Rövid vallási áttekintés
Közzététel ideje | február 14, 2009 | 12 hozzászólás | GaceTillerro
Míg a világ egyes részein (főleg Európában és Észak-Amerikában) a vallás szerepe egyre jobban háttérbe szorul, és az emberek lassan már tényleg nem hisznek semmiben, maximum a pénz hatalmában, addig a világ más részein (főleg Afrikában és Ázsiában) a hit a mindennapi élet fontos és szerves részévé válik egyre nagyobb embertömegek számára, és mivel ezen a két kontinensen élnek a legtöbben a világon, ez egy olyan folyamat, olyan információ, amit nem lehet semmiképp figyelmen kívül hagyni. A következő posztban röviden áttekintem az afrikai vallási helyzetet, amelyet egyértelműen és jelentősen meghatározott a kolonizáció folyamata, és a gyarmatosítók vallásról alkotott elképzelése.
Ahhoz nem kell kutatásokat végezni, hogy tudjuk, a két legelterjedtebb vallás a fekete kontinensen a kereszténység és az iszlám hit, átlagosan tízből nyolc ember eme két hit követője. Konkrét, pontos adatok nem ismertek, de a hozzávetőleg 1 milliárdos afrikai népesség 44-47%-a muszlim, 40% körüli a keresztények aránya, és a maradék 10-15% pedig hagyományos törzsi vallásokat követ. Ahogy azonban ez a folyamat máshol is megfigyelhető, az utóbbi évtizedben az iszlám hihetetlen módon előretört, annak ellenére, hogy a kereszténység a fekete kontinensen jóval meghatározóbb a keresztény emberek életében, mint mondjuk Európában.
Ez a majdnem fele-fele arány a keresztények és a muszlimok között már többször vezetett konfliktushoz, példának felhozhatnánk Elefántcsontpartot vagy Nigériát. Ha magunk elé képzeljük Afrika térképét, akkor az is elég egyértelműen behatárolható, hogy Észak- és Közép-Afrikában az iszlám a fő vallás, míg Dél-Afrikában és Közép-Afrika egyes részein a kereszténység számít annak. Ahogy több forrás is kiemeli, az iszlám egyre nagyobb előretörésének az a fő oka, hogy az általa képviselt értékek jóval közelebb állnak a hagyományos afrikai életmódhoz, míg a kereszténység tulajdonképpen egybeforrott a gyarmati múlttal (bár annál sokkal régebb megjelent a kontinensen) és hát tűzzel-vassal nem lehet örökké vallást terjeszteni.
Ha lebontjuk országokra, akkor látható, hogy több olyan állam is van, amelynek szinte a teljes népessége (a más vallásúak száma elenyésző) az iszlám hitet követi: Szomália, Mauritánia, Dzsibuti, Algéria, Marokkó vagy mondjuk Tunézia, Líbia, Niger, de van olyan ország is, ahol a kereszténység aránya a jelentős: Zimbabwe, Botswana, Kenya, Angola, Dél-Afrikai Köztársaság. Még számottevő az afrikai zsidók és hindu vallásúak száma, előbbiek apró közösségekben élnek, főként Etiópiában, Dél-Afrikában, Ghánában, míg utóbbiak nagyjából két területre koncentrálódnak, a Dél-Afrikai köztársaság nagyvárosaira és a kelet-afrikai szigetországokra (főként Mauritiusra). Mindenképpen fontos még foglalkozni a törzsi vallások kérdésével, amelyek országszintekre nem bonthatóak le, mert minden esetben egy-egy kisebb etnikumhoz köthetőek, főként Közép- és Nyugat-Afrikában (főként Benin, Nigéria, Kamerun területein és a velük szomszédos országokban). Csak Beninben tucatnyi különböző istenséget tisztelnek, például Orounmilát, akinek hangos kántálás közepette kell kisebb háziállatokat, teknősöket áldozni, vagy Sangot, a viharok istenét, akinek követői jellegzetes piros-fehér öltözékükről ismerhetők meg. De Nigériában is sokan hódolnak törzsi, természeti isteneknek, például Igbo Odinaninak, vagy Ifának.

Ha vallásról beszélünk Afrikában, akkor mindenképpen nagyon fontos a Saría kérdése, ami tulajdonképpen az iszlám alapelvének tekinthető, rendszerbe foglalt vallásjog, tulajdonképpen egyfajta törvénykezés. Meghatározza az emberek életét, viselkedését, például, hogy a nőknek el kell takarniuk az arcukat, az imádkozás rítusát és gyakoriságát is megszabja, a Saría bevezetésével egy adott országban tulajdonképpen a Korán lép az alkotmány helyébe. Persze az országtól is nagyban függ, hogy miképp értelmezik a Saría szabályait, értelemszerűen ahol nem döntő az iszlám vallásúak aránya, nem lehet ugyanazt megkövetelni az ország lakosságától, mint ahol ez a felállás létezik.
Jelenleg három országban vezették be a négy fő pilléren nyugvó Saríát, Nigériában, Szomáliában és Szudánban. Nigériában az ország északi részén élnek főként a muszlimok, így az északi tartományok vezették be az iszlám törvénykezést, de általában a meglévő polgári joggal valamelyest összhangban, de van egy olyan tartomány, a Kano, amely az egész alkotmányát lecserélte a Koránra. Persze ez a hihetetlen vallási sokszínűség és gondolkodás rengeteg feszültséget generál a mai napig, főleg az olajbevételek nagyságának tükrében, gyakoriak a fegyveres, vallási indíttatású konfliktusok is. Szomáliában az efféle konfliktusok vezettek tulajdonképpen az állam széthullásához, hiszen az iszlám lázadók döntötték meg több ízben a központi kormányzat hatalmát, ráadásul itt a legtöbb esetben az iszlám törvényei sokkal előbbre valók, mint bármilyen világi vezető szava vagy polgári törvény.
Ezekben a napokban egyébként két hír foglalkoztatja a vallási témák iránt érdeklődőket: az egyik a 2009-es év egyik meghatározó vallási eseményének előkészületeiről szivárgó információk, XVI. Benedek pápa márciusban ugyanis látogatást tesz a kontinensen, amelynek során több ország keresztény közösségét fel fogja keresni, többek között ellátogat Angolába és Botswanába is. Látogatásának nem titkolt szándéka, hogy a Vatikán szorosabbra fonja az afrikai keresztényekkel való viszonyát, és megerősítse őket támogatásáról. A másik hír, hogy a szudáni iszlám vezetés egyre erősebb nyomást gyakorol az országban élő keresztényekre és az iszlám törvényeket nem követőkre, most például szigorúan megtiltották a mai Valentin-nap bárminemű megünneplését, ami mondjuk nem hivatalos keresztény ünnep, de egy újabb jele a szudáni politika radikalizálódásának, nemrégiben például az iszlámon kívül minden más vallást nemkívánatosnak minősítettek az országban. Ahogy ezt már több más észak-afrikai államban megtették.
A helyzet a jövőben sem lesz túlságosan egyszerű, az iszlám hit egyre gyorsabban fog előretörni, míg a kereszténység egyre nagyobb ütemben szorul majd vissza, így nem lesz meglepő, ha hamarosan újabb és újabb országban fogják bevezetni a Saríát és tesznek lépéseket minden más vallás elnyomására. Nem elég tehát a gazdasági különbségek, politikai akciók, véres múlt okozta konfliktushelyzetek sokasága, elképzelhető, hogy egyre gyakrabban fogunk majd hallani vallási alapon történő attrocitásokról, ami már napjainkban is elég gyakori. Ne legyen igazam.
Hozzászólások:
12 válasz érkezett eddig a következő írásra: “Rövid vallási áttekintés”
Szólj hozzá!
február 14th, 2009 @ 14:56
Szokás szerint jó és informatív írás. Egy térkép nem ártott volna, pl. ez:
http://www.usip.org/pubs/specialreports/images/sr140_map_africa_muslim_population_2005_sm.gif
Csaba
február 14th, 2009 @ 15:11
Nem kéne olyan témáról írni, amiről hiányoznak az ismeretek. Ha az utóbbi 100 évben valamilyen vallás “tűzzel-vassal” terjedt Afrikában, akkor az az iszlám volt, és ma is az. Ez a fő oka a terjedésének, valamint a töméntelen pénz, amit a Szaudi uralkodóház a projektbe (Afrika iszlamizálása) pumpál.
február 14th, 2009 @ 15:23
@ravens01: Ha ismeretekre vágysz, miért olvasol olyan írást, ami úgy kezdődik, hogy Észak-Amerikában a vallás szerepe egyre jobban háttérbe szorul?
február 14th, 2009 @ 16:38
jó a cikk tartalma, csak a szóhasználatba kötnék bele, nekem ez a “kolonizáció” szó nagyon angolos hangzású, mért nem jó a gyarmatosítás?
február 14th, 2009 @ 17:48
@Francois Pignon: mondjuk úgy, egyre inkább háttérbe akarják szorítani. Jelen van az, sőt, ellentétben a múlt évtizedek erős materializmusával (vagy épp miatta) még erősödni is fog. Nem biztos, hogy a jelenlegi intézményesített köntösben – ami lehet azért jó is.
február 14th, 2009 @ 18:57
@ravens01:
” Ha az utóbbi 100 évben valamilyen vallás “tűzzel-vassal” terjedt Afrikában, akkor az az iszlám volt, és ma is az. “
viszont a gyarmatosító időkben meg a kereszténység. Szerintem nem sok bennszülött tért volna meg csak a misszionáriusok kedvéért, ha nincs a környéken némi angol/francia/német/… kolónia.
február 14th, 2009 @ 23:19
dr. Pascal, azt hagyjuk, hogy mennyiben egyeztethető össze a “tüzzel-vassal” a valódi keresztyén tanítással. De mondok neked példát: utóbbi 60 évben egy afrikai országban egy misszionáriusi projekt keretében többezer afrikai lett keresztyén. Együtt misszió ÉS diakónia (kórházi kezelés nyújtása, gyógyszerek biztosítása, műhely, ahol a helybéliek szakmát tanulhatnak, mezőgazdasági és egyéb projektek. Semmi erőszak, semmi rábeszélés, de sok szeretet és konkrét segítségnyújtás (nemnem, nem úg működik, hogy csak annak segítenek, aki “áttér”). Több olyan embert ismerek, aki részt vett ebben a projektben. Köze nincs a gyarmatosításhoz.
február 15th, 2009 @ 11:28
@ravens01:
) terjeszkedett. De azért erősen kétlem, hogy a XV-XVIII. században ragaszkodtak volna az ilyen humánus eszközökhöz.
ebben igazad van, és az elmúlt x év(ben, -tizedben, században) a kereszténység valóban sokkal szimpatikusabban (keresztényibb módon
Az ilyen utópisztikus hozzáállással a gyarmatosítás sem tudott volna működni (kérdés, mennyivel lenne “hátrébb” a világ akkor..), hiszen szerintem baromi hiteltelen a szeretetről tanító pap, mikor szeretetről meg keresztény erkölcsökről prédikál, miközben folyik a klasszikus gyarmatosítás “tűzzel-vassal”
február 15th, 2009 @ 13:24
@dr. Pascal: Teljes mértékben neked van ebben igazad, aki azt állítja, hogy Afrikában a kereszténységet csak békés úton terjesztették, az nem ismeri jól a kontinens történelmét.
február 15th, 2009 @ 22:16
Szia GaceTillerro!
Ha publikus, megadnád az email címedet? Afrikából szakdolgozom, ezügyben írnék neked.
február 16th, 2009 @ 19:48
@Ecc: mindennapiafrika kukac gmail.com
február 17th, 2009 @ 18:40
kedves Ecc! Én is Afrikából szakdolgozom, konzultálhatnánk emailben?