Rövid vallási áttekintés

Közzététel ideje | február 14, 2009 | 12 hozzászólás | GaceTillerro

Míg a világ egyes részein (főleg Európában és Észak-Amerikában) a vallás szerepe egyre jobban háttérbe szorul, és az emberek lassan már tényleg nem hisznek semmiben, maximum a pénz hatalmában, addig a világ más részein (főleg Afrikában és Ázsiában) a hit a mindennapi élet fontos és szerves részévé válik egyre nagyobb embertömegek számára, és mivel ezen a két kontinensen élnek a legtöbben a világon, ez egy olyan folyamat, olyan információ, amit nem lehet semmiképp figyelmen kívül hagyni. A következő posztban röviden áttekintem az afrikai vallási helyzetet, amelyet egyértelműen és jelentősen meghatározott a kolonizáció folyamata, és a gyarmatosítók vallásról alkotott elképzelése.

Ahhoz nem kell kutatásokat végezni, hogy tudjuk, a két legelterjedtebb vallás a fekete kontinensen a kereszténység és az iszlám hit, átlagosan tízből nyolc ember eme két hit követője. Konkrét, pontos adatok nem ismertek, de a hozzávetőleg 1 milliárdos afrikai népesség 44-47%-a muszlim, 40% körüli a keresztények aránya, és a maradék 10-15% pedig hagyományos törzsi vallásokat követ. Ahogy azonban ez a folyamat máshol is megfigyelhető, az utóbbi évtizedben az iszlám hihetetlen módon előretört, annak ellenére, hogy a kereszténység a fekete kontinensen jóval meghatározóbb a keresztény emberek életében, mint mondjuk Európában.

Ez a majdnem fele-fele arány a keresztények és a muszlimok között már többször vezetett konfliktushoz, példának felhozhatnánk Elefántcsontpartot vagy Nigériát. Ha magunk elé képzeljük Afrika térképét, akkor az is elég egyértelműen behatárolható, hogy Észak- és Közép-Afrikában az iszlám a fő vallás, míg Dél-Afrikában és Közép-Afrika egyes részein a kereszténység számít annak. Ahogy több forrás is kiemeli, az iszlám egyre nagyobb előretörésének az a fő oka, hogy az általa képviselt értékek jóval közelebb állnak a hagyományos afrikai életmódhoz, míg a kereszténység tulajdonképpen egybeforrott a gyarmati múlttal (bár annál sokkal régebb megjelent a kontinensen) és hát tűzzel-vassal nem lehet örökké vallást terjeszteni.

Ha lebontjuk országokra, akkor látható, hogy több olyan állam is van, amelynek szinte a teljes népessége (a más vallásúak száma elenyésző) az iszlám hitet követi: Szomália, Mauritánia, Dzsibuti, Algéria, Marokkó vagy mondjuk Tunézia, Líbia, Niger, de van olyan ország is, ahol a kereszténység aránya a jelentős: Zimbabwe, Botswana, Kenya, Angola, Dél-Afrikai Köztársaság. Még számottevő az afrikai zsidók és hindu vallásúak száma, előbbiek apró közösségekben élnek, főként Etiópiában, Dél-Afrikában, Ghánában, míg utóbbiak nagyjából két területre koncentrálódnak, a Dél-Afrikai köztársaság nagyvárosaira és a kelet-afrikai szigetországokra (főként Mauritiusra). Mindenképpen fontos még foglalkozni a törzsi vallások kérdésével, amelyek országszintekre nem bonthatóak le, mert minden esetben egy-egy kisebb etnikumhoz köthetőek, főként Közép- és Nyugat-Afrikában (főként Benin, Nigéria, Kamerun területein és a velük szomszédos országokban). Csak Beninben tucatnyi különböző istenséget tisztelnek, például Orounmilát, akinek hangos kántálás közepette kell kisebb háziállatokat, teknősöket áldozni, vagy Sangot, a viharok istenét, akinek követői jellegzetes piros-fehér öltözékükről ismerhetők meg. De Nigériában is sokan hódolnak törzsi, természeti isteneknek, például Igbo Odinaninak, vagy Ifának.

Ha vallásról beszélünk Afrikában, akkor mindenképpen nagyon fontos a Saría kérdése, ami tulajdonképpen az iszlám alapelvének tekinthető, rendszerbe foglalt vallásjog, tulajdonképpen egyfajta törvénykezés. Meghatározza az emberek életét, viselkedését, például, hogy a nőknek el kell takarniuk az arcukat, az imádkozás rítusát és gyakoriságát is megszabja, a Saría bevezetésével egy adott országban tulajdonképpen a Korán lép az alkotmány helyébe. Persze az országtól is nagyban függ, hogy miképp értelmezik a Saría szabályait, értelemszerűen ahol nem döntő az iszlám vallásúak aránya, nem lehet ugyanazt megkövetelni az ország lakosságától, mint ahol ez a felállás létezik.

Jelenleg három országban vezették be a négy fő pilléren nyugvó Saríát, Nigériában, Szomáliában és Szudánban. Nigériában az ország északi részén élnek főként a muszlimok, így az északi tartományok vezették be az iszlám törvénykezést, de általában a meglévő polgári joggal valamelyest összhangban, de van egy olyan tartomány, a Kano, amely az egész alkotmányát lecserélte a Koránra. Persze ez a hihetetlen vallási sokszínűség és gondolkodás rengeteg feszültséget generál a mai napig, főleg az olajbevételek nagyságának tükrében, gyakoriak a fegyveres, vallási indíttatású konfliktusok is. Szomáliában az efféle konfliktusok vezettek tulajdonképpen az állam széthullásához, hiszen az iszlám lázadók döntötték meg több ízben a központi kormányzat hatalmát, ráadásul itt a legtöbb esetben az iszlám törvényei sokkal előbbre valók, mint bármilyen világi vezető szava vagy polgári törvény.

Ezekben a napokban egyébként két hír foglalkoztatja a vallási témák iránt érdeklődőket: az egyik a 2009-es év egyik meghatározó vallási eseményének előkészületeiről szivárgó információk, XVI. Benedek pápa márciusban ugyanis látogatást tesz a kontinensen, amelynek során több ország keresztény közösségét fel fogja keresni, többek között ellátogat Angolába és Botswanába is. Látogatásának nem titkolt szándéka, hogy a Vatikán szorosabbra fonja az afrikai keresztényekkel való viszonyát, és megerősítse őket támogatásáról. A másik hír, hogy a szudáni iszlám vezetés egyre erősebb nyomást gyakorol az országban élő keresztényekre és az iszlám törvényeket nem követőkre, most például szigorúan megtiltották a mai Valentin-nap bárminemű megünneplését, ami mondjuk nem hivatalos keresztény ünnep, de egy újabb jele a szudáni politika radikalizálódásának, nemrégiben például az iszlámon kívül minden más vallást nemkívánatosnak minősítettek az országban. Ahogy ezt már több más észak-afrikai államban megtették.

A helyzet a jövőben sem lesz túlságosan egyszerű, az iszlám hit egyre gyorsabban fog előretörni, míg a kereszténység egyre nagyobb ütemben szorul majd vissza, így nem lesz meglepő, ha hamarosan újabb és újabb országban fogják bevezetni a Saríát és tesznek lépéseket minden más vallás elnyomására. Nem elég tehát a gazdasági különbségek, politikai akciók, véres múlt okozta konfliktushelyzetek sokasága, elképzelhető, hogy egyre gyakrabban fogunk majd hallani vallási alapon történő attrocitásokról, ami már napjainkban is elég gyakori. Ne legyen igazam.

Hozzászólások: