Elfelejtett betegségek: Buruli ulcer

Közzététel ideje | április 3, 2009 | 2 hozzászólás | GaceTillerro

Bár a világ közvéleménye számára nyilvánvaló, hogy az afrikai kontinensen sok olyan járvány pusztít a mai napig is, amelyeket a világ legtöbb részén már megfékeztek, viszont az már kevésbé közismert, hogy olyan járványok is pusztítanak, amelyekről igazából nagyon keveset lehet tudni, kezelésük még nem igazán kidolgozott, és a kutatásukra fordított támogatások jelenlegi mértékét tekintve, még elég sokáig így is maradhat.

A leginkább jellemző példa erre a Buruli ulcer betegség, amelyről csak mostanában kezdenek tudomást szerezni az érintett területek lakóin és a kutatókon kívül mások is, pedig a Buruli már nagyjából 100 éve dokumentálva lett. A betegség kezdetben egy fájdalommentes duzzanatként, bőrkeményedésként indul, jellemzően a végtagokon, de amennyiben figyelmen kívül hagyják, vagy nem kezelik, rendkívül súlyos szövődményeket okozhat, rövid idő alatt gennyező, nyílt seb válik belőle, majd a fertőzés megindul a mélyebb szövetek felé, és amint eléri a csontokat, súlyos deformitásokat és ezáltal mozgáskorlátozottságot, megnyomorodást is okozhat.

A legelső dokumentált eseteket meglepő módon nem Afrikában, hanem Ausztráliában dokumentálták, de a betegség igazán a fekete kontinensen vált égető problémává (nem mérhető mondjuk a maláriához, de bizonyos országokban jelentős populációt érint), a nevét is arról az ugandai régióról kapta, ahol óriási számban jelentek meg ilyen jellegű megbetegedések a 20. század közepén. Ma már odáig eljutottunk, hogy kezelni lehet, ha nagyon korai stádiumban észlelik, akkor még antibiotikumok is segítenek, később már csak a szövetek sebészi eltávolítása a megoldás (ez pedig Afrikában problémás lehet), a legvégső esetben azonban már nem lehet mit tenni, a károsodás marandó lesz.

A két leginkább érintett ország napjainkban a fekete kontinensen Elefántcsontpart és Benin, mindkét országban külön szervezet foglalkozik a betegség kontroll alatt tartásával, de nem igazán tudnak hatékonyan tevékenykedni a pénz és támogatás hiánya miatt. De nem csak itt van ez így, az első dokumentált esetet felmutató Ausztráliában is minimális pénzösszeget juttatnak a Buruli ulcer kutatására, többek között ez is az oka, hogy még ma sem lehet tudni, konkrétan mi okozza a fertőzést, honnan származik az azt okozó baktérium, és milyen úton terjed a betegség. Annyi biztos, hogy a tuberkolózisért és lepráért felelős baktériumok családjába tartozó kórokozó okozza a Buruli ulcert, sőt, az előbbiek gyógyítására használt oltás segít a Buruli súlyos eseteinek megakadályozásában is.

Azonban a számok miatt nem igazán törődnek ezzel a betegséggel, hiszen míg a malária milliókat érint, addig Elefántcsontparton összesen hivatalosan kb. 25 ezer esetet regisztráltak 1978 és 2006 között, Beninben 1989 és 2006 között pedig alig 7 ezer esetet. Viszont a témával foglalkozó szervezetek és tudósok szerint ez a szám nem valóságos, legalább ennek tízszereséről lehet szó, az elmúlt évtizedekben ugyanis nem igazán volt megbízható az adatgyűjtés a vidéki régiókban, és 2007-ben legalább 40 ezer új eset jelent meg Nyugat-Afrikában. De nem csak az ilyen ritka és ismeretlenebb betegségek kapnak kevés figyelmet, az egyszerű tüdőgyulladás több gyermeket öl meg évente, mint az AIDS, a malária és a kanyaró együttvéve, mégis semmiféle nagy, nemzetközi szervezet nem foglalkozik a problémával.

Általánosságban is elmondható, hogy vannak bizonyos "kampányjárványok", amelyekre lehet pénzt kalapolni, de általánosságban, kutatásokra és egészségügyi fejlesztésekre nem igazán lehet nagy összegeket szerezni, mert a donorok sokszor gyors eredményeket szeretnének. És akkor még nem beszéltük a framboesiáról, vagy a leishmaniasisről, amelyek szintén sok százezer embert érintenek Afrika-szerte és mégis, semmiféle nemzetközi figyelmet nem kapnak, az érintett országok szervezetei még saját kormányuktól is minimális támogatásra számíthatnak ilyen jellegű kutatásokra és kampányokra. A 2007-es adatok szerint az összes egészségyügyi kutatási és fejlesztési támogatás 80%-át három betegség, az AIDS, a tuberkolózis és a malária "kapta", ezáltal rengeteg betegség kutatását teljesen magára hagyva. A donor országok sem mindig céltalanul cselekszenek, például a dengue-láz kutatását sok millióval támogató Egyesült Államok azért "szponzorálja" jobban ennek a betegségnek a kutatását, mert nagyon sok amerikai katona szolgál a betegséggel érintett területeken, míg mondjuk a Buruli ulcer nem annyira érintett eddig sok amerikait.

A Buruli ulcerrel leginkább érintett afrikai országokban ma már a kórházakban elég nagy biztonsággal felismerik a betegséget, de sajnos nagyon sokan – főként a vidéki területeken – nem fordulnak a hivatásos orvosokhoz, mert a testükön megjelenő keléseket boszorkányok művének, átoknak tartják, és törzsi gyógyítókat keresnek fel a problémával, mire pedig eljutnak egy igazi szakemberhez, már súlyos fogyatékossággal kell szembenézniük. A másik ok, amiért nagyon sokan nem mennek orvoshoz, a pénz. Hiába az állami támogatás, az esetenként 500-700 ezer forintos kezelés egy részét a betegnek kellene állnia, amit az itteni pár ezer forintos fizetésekből lehetetlen megtenni, így van aki kénytelen hagyni, hogy a baktérium szó szerint felzabálja a húsát.

Ennek ellenére mondjuk Beninben egész jó dolgok is történnek, a kormány központokat állított fel országszerte, amely többek között a Buruli ulcer szűrésére is szolgálnak, az első években még nem olyan sok ember kereste fel konkrétan ezzel a panasszal az intézményeket, de mára már havi átlagban 80-100 személy jelentkezik kezelésre vagy esetleges gyanúval, és a korai szűrésnek köszönhetően még a költségek sem elviselhetetlenek. Sőt, van amikor külföldi önkénteseknek köszönhetően szinte minden teljesen ingyen van. Elefántcsontparton jelenleg két olyan klinika is működik (spanyol non-profit szervezetek támogatásával), amely kizárólag ezzel a betegséggel foglalkozik, havonta 10-20 új fertőzöttek vesznek állományba, akik többsége fiatal gyermek és sajnos sokuk már késői stádiumban érkezik, ezért az egyetlen megoldás a megmentésükre a fertőzött részek amputálása. Hogy mi mit tudnánk tenni? Igazából semmi konkrétat, a tudatosság terjesztése lehet a legjobb fegyver, ami ugyan nem segít az érintetteken, de a jövőre nézve pozitív hatással járhat.

Hozzászólások: