Elefántcsontpart: 8 órás várakozás egy receptért?

Közzététel ideje | február 19, 2009 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Egy ország életszínvonalát rengeteg mérőszámból és nézőpontból meg lehet ítélni, de talán abban egyetérthetünk, hogy az életszínvonal egyik sarkalatos pontja az egészségügy. Így van, így lenne ez Afrikában is, de a fekete kontinens legtöbb országában a gyarmatosító időkből megmaradt, egyfajta hibrid rendszer nem igazán jól funkcionál. Krónikus a szakember- és felszereléshiány, sokszor a legalapvetőbb gyógyszerekkel sem rendelkeznek az intézmények, és az esetek nagy százalékában tulajdonképpen csak a beteg szervezetén múlik a gyógyulás, hiába megy a kórházba, hiába fordul orvoshoz.

Elefántcsontpart az egyik "kedvencem" ebben a témakörben, ugyanis ennek a gyönyörű, ám döbbenetes történelemmel rendelkező nyugat-afrikai országnak az egészségügyi rendszere már többször is az összeomlás szélére került, és a rendkívül gyakori sztrájkokról már én is írtam itt korábban. Az országban a várható élettartam születéskor nincs ötven év egyik nemnél sem, sőt a férfiaké alig több mint negyven év. Európában valaki akkor kezdi el igazán élni az életét. A kisgyermekek között halálokként szerepel a kanyaró, vérhas, tüdőgyulladás és még sorolhatnánk azokat a betegségeket, amelyeket a világ más részein már szinte el lehetett felejteni, a védőoltásokhoz viszont az elefántcsontparti gyerekeknek csak nagyjából a fele juthat hozzá.

A legsúlyosabb probléma mégis a létszámhiány és a szakemberek súlyos leterheltsége. Az ország majdnem 20 millió lakosára alig pár ezer orvos jut (két évvel ezelőtti adatok szerint alig több mint 2000), de a nővérek száma is alig haladja meg a tízezret. Ezek döbbenetes adatok, csak viszonyításképpen: Olaszországban körülbelül 4 orvos jut 1000 lakosra, Írországban pedig majdnem 15 nővér szintén 1000 polgárra. Lehet számolni, Elefántcsontparton 10000 lakosra jut egy orvos, és a területi elosztás miatt egyes régiókban ennek a többszöröse az igaz. Hogy miért hoztam fel ezt a témát már megint?

Az országban tegnap háromnapos sztrájk kezdődött az egészségügy összes területén, ami szinte teljesen megbénított egyes kórházakat és rendelőket. Már a munkabeszüntetés első napján hihetetlen sorok alakultak ki az abidjani kórházakban, miután egyes vidéki intézményekben nem is volt remény az ellátásra, így a vidéki lakosok beutaztak a városokba, hogy esetenként 6-8 órát várjanak azért, hogy egy szakember megvizsgálja őket. Erre azért volt lehetőség, mert ezúttal a szakszervezetek a minimális, sürgősségi szolgáltatások biztosítását vállalták, a korábbiakkal ellentétben, mert az országban már volt olyan sztrájk is, amikor senkit, még a súlyos sérülteket sem látták el.

Az évek óta folyamatos tárgyalásban lévő szakszervezetek és a kormány közötti párbeszéd néhány hete szakadt meg, miután a dolgozók megelégelték, hogy az állam csak ígérget nekik hónapok óta és nem teljesíti kötelezettségeit. A fő ok persze szokás szerint a pénz, mai árfolyamon egy orvos nagyjából 80 ezer forintot visz haza az országban, míg egy nővér ennél is kevesebbet, átlagosan 58 ezer forint körül. Más kérdés, hogy egy rendkívü szegény országban azért ez egész jó pénznek számít, főleg ha belegondolunk, hogy Magyarországon sem annyival jobbak a fizetések. A tavalyi sztrájkok és tárgyalások eredményeképpen a kormány azt vállalta, hogy idén ezeket a béreket hozzávetőlegesen megtriplázza (tehát egy orvos 220-240 ezer forint körül kapott volna), de ezt az ígéretét képtelen volt betartani, ennek következménye a mostani munkabeszüntetés.

Amit egyébként a szakszervezet csak figyelmeztető lövésnek szán, vezetőjük elmondása szerint ha nem történik érdemi változás, akkor egy határozatlan idejű, minimális szolgáltatásokat sem biztosító sztrájk sem elképzelhetetlen. Különböző hírügynökségek egyébként különbözőképpen számolnak be a helyzetről, állítólag ma egyes intézményekben teljeskörűek a szolgáltatások, máshol viszont csak zárt ajtókat találni. A fentebb említett szakszervezeti vezető, bizonyos Atté Boka, egyébként elmondta, hogy ők nem a népet akarják büntetni, hiszen tisztában vannak a nyomorral és a szenvedéssel, de nem maradt más eszköz a kezükben a kormánnyal szemben. Az állam részéről egyébként tegnapelőtt nyilatkozott az egészségügyi miniszter, aki jogtalannak nevezte a sztrájkot és a nép gyilkosainak nevezte a szakszervezettel tartó orvosokat. Azt is elismerte, hogy megszegték az ígéretüket a fizetésemeléssel kapcsolatban, de magyarázata szerint az ország súlyos pénzügyi nehézségei miatt azt el kell halasztani jövő évre.

Szokásos kormányzati hozzáállás, ha az állam ragaszkodik ehhez, akkor súlyosabb dolgok is előfordulhatnak, hiszen ahogy a múlt is megmutatta, az elefántcsontparti orvosok bármire képesek, hogy valamit elérjenek a kormánnyal szemben. A szerencsétlen lakosságnak pedig csak kitartást lehet kívánni, mert a magánklinikák a szegényrétegek számára megfizethetetlenek.

Hozzászólások: