Gambia: Szépen csillogó gyémánt, de lehet, hogy hamis?

Közzététel ideje | március 21, 2009 | 2 hozzászólás | GaceTillerro

Ahogy az internet segítségével könnyen kiderült, Magyarországon elég nagy "rajongói tábora" van az aprócska nyugat-afrikai országnak, Gambiának. Weblapok, blogok, fórumok is foglalkoznak, a nevét a területén átfolyó Gambia folyótól kapó alig tízezer négyzetkilométer területű állam dolgaival (ráadásul most már útikönyv is van magyarul). Sőt, ahogy az előbb olvastam, van olyan magyar újságíró, aki egyben tiszteletbeli gambiai állampolgár is.

A kulturális értékek, a csodás természeti környezet, és a turisták által érzékelhető túláradó vendégszeretet ellenére itt sem fenékig tejfel az élet a helyi lakosok számára. Egy külföldi turista a problémákból semmit nem érzékelhet, de a múlt rányomja a bélyegét a gambiai jelenre. A ma is létező gambiai köztársaság 1970-ben jött létre, első köztársasági elnöke Dawda Kairaba Jawara lett, akinek uralmához köthető a rövid életű Szenegambia létrejötte is. A hét évig létező, Szenegál és Gambia által alkotott államszövetség azután jött létre, hogy 1982-ben szenegáli csapatok segítettek Jawara hatalmának megőrzésében, a lázadók leverésével. Na mindegy, ez egy másik történet lesz, most térjünk vissza a posztunkhoz.

Szóval Jawara uralmát 1994-ben döntötte meg egy katonai puccs, amely után egy egyszerű hadnagy, a ma is hatalmon lévő Yahya A. J. J. Jammeh lett az állam új elnöke. És bár 2001-ben és 2002-ben megtörténtek az első demokratikus választások Jammeh uralma alatt, az egykori katona és pártja a mai napig a legnépszerűbb a szavazók körében. Bár a hatalmas számú ideérkező turista miatt "látszatdemokrácia" van az országban, különböző pártokkal és szabad politikai párbeszéddel, valójában azonban Jammeh és kormánya diktatórikus módszerekkel mindenféle ellenzéki mozgalmat a kezében tart, és igazából a lakosság emberi jogait sem tartja sokszor tiszteletben.

A legutóbbi ilyen eset a mostanában zajló boszorkányüldözés, amelynek során az elnök személyi testőrségének (a Green Boys, a "Zöld Fiúk"), a rendőrségnek és a hadseregnek a segítségével legalább 1500 embert raboltak el falujából országszerte boszorkányság gyanúja miatt, és mindannyiukat Jammeh, Kanilaiban lévő farmjára szállították. Itt aztán Guineából érkezett "sámán gyógyítók" vették kezelésbe őket, akik a nagyjából egy hetes fogvatartás során, különböző vegyi főzeteket itattak velük, valamint katonai segítséggel sokukat brutálisan megverték, azzal a céllal, hogy megtisztítsák őket a bennük rejtező démoni erőktől. A hallucinogén anyagokat tartalmazó, sok esetben mérgező főzetektől szinte mindenkinek súlyos hasmenési és hányási rohama lett, és a főként idős fogvatartottak közül sokaknak a veséi is felmondták a szolgálatot.

A február óta zajló boszorkányüldözésre az Amnesty International nemrégiben kiadott riportja hívta fel a figyelmet, kihangsúlyozva, hogy egy ilyen kis lakosságú államban súlyos hatásai lehetnek az ilyen jogsértéseknek. A folyamatot valószínűleg az államelnök nagynénjének januári halála idézhette elő, amelyben Jammeh szerint boszorkányok mágiája működött közre. Az akciók elől tucatnyi ember menekült át a déli határ túloldalán fekvő szenegáli Casamance régióba (csöbörből vödörbe?), és tegnapi információk szerint három ember halála egyértelműen a boszorkányüldözés brutalitásához köthető. Az elnöki sajtóiroda a mai napig nem volt hajlandó kommentálni a lakosság számára nyilvánvaló tényeket, miszerint az állami hatóság is érintett az ügyben, pedig a mai napig is többeket a banjuli Viktória Királynő kórházban ápolnak az elrablásukat követően.

Az eseményekről februárban egy helyi újságban (nincsenek ilyenek nagy számban, a majdnem 50%-os írástudatlanság miatt) Halifa Sallah, ellenzéki vezető is publikált, akit néhány héttel később őrizetbe vettek zendülés szításának vádjával és jelenleg is egy banjuli börtönben vár jövő heti tárgyalására. Nem meglepő számára ez a helyzet, Jammeh sosem tolerálta az ellenzéki mozgalmakat, Sallah tucatnyi alkalommal ült már börtönben 1994 óta. Valószínűleg ezúttal sem fog tisztességes bíráskodást kapni, sőt még örülhet ha a saját lábán lesz képes a bíróság elé állni, a korábbi években megszokott kínzások után.

Igazából ezek a jogsértések nem szokatlanok errefelé, a több jogvédő szervezet által közösen készített Emberi Jogi Riport 2008-as kiadásából kiderül, hogy Gambiában gyakoriak a vád nélküli fogvatartások, a kínzások, a politikai gyilkosságok és eltűnések. Hangsúlyozom ismét, hogy egy turista ezekből a jelenségekből semmit nem érzékel, ez csak a helyi, főként falusi lakosságot érinti. Emlékezetes jogsértésre világított rá Jammeh 2008-as nyilatkozata, amelyben felszólította a gambiai melegeket az ország azonnali elhagyására, különben halálbüntetéssel is sújthatják őket. Ez utóbbi álláspontját később ugyan nemzetközi nyomásra visszavonta, de a melegek hátrányos megkülönböztetéséről és üldözéséről szóló véleményét azóta is tartja. Mondjuk nem is értem, miért lett ennek ilyen nagy felháborodás a következménye, hiszen az ország büntető-törvénykönyve szerint az egyneműek közötti szexuális kapcsolatot 14 év börtönbüntetéssel is lehet sújtani, és ilyen ítéletet már szabtak is ki.

Gambián kívül még 10 afrikai államban tiltott az egyneműek viszonya (pl. Zimbabwéban, és főként az iszlám által irányított országokban), szakértők szerint inkább a gyarmatosítók viktoriánus hagyatéka, mint a vallási vagy egyéb meggyőződés miatt. Sajnos Gambiában még a civil jogvédelem sem létező fogalom, senki nem mer semmit tenni vagy szólni, annyira félnek az emberek. Aki esetleg ellen merne szegülni a kormány akaratának, vagy akárcsak egy eltérő véleményt szeretne megfogalmazni, az jobb esetben börtönbe kerül évekre, rosszabb esetben örökre nyoma veszhet. Ahogy az egyik hírügynökségnek nyilatkozó banjuli polgárok elmondták, a súlyos jogsértések teljesen megdöbbentették őket, és most már mindenképpen nemzetközi beavatkozást szeretnének az egyre diktatórikusabban kormányzó Jammeh ellen.

Hozzászólások: