mégiscsak fehér imperializmus van a dolog mögött
május 7th, 2009 @ 13:39
@orangeman:
-Szerintem meg a busmannok ugyanezt mondják róla. Nem biztos, hogy jó, hogy a te haverod össze-vissza vadászgat a sivatagban, mondjuk pont a busmannok elöl… Ki és miért mondja meg a helyes sorrnedet?
-Ezzel mit akartál mondani, és hogy jön a témához? Mi nem örülnénk, ha lóháton kéne járnunk és ekével szántanunk, de szerinted a busmannoknak és bárkinek jó az, ha ők villamossal járnak? Nem értem az érvelést…
május 29th, 2010 @ 23:58
erdekesen hangzik mindez a sok ugyes es jol kidolgozott kifogas amivel a busmanokat kitalepitettek.sajnos barmit is mondanak nem sokat segit orajtuk,pedig megerdemelnek.
hanem abban a pillanatben,amikor az elkteronikus pestis kitor,senkis sem fogja tobbe oket haborgatni.kepzeljenek el egy ujabb veszt,pusztitobbat barmi eddig ismertnel,ami az emberi fajt nem erintene,nem biologiailag.atomrobbanasok az urben.sok elteritett,urben robbantott atomfejek..eleg lenne hogy par muholdat tonkretegyen,es ugyanakkor jo ideig megakalyozza az ujjabbak kiloveset.na most jon a java…minden nagyobb merteku baj,bizonyos meretu penzvalsagot okozna.a tonkretett muholdak eredmenyeznek a bankvilag nagy merteku osszeroppanasat.nem sok ideig,de amig minden helyreallna,lancreakcioban dolne ossze sok kartyavar,az eggyik a banyakitermeles..muholdak=kommunikacio,kommunikakcio,akcio,penz es komunnikacio nelkul=nyugalom.gyerekes felvonasnak tunik,de a modern penzvilag eggyik tamasza a bolygokozi kommunikacio.es bolygonk az utobbi evekben a kommunikaciot fejlesztette ki a legjobban.ha az atomvihar tonkretenne a kommunikacios szateliteket,kezdve a dow jones es a nikkei tozsdevel,minden osszedolne.na nem sokaig,talan 10 evig.de pont ez a 10 ev az amelyik erdekes lecket adna fel nekunk,megmutatna mennyire kicsik es semmik vagyunk,es amig magunkal torodnek,nem tennek ezt masokkal.a busmanoknak epp eleg lenne ez.