Madagaszkár: újabb forrongó pont Afrika térképén

Közzététel ideje | március 14, 2009 | 1 hozzászólás | GaceTillerro

A legfrissebb afrikai hírek közül egyértelműen kiemelkedik a madagaszkári helyzet, amely napról-napra változik és amelyről az ENSZ madagaszkári nagykövete, Tiebile Drame azt nyilatkozta néhány napja, hogy a szigetország a polgárháború küszöbén áll.

Mindezt azután mondta Antananarivoban, hogy a március 12.-ére esedékes tárgyalásokat a két szembenálló fél, Marc Ravalomanana jelenlegi elnök és az ellenzéki vezető Andry Rajoelina között, határozatlan időre elhalasztották. Ahogy Rajoelina egyik közeli kollégája elmondta az IRIN hírügynökségnek, a jelenlegi helyzetben nincs értelme a tárgyalásoknak és amíg Ravalomanana nem mond le, nincs esély egy átmeneti kormány létrehozásával járó demokratikus megoldásra. Azzal is megfenyegette az ország első emberét, hogy több tízezres tömeget fog az elnöki palotához vezényelni, ha Ravalomanana nem jelenti be lemondását hétfőig.

Nagy segítséget jelent számára, hogy a hadsereg is az elnök ellen fordult, és egyes katonai vezetők is szeretnék az elnök bukását. Az ország lakossága ugyanúgy megosztott, mint a hadsereg és a rendőrség, sokan támogatják az egyik oldalt, de szintén sokan sorakoznak fel a második oldal mellett. Az ellenzéki vezetőt egyébként március 5.-én a hadsereg, Ravalomananához hű alakulatai megpróbálták őrizetbe venni, miután megpróbált egy, a hivatalos mellett működő kormányt felállítani saját elnökségével. De mi is történt, hogy jutottunk idáig? Tulajdonképpen két politikai ellenfél vitte harcát az utcára, miután az elnöki székre pályázó egykori fővárosi polgármester, Rajoeline megvádolta az elnököt azzal, hogy diktatórikus rendszert épített ki és nyomorba taszította az országot. Valószínűleg ennek eredményeképpen, korrupciós vádak és alkalmatlanság címszóval februárban felmentették állásából.

Támadásainak úgy kívánt nyomatékot adni, hogy tucatnyi tüntetést és sztrájkot szervezett a fővárosban (sokszor az elnöki palota elé), amelyek később fosztogatásokba, rablásokba csaptak át (sok esetben az államelnök milliárdos vállalatának, a MAGRO-nak az épületei és felszerelései voltak a támadások célpontjában) és amelyre a rendőrség (majd később a hadsereg) egyes alakulatai rendkívül brutálisan reagáltak, és tucatnyi ember maradt az utcákon holtan. Ez a kemény fellépés vezetett később a védelmi miniszter bukásához is. Egyébként jogos az emberek felháborodása, a 2002-ben, egy vádaskodásokkal tarkított választásokon került hatalomra a mostani elnök, akinek uralma alatt Madagaszkár gazdasága rossz irányba indult, és egyes kormánypénzek "ismeretlen helyekre távoztak". Aztán került a képbe a hadsereg, amelynek egyes alakulatai bejelentették, hogy többé nem fogadnak el újabb parancsokat Ravalomananától, ezáltal pedig az ország tényleg a polgárháború szélére került. Az elnök a problémák ellenére bejelentette, hogy ki fogja tölteni 2011-ig szóló mandátumát, és nem fél az őt ért fenyegetésektől.

Akkor beszéljünk arról a rossz irányról, amelybe Madagaszkár gazdasága tart. A mostani elnök uralma alatt az ország valódi részévé vált a gazdasági globalizációnak, hatalmas multinacionális vállalatok hozták dollármillióikat a szigetre, például a főként bányászatban érintett Rio Tinto vagy az olajipar csillaga, az Exxon Mobil. Sajnos azonban a hatalmas befektetések nem hoztak javulást az átlagember életében, az ENSZ statisztikája szerint a 20 millió lakos 60-70%-a még mindig napi 300 forint körüli pénzből kénytelen megélni, és vidéken főleg nagyon rossz a helyzet. Ráadásul a gönyörű erdőkkel és élővilággal megáldott szigeten a turizmus az év első két hónapjában az egy évvel ezelőtti szinthez képest 80%-kal visszaesett. A GDP pár százalékos éves növekedése ellenére csak egy apró réteg profitál a fejlődésből, a lakosság majdnem 60%-a napi élelmezési problémákkal küzd és a neoliberális politikai nézeteket valló Ravalomanana privatizált egykoron állami feladatnak számító tevékenységeket (egészségügyi privatizáció például), és így pont azok kerültek ki a szociális hálóból, akiket a leginkább sújt a szegénység.

A jellemzően vidéken érezhető szegénység a városokba is egyre jobban beköltözött, az alapélelmiszerek és az üzemanyag nagy léptékű drágulása egyre többeket kényszerít az utcára. A főként mezőgazdasággal foglalkozó falusiak számára pedig az tette be a kaput, amikor pár hónapja a Daweoo egy millió hektáron kezdett el mezőgazdasági termelést folytatni Madagaszkár déli részén (99 éves bérleti szerződéssel a zsebében), hatalmas kormányzati támogatással. És akkor a nemrég vásárolt 60 millió dolláros elnöki különgépről még nem is beszéltünk.

Csütörtökön már vihar előtti csend volt Antananarivoban, a központban található üzletek zárva maradtak, az utakon alig volt élet, az emberek pedig bezárkóztak otthonaikba és várták, hogy az újonnan megválasztott vezérkari főnök, Andre Andriarijaona és a hadsereg milyen lépéseket fog tenni. Új vezérkari főnökre azért volt szükség, mert az elnök által kinevezett előzőt a hadsereg tisztjei egyszerűen lemondatták, ezzel is megüzenve Ravalomananának, hogy már nem ismerik el vezetőjükként. Persze azért az elnök sem maradt egyedül, több egység parancsnoka (köztük a különleges erők) biztosította őt támogatásáról, és a szenegáli elnök, Abdoulaye Wade is felkínálta közvetítői szerepét. A nemzetközi közösség mindenesetre jelenleg csak nyilatkozatokkal próbál segíteni, az EU madagaszkári nagykövete már lehetséges szankciókról, segélyek befagyasztásáról beszél, ahogy más nemzetközi szervezetek és az USA is nagyon rossz hatásúnak minősített egy lehetséges fegyveres konfliktust.

Amire pedig elképzelhető, hogy sor kerül, hiszen ahogy már írtam, a hadsereg lázadó egységeinek ultimátuma szerint ezen a hétvégén meg kellene oldani a helyzetet politikailag, vagy katonai lépésekre kerül sor. Abban 100%-ban biztos vagyok azonban, hogy az elnökhöz hű alakulatok nem hagynák békésen elfoglalni az elnöki palotát vagy bármilyen hivatalos intézményt, így most a politikai erőknek kell gyorsan cselekedniük. Ami furcsa, hogy Andriarijaona nem jelentette ki, hogy a hadsereg Rajoelinát helyezné azonnal az elnöki székbe Ravalomanana utódjaként, hanem inkább egy átmeneti kormányt látnának szívesen és ez még érdekessebbé teszi a jelenleg is kiszámíthatatlan helyzetet.

Miután a fentebb már említett tárgyalások elmaradtak a felek között, minden szem a két szembenálló félen és a hadseregen van. Valamelyik politikusnak muszáj lépnie, mert különben a hadsereg kezébe helyeződik a döntés, amely még mindig eléggé megosztott ahhoz, hogy véres harcok nélkül képes legyen biztosítani a politikai átmenetet. Ami Rajoelina mellett szól, az a rossz gazdasági helyzet, a meglovagolásra váró polgári elégedetlenség és nyomor, a hadsereg lázadó alakulatainak valamint a 2002-es választások vesztesének, Didier Ratsirakának a támogatása. Ravalomanana mellett szól, hogy a hadsereg egy része még mindig vele van, a lakosság soraiban is vannak (főként városi) támogatói, valamint a nemzetközi közvélemény is a helyzet politikai rendezését támogatja, jelenleg még az ő vezetésével.

Akármi is történjen, nem biztos, hogy Madagaszkár jól fog járni Andry Rajoelinával, aki szinte ugyanolyan életpályát jár be, mint a mostani elnök. Mindketten sikeres üzletemberek, mindketten polgármesterek voltak, és Ravalomanana is populista
eszméket hangoztatva, a szegények megmentőjeként lépett hatalomra. És ráadásul Rajoelinával nem szimpatizál az összes úgymond "szegény réteg". A nagyszámú, képzetlen munkaerő például, amely a főváros környéki, exportra termelő gyárakban dolgozik, egyértelműen elutasította a sztrájk-felhívást, mert nekik a megélhetés sokkal fontosabb, mint két hataloméhes üzletember harca. Így nyilvánvalóvá is vált, hogy kik állnak Rajoelina mögött: a munkanélküliek, a frusztrált fiatalok és a radikális szélsőséges ellenzékiek. Velük pedig soha, sehol nem lehetett megváltani a világot. Velük "csak" hatalomra lehet jutni.

Hozzászólások: