Most akkor valójában kié is a Hala’ib Háromszög?

Közzététel ideje | március 29, 2009 | 2 hozzászólás | GaceTillerro

Amióta 1989-ben puccsal hatalomra jutott, Omar al-Bashir szudáni elnök uralma alatt a hatalmas északkelet-afrikai ország a teljes instabilitásba sodródott, területén több, jelenleg is zajló konfliktus alakult ki (ugyanis nem csak a darfúri régióban dúlnak harcok), egyre erőteljesebbé és erőszakosabbá vált az iszlám előretörése. De ha még nem lenne elég a sok belpolitikai probléma, a külpolitikában is erőteljesen elszigetelődött az ország, március elején a hágai Nemzetközi Bíróság elfogatóparancsot adott ki al-Bashir ellen, amelynek ugyan nem sikerült még érvényt szerezni, és amely jelentős ellenállásba ütközött nagyon sok állam részéről (pl. Oroszország és Kína), de mégis jelzésértékű az elnök nemzetközi megítélése szempontjából.

Szudánnak közvetlen szomszédjaival sem túl jó a kapcsolata, Uganda, Kenya és Etiópia az Egyesült Államok támogatásával még szövetséget is létrehozott, hogy megpróbáljon egységbe tömörülni a kartúmi kormányzat erőszakos politikájával szemben. Csáddal egyáltalán nem jó a kapcsolata az országnak, korábban a felek kölcsönösen hadat üzentek egymásnak és szinte hivatalosan a másik országban működő lázadó szervezetek támogatóiként lépnek fel. Az ENSZ-t és békefenntartóit al-Bashir gyarmatosítóknak tartja, a "nagy" Kongó egyes lázadó alakulataival pedig egész jó viszonyt ápolnak a szudáni kormányerők. Hol találhatnánk baráti szomszédokat? Hát északon sem, Egyiptommal erősen megromlott az ország viszonya al-Bashir hatalomra jutása óta, amelyben nagyon nagy szerepet játszik a Hala’ib (Halayib) háromszög feletti uralom kérdése.

A kérdéses terület egy kb. 20000 négyzetkilométer nagyságú, "háromszög alakú" terület, amely Szudán északkeleti és Egyiptom délkeleti csücskének találkozásánál fekszik. A probléma gyökerei egészen a 19. század utolsó évéig nyúlnak vissza, amikor a brit gyarmatbirodalom és Egyiptom által kötött egyezség Szudán és Egyiptom közös határát a 22. szélességi fok mentén húzta meg, ezáltal több törzsi területet kettévágva, megnehezítve egyes családok számára az együttélést. Bár ez akkor még nem jelentett komolyabb problémát, hogy ezen a helyzeten javítson, Egyiptom 1902-ben átadta a terület irányítási jogát déli szomszédjának, és tulajdonképpen ez volt a területi vita keletkezésének a pillanata.

Egyiptom az 1899-es egyezségre hivatkozik, Szudán pedig arra, hogy Egyiptom 1902-ben lemondott a területről. Más források szerint a britek adták át 1902-ben a felügyeleti jogot Szudánnak, azon egyszerű megfontolásból, hogy a terület közelebb fekszik Kartúmhoz, mint Kairóhoz. Maga a területi vita kérdése évtizedeken át fel sem merült, hiszen Szudán erős brit és egyiptomi befolyás alatt állt és az összes térkép Egyiptom részeként ábrázolta a Hala’ib háromszöget. Amint azonban Szudán függetlenné vált, és egy bizonyos Abdallah Khalil hatalomra jutott, minden megváltozott, és a már akkor is értéktelen pusztaságnak tartott háromszög politikai kereszttűzbe került.

1958-ban az egyiptomi elnök, Abdel Nasser csapatokat küldött a területre, hogy így is kimutassa, Hala’ib egyértelműen Egyiptom része, és nem is lehet téma a szudáni függetlenségi folyamat során. Állítólag az akció hátterében az is állt, hogy Nasser meg akarta leckéztetni kicsit Khalilt, amiért az elutasította kollégája arab egység megteremtésére tett javaslatát, ehelyett inkább az Egyesült Államokkal paktált le. Rövidesen szudáni csapatok is érkeztek a szudáni határra, és néhány napig szinte szemben álltak egymással a katonák, míg végül Nasser meghátrált, és tulajdonképpen visszatért minden a régi, békésebb kerékvágásba.

Nagyjából két évtized múlva került újra napirendre a kérdés, amikor egy amerikai olajtársaság kutatási és kitermelési jogokat kért és kapott a szudáni kormánytól (Egyiptom tudta nélkül) az ország vörös-tengeri régiójában való kutakodásra, és az engedély magában foglalta a Hala’ib háromszöget is. Az egyiptomi felháborodást követő tárgyalások során azonban sikerült megegyezni az esetleg haszon elosztásáról, amelyre végül nem került sor, mert akkor a texasi cég nem talált semmit. Ennek ellenére a kilencvenes évek elején egy kanadai cég is bejelentkezett Kartúmban, kutatási engedélyeket kérve a régióban, és ezeket ismét megadták, ismét egyiptomi beleegyezés nélkül. Ugyanebben az időszakban hozta meg al-Bashir és kormánya a rendeletet, mely szerint a Hala’ib régió lakosainak le kellett cserélniük okmányaikat szudáni papírokra. Na ez végleg betette az ajtót az egyiptomi vezetésnél, Mubarak elnökkel az élen, valamint tucatnyi tüntetést váltott ki Egyiptom-szerte.

Azt már akkor is sejteni lehetett, hogy igazából nem is konkrétan a terület birtoklásáért folyik a (szerencsére csak politikai) harc, hiszen a háromszög nem igazán értékes semmilyen szempontból, hanem al-Bashir ideológiájából fakadóan a szudáni és az egyiptomi nép közötti ellentétek fokozása volt a célja. Az 1993-as év volt a tényleges vízválasztó véleményem szerint, amikor rendkívüli mértékben megromlott a viszony a két ország között. Ebben az évben történt többek között, hogy Szudán panaszt tett az ENSZ Biztonsági Tanácsánál, miszerint Egyiptom katonai műveleteket végrehajtva a Hala’ib háromszögben, tulajdonképpen elzárta a külvilágtól a régió egyetlen nagyobb városát, Hala’ibot. Panaszukban azt is megemlítették, hogy Kairó állítólag nagy számú egyiptomi lakost telepít a területre, ezáltal is megpróbálva erősíteni az egyiptomi szerepet. Nem sokkal később a szudáni kormány két egyiptomi konzulátust le is záratott az országban, amelyre hasonló válasz érkezett a másik oldalról is.

A területet végül 2000-ben a egyiptomi hadsereg megszállta, és akkor úgy tűnt, ebben az állapotban meg is reked a történet. De nem így történt, miután végre, annyi évi kutatás után olajtartalékokat fedeztek fel a területen, Szudán ismét agresszíven fellépett a terület irányításának visszaszerzése érdekében, és megújította panaszát a Biztonsági Tanács előtt. Nagyjából itt állunk most, patthelyzet van, de úgy tűnik, mindkét állam erősen a politikai megoldás felé hajlik, megpróbálva elkerülni egy esetleges konfliktus eszkalálódását. Az már évek óta biztossá vált, hogy a jogilag egyértelműen Egyiptomhoz tartozó földterületért Szudán politikai okokból küzd, a szudáni iszlám vezetés évek óta az egyiptomi Mubarak-rezsim bukását hangoztatja és küzd is annak megvalósulásáért.

Egyes nemzetközi szakértők szerint, al-Bashir rezsimjének beleegyezésével iszlám terroristákat is képeznek ki Szudánban, akik közül sokan később egy Iszlám Egyiptom létrejöttéért vonulnak harcba. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy Kartúm a legradikálisabb iszlám vezetők számára nyújtott és nyújt a mai napig menedéket, ráadásul állítólag Irán-Szudán-Szomália iszlám radikálisai szoros tengelyt alkotnak, már ami a fegyverek, pénzek és ideológia mozgását, terjesztését illeti. Ami a probléma jelenlegi "jelentéktelenségét" jelzi, az a tény, hogy egyik országnak sem áll érdekében az igazából nem túl értékes (az olaj ellenére sem) területért való komolyabb harc, hiszen Szudánnak egyrészt ott vannak a belviszályok és a máshol is fennálló határviták, Egyiptomnak pedig óvatosan kell cselekednie, egyrészt a Mubarak-rezsim hozzávetőleges nemzetközi elismertségének megőrzése, másrészt a Nílustól való függőségük miatt. Ahogy a Hala’ib vitában is megtörtént már, bizonyos zsilipek me
gnyitásával Szudán jelentősen tudja csökkenteni az északi szomszédjának juttatott víz mennyiségét, ami pedig létkérdés az egyiptomiak számára. Összességében tehát elmondható, hogy ez egy nem túl jelentős történet, már ami Szudán és Egyiptom egyéb problémáit illeti, inkább csak a két ország közötti elmérgesedő viszony jelképe, amely egy esetleges jövőbeni katonai konfliktus során gyújtópontként szolgálhat.

Hozzászólások: