Casamance: Vieira halála felizzíthatja a szenegáli harcokat?

Közzététel ideje | március 6, 2009 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Mielőtt az írás konkrét témájára rátérnék, néhány szóban a legújabb bissau-guineai fejleményekről (ugyanis az kapcsolódik ehhez poszthoz). Mint ismeretes, március másodikán Bissau-Guinea több évtizede kormányzó elnökét, João Bernardo Vieirát, az elnöki palota közelében lévő villájában szervezetten támadó katonák meggyilkolták. Az illetékesek és a katonai vezetés már aznap felszólította az ország lakosságát a nyugalomra (ezt azóta is többször megtették), és a nyilatkozatok szerint a gyilkosság nem egy puccs része volt, hanem feldühödött, bosszúra szomjazó katonák akciója, akik parancsnokuk, Tagme Na Wai vezérkari főnök vasárnapi meggyilkolása miatt kívántak vérbosszút állni az állítólagos megbízón.

Március 3.-án Raimundo Pereira, a parlament addigi elnöke esküt tett, mint az ország átmeneti elnöke, és azonnal ígéretet is tett a demokrácia fenntartására és a rendkívüli választások mielőbbi kiírására. Az afrikai államok többsége megdöbbenten fogadta a híreket, és üdvözölte a pozitív fejleményeket, ahogy ugyanígy tett az ENSZ és az Egyesült Államok is. Jelenleg nagyjából béke uralkodik az országban, mi pedig várakozással tekintünk az elkövetkező hetek eseményei elé. Ennyit tehát még a hétfői események margójára, most pedig térjünk rá a poszt konkrét témájára, ami rávilágít a tényre, hogy egy ilyen horderejű gyilkosság olyan, mint egy tóba dobott kő, a hullámok messzire elérnek.

Valószínűleg csak az Afrikát behatóbban ismerők és szeretők számára jelent valamit a Casamance név, ami Szenegál egyik, földrajzilag érdekes elhelyezkedésű tartománya. Casamance Bissau-Guinea és Gambia között helyezkedik el, egy kisebb sávval csatlakozva csak a Gambiát körülölelő Szenegálhoz. A régió fő bevételi forrása a turizmus, ami nem meglepő, hihetetlen gyönyörű tengerpartjai, természeti látványosságai vannak, kiegészítve egy sokszínű, érdekes kulturális örökséggel, ami francia, portugál és helyi hagyományokat is ötvöz. Emellett még jelentős a mezőgazdaság is, de amiről egy átlagos külföldi ismerheti a Casamance-folyóról elnevezett régiót, az a szépsége.

A területen elsöprő arányban a Jola etnikumhoz tartozó emberek élnek, akik ősidők óta ezeken a területeken élnek (Szenegálban, Gambiában és Bissau-Guineában) és akiket Szenegál legtöbb részén (így itt is) erősen diszkriminálnak. A Jola mindig is mezőgazdasággal foglalkozott, a rizstermesztés hagyományai apáról-fiúra szállnak, emellett fontos még tudni róluk, hogy egy, a természeti jelenségekhez erősen kapcsolódó istent tisztelnek, így számukra léteznek szent erdők, szent földek és így tovább. Ahogy az világszerte lenni szokott, a Jola etnikum soraiban is voltak olyanok, akik nem igazán tűrték a felsőbb elnyomást (jelen esetben a szenegálit), és ennek eredményeképpen a nyolcvanas években létrejött egy szélsőséges katonai mozgalom, az MFDC (Casamence-i Demokratikus Erők Mozgalma), amely céljául a terület függetlenségét, de legalábbis az autonómia elérést tűzte ki célul.

Egyes források szerint még a szenegáli függetlenség előtt volt egy olyan ígéret, hogy ha Casamance csatlakozik Szenegálhoz 20 évre, akkor a 20 év leteltével a régió független lehet. Nos, ennek a határidőnek a lejártakor az ígéretet nem tartották be, és tulajdonképpen történészek szerint ez vezetett az MFDC létrejöttéhez. A kilencvenes évekig általában békésebb tüntetések, politikai harcok és kisebb-nagyobb attrocitások jellemezték a szenegáli kormány és az MFDC közötti konfliktust, de a 20. század utolsó évtizedében a harcok véresebbre fordultak, amelybe Bissau-Guinea (ahol szintén jelentős Jola populáció él) is belekeveredett. Az MFDC, Bissau-Guinea katonai támogatásával a szenegáli hadsereg bázisa és alakulatai ellen támadt, helyenként elég brutális módon, de a hadsereg sem maradt a támadók adósa, és válogatás nélkül kezdtek pusztítani egyes, ismert MFDC bázisként szolgáló településeken. Sőt, több ízben a határt átlépve bissau-guineai alakulatokat is megtámadtak a szenegáli katonák.

Aztán a történet úgy folytatódott, ahogy azt már máshol is láttuk, kisebb-nagyobb béketörekvések voltak a kilencvenes években, de a fordulópontot az jelentette, amikor egy bizonyos Augustin Diamacoune Senghor lépett az MFDC élére. Az ő vezetésével a szervezet 2001-ben egy végső békeegyezményt írt alá a szenegáli kormányzattal (ebben a függetlenségről és az autonómiáról szó sem esett), de ezt néhány frakció árulásnak minősítette és az MFDC szétszakadt. Voltak, akik a béke mellett tették le a voksot, de többen voltak, akik a függetlenségi harcot szerették volna folytatni. Ez pedig a béke valódiságát is megpecsételte, azóta is kisebb-nagyobb harcok folynak a régióban (persze egyáltalán nem olyan mértékűek, mint a kilencvenes években), a két legnagyobb MFDC frakció és a szenegáli csapatok között, amelynek gyakran civilek is áldozatul esnek.

A konfliktus egyébként azért nem kerül fel igazából a problémás gócok térképére, mert nem annyira véres, nem annyira intenzív, mint máshol, de a folyamatos tárgyalások ellenére gyakoriak a kisebb összetűzések. 2006-ban és 2007-ben súlyosabb harcok is voltak, akkor sok százan menekültek Gambiába a küzdelmek elől. Napjainkban is feszült a helyzet, és amiért ez kapcsolódik a legfrissebb bissau-guineai eseményekhez, az a tény, hogy az MFDC harca alatt a déli szomszéd végig a lázadókat támogatta, fegyverekkel, pénzzel, esetenként katonailag is, és a lázadók több bázisa is az ország területén volt. Múlt időben, mert a századfordulótól kezdve Szenegál és Bissau között megindult egy párbeszéd, amely folyamat eredményeképpen Bissau kihátrált az MFDC mögül, és sokak szerint ez kulcsmomentuma volt a harcok alábbhagyásának.

Jellemző a térségbeli összefonódásokra, hogy amikor 1998 környékén polgárháború dúlt Bissau-Guineában, akkor északról a szenegáli hadsereg és az MFDC is beavatkozott a konfliktusba, az általuk támogatott szervezet oldalán. Vieira meggyilkolása és a jelenlegi bizonytalan helyzet pedig erősítheti a kockázatokat a régióban, mert azt még helyi szakértők sem tudják megmondani, hogy Bissau-ban milyen politikai erő fog hatalomra jutni. Vagy olyan, amely Vieirához hasonlóan a Casamance-helyzet békés rendezését tartja szem előtt, vagy olyan, amely ismét meglátja a lehetőséget az MFDC céljaiban Casamance megszerzésére, és újra erősen támogatni kezdi a függetlenségi mozgalmat. 

A helyzet ebben a térségben amúgy is rendkívül kényes, gondoljunk csak bele, a két Guinea és Mauritánia is Szenegál szomszédságában van, tehát egy szenegáli belharc összeomlaszthatja az egész nyugat-afrikai térséget. Jelenleg még béke van, de valószínűleg csak a bissau-guineai történések és a szenegáli lépések fogják eldönteni, hogy merre tart tovább a térség. Abdoulaye Wade szenegáli elnöknek most tényleg kulcsszerepe lesz a történetben.

Hozzászólások: