Sierra Leone: a szakadék szélén egy újabb nyugat-afrikai ország?

Közzététel ideje | március 19, 2009 | 1 hozzászólás | GaceTillerro

Ez hihetetlen, Nyugat-Afrika, már megint. Most már tényleg félek, hogy ez valamiféle tendenciává válik a térségben, hiszen a két Guineában és a Mauritániában történt események után ezúttal Sierra Leonéban is harcok robbantak ki. Ahogy azt a legtöbb forrás közölte (szokásosan a "népszerű" médiumok kivételével), az elmúlt napokban összecsapások voltak tüntetők és a rendőrség erői között az országban, amelyek főként a fővárosra koncentrálódtak, de jelentkeztek más vidéki városokban is.

A hírügynökségek szerint nem egyszerű tüntetésekből alakultak ki a harcok, kezdetben a két legnagyobb párt, az államelnököt adó, kormányon lévő APC és a fő ellenzéki párt, az SLPP támogatói között, amelybe rövidesen a rendőrség csapatai is beavatkoztak. A 18 hónapja történt választások óta folyamatosan érezhető volt már a feszültség az egész országban, nem utolsósorban az egyáltalán nem javuló életszínvonal és gazdasági helyzet miatt, és úgy tűnik, egyesek számára most jött el az idő, hogy elmondják "véleményüket".

A történet állítólag azzal kezdődött (legalábbis ez az SLPP álláspontja), hogy még múlt pénteken az APC támogatóinak egy csoportja egy állami ünnepségről, államilag pénzelt ügynökökkel kiegészülve, bozótvágókkal és botokkal felfegyverkezve megrohamozta a Freetownban található SLPP székházat, ahol rongálni, gyújtogatni kezdtek és jópár ellenzéki szimpatizánst brutálisan megvertek. Állítólag a támadás megszervezése mögött maga Herbert George-Williams, a főváros polgármestere állt, aki nem nézte jó szemmel az SLPP egyre erősebb térnyerését a fővárosban. Na, ez utóbbi nem biztos, hogy igaz, mindenesetre péntektől kezdve elszabadult a pokol Sierra Leonéban.

Szombaton már a rendőrség is aktívan részesévé vált a harcoknak, miután az SLPP főhadiszállása (elfelejtettem: SLPP – Sierra Leonei Emberek Pártja) környékén, a két párt szimpatizánsai között zajló összecsapások megállítására könnygázt és gumilövedékeket vetettek be. Ami a legdurvább, hogy a jelentések szerint az utcán őrjöngő csőcselék tucatnyi nemi erőszakot is elkövetett a vad harcok hevében, ez pedig a 2001-ben végetért polgárháború brutális emlékét idézte fel sokakban, akik inkább otthonukba zárkózva próbálják kihúzni a feszültség csökkenéséig. A vádakra, amelyekkel az SLPP illette a polgármestert, miszerint ő áll a szervezett pénteki támadás mögött, a mai napig nem érkezett reakció, de az APC legmagasabb szintű képviselője, maga az államelnök, Ernest Koroma (aki épp a napokban tért vissza Indiából egy orvosi kezelésről), úgy nyilatkozott, hogy a harcoknak semmilyen politikai indíttatása nincs, egyszerűen csak egy csőcselék műve, és a rendőrség minden eszközt bevethet, hogy helyreállítsa a rendet és megbüntesse a bűnözőket. Beszéde a szinte már unalomig ismert mondatok halmozásából állt, egy kicsi, radikális kisebbség akciójának nevezte a történteket, anélkül, hogy egy szóban is utalt volna az embereket egyre jobban sújtó szegénység, nyomor és kiszolgáltatottság problémájára.

Egyébként hasonló támadás érte az SLPP főhadiszállását a keleti Pujehun városában is, ott, ahol egy időközi választást el is kellett halasztani már a rendkívül felfokozott hangulat miatt. Ott is autók égtek, ablakok törtek és bozótvágókkal felfegyverzett fiatalok grasszáltak az utcákon. Az Egyesült Államok nagykövetsége is közleményt adott ki, amelyben cáfolta, hogy politikai krízis tört volna ki az országban, ők is egyszerűen egy agresszív kisebbség akciójának nevezték az eseményeket és felszólítottak a párbeszédre, és a rend helyreállítására. Koroma tegnap egyébként ismét nyilatkozott, amelyben ő is a párbeszédet sürgette, hogy minél előbb helyre lehessen állítani a nyugalmat. Beszédében utalt arra, hogy a múlt egyszer és mindenkorra lezárult az országban, és az egységes, békés, fejlődő Sierra Leone soha többé nem fogja tolerálni az agressziót és a brutalitást.

A lakosságnak ez a feszültség csak púp a hátára, hiszen napjainkban a gazdasági válság hatásait még ebben a végtelenül szegény országban is lehet érezni. Egyes régiókban, ahol a gyémántbányászat, vagyis inkább gyűjtögetés sokak számára az egyetlen megélhetési forrás, az egykori bányászok közül egyre többen fordulnak inkább a mezőgazdasági munkák felé, amely lassan biztosabb bevételt jelent, mint a gyémánt. Köszönhető ez annak, hogy a gyémánt világpiaci ára 30%-kal csökkent az utóbbi hónapokban, és a csökkenési tendencia tovább fog tartani az előrejelzések szerint, ráadásul egyre nehezebb hozzájutni a földben rejtező kincshez, tehát egyre többet kell dolgozni ugyanazért a pénzért.

Az ENSZ tavalyi felmérése is azt jelezte, hogy a bányászatban dolgozó, főleg fiatal munkaerő egyre nagyobb számban hagy fel a gyémánt kutatásával, és kezd gyümölcsöket, rizst, zöldségeket termeszteni. Egyes, non-profit szervezetek által támogatott farmerek esetenként 30-40% profitot is képesek a termésükön "kaszálni", ami azért egész jó alternatíva a gyémántbányászatban esetenként öt-hat hónapig pénz nélkül tengődő dolgozóknak.

Hozzászólások: