Árad a Zambézi
Közzététel ideje | március 24, 2009 | 13 hozzászólás | GaceTillerro
Afrika negyedik legnagyobb, közel 3000 kilométer hosszú folyójaként a Zambézi mindig is meghatározó szerepet játszott Dél- és Közép-Afrika egyes országainak életében, pontosabban főleg Zambia, Zimbabwe, Angola és az Indiai-óceánba ömlő folyó deltájának otthont adó Mozambik országában. Számunkra főként a csodálatos Viktória-vízesésről lehet ismert (korábbi írásom a folyóról: mindennapiafrika.blog.hu/2008/12/04/zambezi_nem_csak_egy_folyo_a_jovo_zaloga), de a vízgyűjtő területein élő lakosság napi életében, megélhetésében is nagyon fontos szerepet játszik. Néha azonban a folyó nem csak ad, hanem el is vesz, ahogy a mostani események is mutatják.
A vízgyűjtői területein történt jelentős esőzéseknek köszönhetően a folyó felső szakaszán, Zambiában és Namíbia (főleg a Caprivi tartományban) érintett területein áradások következtek be, és a mai napig emelkedik a folyó vízszintje. Az egyre magasabb vízszint pedig utakat és termőföldeket árasztott el, ezáltal egyrészt egyes falvakat elvágott a külvilágtól, másrészt pedig veszélybe sodorta a térség lakosainak élelmiszer-ellátását.
Idén már nem ez volt az első áradás, és tavaly is tucatnyi alkalommal lépett ki medréből a Zambézi, utakat elöntve, iskolákat és falvakat lerombolva, nemcsak a fent említett két országban, de Angolában is, de ez a mostani, minden eddiginél súlyosabbnak tűnik. Egyes helyeken a malária- vagy kolerajárvány kitörésének veszélye kézzelfoghatóvá vált, de szerencsére az elszigetelt esetekből még nem alakult ki jelentősebb járvány. De a jelenleg érezhető gondok mellett egyre aggasztóbb az elárasztott mezőgazdasági területek nagysága is, hiszen jelenleg sincs túl sok élelmiszer a raktárakban és a lakosság "éléskamrájában", ha pedig így folytatódik, nagyon nem lesz mit betakarítani.
Ahogy a zambiai katasztrófavédelem szóvivője elmondta, egy járás, Shang’ombo teljesen el van vágva a külvilágtól, és a hadsereg segítségére van szükség, hogy élelmiszert és nélkülözhetetlen dolgokat eljuttassanak az itt lévő falvakba. A szóvivő azt is elmondta, hogy 1969 óta most mérték a második legmagasabb vízállást a folyó felső szakaszán, és eddigi becslések szerint nagyjából 5 millió dollárnyi kárt okozott eddig a Zambézi. De Namíbiában sem jobb a helyzet, az ottani mezőgazdasági minisztérium szakértői szerint a Zambézi namíbiai vízgyűjtő területein az elmúlt évtized legnagyobb pusztítását végezte a folyó és a legrosszabb még valószínűleg be sem következett. A piacokon, Zambia és Namíbia érintett régióban már most érezhető, hogy nincs túl nagy mennyiségű rendelkezésre álló hús és gabona, de a helyzet valószínűleg majd csak áprilisban válik kritikussá.
Egyes tudósok szerint a szokásosnál hosszabb ideig tartó és erősebb esőzések oka (így tehát a rekord áradásoké) a Csendes-óceán keleti medencéjében kialakuló La Nina jelenség, amelynek következtében az egész világon megváltoznak a légköri áramlási rendszerek, ezáltal pedig mindenhol megváltozik a szokásos csapadék mennyisége, így Közép- és Dél-Afrikában is. A namíbiai Vöröskereszt vezetője, Dorkas Kapembe-Haiduwa szerint az áradások eddig majdnem 100 életet követeltek az országban, és a következő hónapokban legalább fél millió ember élelmiszer-ellátását sodorták veszélybe. És ha még segélyekből és tartalékokból jutna megfelelő mennyiségű ennivaló mindenkinek, a farmerek több hónaposs munkája akkor is odaveszett, így egyesek számára ez az év csak a vegetálásról, a életben maradásról fog szólni.
A namíbiai katasztrófavédelem elmondása szerint már megtették az első, szükséges lépéseket katonai alakulatok bevonásával, hogy megpróbálják elkerülni legalább az emberéleteket elvesztését. Mindenesetre az biztos, hogy a nemzetközi szervezetek segítségére mindenképpen szükség lenne, és az információk szerint már 1.2 millió dollárt el is különítettek az ENSZ kasszájában a két ország megsegítésére. A járványveszély óriási, a múltban már tapasztaltaknak megfelelően nagyon fontos az óvintézkedések betartása, hogy el lehessen kerülni egy súlyos malária- vagy kolerajárványt.
Sokan egyébként Zambiában és Namíbiában egyaránt felsóhajthattak, "ugye, én megmondtam" jeligével, hiszen a gátépítések ellenzői most láthatják, mit jelentett volna egy gát országaiknak: ahogy az esős évszak a végefelé közeledik, látható, hogy a zimbabwei Kariba és a mozambiki Cahora Bassa gát nagyon sokat jelent az ottani áradások elkerülésében.
Hozzászólások:
13 válasz érkezett eddig a következő írásra: “Árad a Zambézi”
Szólj hozzá!
március 24th, 2009 @ 22:30
Nagyon jó a post, gratulálok az alapos info gyűjtéshez!
Véleményem: Nem, nem, ezután sem halgassanak sehol sem a mérnökökre! Éljenek a jogászok, közgazdászok, de legfőképpen a környezetvédők – azok közül is leginkább a vadzöldek!
Szép példákat láttunk ténykedéseikre szép kis hazánkban is, csak hogy ne menjek messzire: Bős-Nagymaros. Ennek az elfuserálásáról íme egy autentikus cikk:
mernokujsag.hu/index.php?tkod=230&ev=2002&szam=9&tcim=T%EDz%20%E9ves%20a%20Duna%20elterel%E9se&honap=okt%F3ber&n=90
Szóval csakis így tovább – semmi szükség nincs már itt racionális gondolkodásra…
(Naná, hogy a hozzászólást egy hülye mérnök írta)
március 24th, 2009 @ 22:39
érdekes cikk, köszi!!!
jó h vannak hirek ilyen távoli helyekről is!
március 24th, 2009 @ 23:54
a namíbiában érintett caprivi-övezet még namíbián belül is messze a legszegényebb régió…
… de szerencsére már csak egy hónap, és jön a száraz évszak.
március 25th, 2009 @ 01:00
@FormatC:: ez a fekete-fehér gondolkodás szép példája volt. Az is ugyanolyan szűk látókörű, aki egy folyó helyén egy beton levezetőcsövet szeretne látni, mert az olyan szép és precíz mérnöki munka.
Vízitúrázóként azt mondom, hogy nézzed meg egyszer, mit tettek a mérnökök a Dunával vagy a Tiszával.
A Tiszánál igazából most, kb. 150 év után látszik, hogy nem nyertek szinte semmit:
- azok a földek, amikre a folyó már nem önt ki, rossz minőségűek és csak addig erőltették a művelést, amíg a tsz minden évben tervszerűen felszántotta.
- a hajózás is elsorvadt, nincs már igény rá.
A Dunában lassan több már a kövezés, mint a sóder.
(egy másik mérnök)
március 25th, 2009 @ 01:10
persze amikor novemberben bungee jumpingoltam a zambézi felett a viktóriánál, alig volt a folyóban víz. ez az én formám
március 25th, 2009 @ 06:55
A poszt meglehetősen egyoldalú, mint mindennek, ennek a kérdésnek is több oldala van.
1. Egy folyót fel lehet úgy fogni, mint egy élőlényt, aminek élettérre van szüksége. Ha szűkítjük az életterét, vagy ha benyomulunk az életterébe, akkor egyrészt konfliktusba kerülünk vele, másrészt nem tud teljes életet élni, ami nekünk sem jó. Ez nem valami süket zöld filozófia volt, hanem csak egy hasonlat.
2. Nem merül fel a posztolóban az a lehetőség, hogy Zambézi környékén azért lehet évezredek óta földet művelni, mert a folyó időnként kiönt. Tudja a posztoló, hogy mi történik egy terület vízháztartásával, ha a rajta keresztül folyó folyó vízszintjét gátakkal szabályozzák? Tanult a posztoló valaha talajtant? Tanult hidrobiológiát? Nem? Gondoltam. Ezért írok, hogy lássa az érem másik oldalát is.
Javaslom, nézzen utána, mi történt az egyiptomi mezőgazdasággal az asszuáni gát felépítése után. Persze az is egy speciális helyzet, ami megérne egy külön cikket, de azt mindenesetre jól mutatja, hogy a gátak hatása sokkal összetettebb, mint azt a laikusok gondolják.
március 25th, 2009 @ 07:31
@gonzi: Párás szemekkel olvastam soraidat
március 25th, 2009 @ 09:24
Azért az afrikai környezeti jellegzetessgeket nem kellene a hazaiakkal összehasonlítani. Mindenhova olyan folyószabályozást szabad csinálni, amilyen az adott viszonyoknak megfelel. A Zambézi nem a Tisza vagy a Duna!!!
március 25th, 2009 @ 10:20
format c:
Nincs veszélyesebb, mint egy mérnök aki nem kételkedik, nem tépelődik.
Szintén egy mérnök.
március 25th, 2009 @ 10:29
A Mérnök csuda dolgokra képes, ha hadják, de mivel minden beavatkozás a természetbe valamilyen hatással jár, azért csak ovatosan kell szabadjára engedni.
Tele van az egész föld, szabadjára engedett mérnöki megoldásokkal.
Hol van már a bőségesen termő Nílus völgye? Hol van már az Aral-tó? Hol van már USA hatalams geotermikus energia termelése?
Ezek mind-mind nagyszerű mérnöki létesítmények, csak nem vagy rosszul számoltak a következménnyekkel
Szinén mérnök
március 25th, 2009 @ 10:32
Bio74-nek Az aki nem kételkedik és nem tépelődik, az nem mérnök!
A folyamszabályozás nem egyenlő a gátépítéssel, a tudomány mai állása szerint. Minden folyó más és más és sok kételkedés és tépelődés után én bízom a mérnökökben, hogy ki tudják dolgozni a kompromisszumot.
Bizzunk már a műszaki értelmiségben könyörgöm!! Ők már mást tanultak/nka mint a 60′ években.
A baj nem velük van, hanem a politikusokkal. Hiába a jó szándék, a gondos tervezés, a politikusok ellen nincs védelem! Még a Zambézinél se!
március 26th, 2009 @ 13:02
Remek poszt, dicséret érte!
Csak gondolatébresztőnek: korábban nem volt gond a Zambézi áradásával? Gát akkor se volt! Gyanítom, hogy itt is szerepet játszhat az, ami a Tisza esetében is: ha a vízgyűjtőn sok erdőt írtanak le, akkor nagyobb lesz az árhullám. Illetve, ha nagyon ráépítenek a folyóra, akkor egy átlagos áradás is jó nagy kárt tud okozni.
Ettől még persze érdemes időnként szabályozni egy folyót. A kérdés csak az, hogy hol húzzuk meg az ésszerűség határát. Különben könnyen úgy járhatunk, mint Kína a Jangce szabályozásával.
március 27th, 2009 @ 22:46
Aztán majd ha a a gát alatt levő termőterületek földje terméketlenné válik, akkor majd mindenki okosan összenéz, és reménykedik, hogy a nagy vándorlás nem okoz majd etnikai villongást.
A Nílus esetét felemlegetni teljesen jogos, igaz az az ország koherens összetétele miatt nem vezetett törzsi villongásokhoz, csak történelmi emlékek és az ország ősi nevét (Kemet) adó fekete föld eltűnéséhez.