A “királyok királya” most már az AU vezetője is

Közzététel ideje | február 5, 2009 | 2 hozzászólás | GaceTillerro

Muammar al-Gaddafi (Moamer Kadhafi). A név, amely egybeforrt a hatalmas afrikai ország, Líbia történelmével. Egyesek a népi demokratikus jóléti állam igazi atyjának, a nép fiának tartják, mások véreskezű diktátornak, egy azonban biztos, al-Gaddafi egy rendkívül karizmatikus, katonai puccsal hatalomra jutott igazi vezető, aki Líbiát a fejlődés útjára vezette. Az ország Afrika legnagyobb olajtartalékaival rendelkezik, és ez meg is látszik a fővároson, Tripolin, amely egy dinamikusan fejlődő, felhőkarcolókkal tűzdelt világi nagyváros.

Az állam a hírekbe általában al-Gaddafi nyilatkozatai, döntései miatt kerül be, a legújabb hihetetlen ötlete szerint az idei évben meg kell szüntetni szinte az összes minisztériumot, és az olajból származó bevételeket közvetlenül szétosztani a nép között (példamutatóan jó ötlet, egy ilyen döntéssel végre meg lehetne szüntetni az országok lakosságát leginkább sújtó problémát, a központi vízfejet). Amit a mai írás konkrét témája előtt mindenképpen ki kell emelni, az az, hogy Líbia szinte 100%-osan iszlám állam, és amióta al-Gaddafi hatalmon van, azóta folyamatosan támogatja az iszlám felszabadító és lázadó mozgalmakat, jó kapcsolatokat ápol emellett a palesztin radikális szervezetekkel is. Több ízben tett kísérletet egy arab föderáció létrehozására (Egyiptommal, Tunéziával, Szíriával), amely tervek és tárgyalások sajnos minden esetben kudarcot vallottak, sőt később ezen országokkal meg is romlott Líbia viszonya.

Az évtizedek óta kiközösített és szankcionált ország néhány éve kezdett el ismét közeledni a nemzetközi közösséghez, bár én inkább úgy fogalmaznék, hogy a nemzetközi közösség kezdett el közeledni az olajban gazdag afrikai országhoz. Ennek a közeledésnek az egyik legfontosabb pillanata az volt, amikor az Egyesült Államok és Líbia végre ismét diplomáciai kapcsolatokba kezdett egymással, egyik csúcspontja pedig valószínűleg az a hétfői döntés lesz, amely szerint al-Gaddafi lesz az Afrikai Unió vezetője az elkövetkezendő egy évben, a most leköszönő tanzániai Jakaya Kikwete utódjaként.

Legfontosabb céljának az afrikai egység megteremtését tűzte ki beiktatási beszédében, ezalatt pedig egy lehetséges közös hadsereg, közös útlevél és közös pénz létrehozását tervezi, persze egy Afrikai Egyesült Államok létrehozására csekély a valós esély. Mindenesetre az egység már nagyon ráférne a fekete kontinensre, és az erős kezű vezető fogalmát akár al-Gaddafiról is mintázhatták volna. Ami szakértők szerint (és szerintem is) a legaggasztóbb dolog lehet a következő egy évben (és persze utána is), az a vallás kérdése, a líbiai vezető ugyanis nemrégiben betiltotta a kereszténységet és a Bibliát országában, és nem valószínű, hogy egység-törekvéseiben tekintettel lesz a véres konfliktusok gyújtópontjaként is ismert vallási kapcsolatok javítására. Érdekesség, hogy a Biblia betiltását azzal magyarázta, hogy az eredeti írásokban Mohammed próféta is szerepel, viszont az általunk is ismert könyvből a prófétára vonatkozó részeket kivágták és valójában nem is Jézust feszítették keresztre, hanem valaki mást. Ebben pedig igazságot nehéz tenni, mindenki hite szerint dönti el, milyen magyarázat ez.

Az Addisz-Abebában, zárt ajtók mögött megtartott hétfői ülésen a leköszönő Kikwete elnök beszédében felszólította a résztvevő afrikai vezetőket, hogy lépjenek fel a demokrácia nevében történő gyilkolás ellen és végre fókuszáljanak Afrika legszebb jövőképére, a gazdasági fejlődés támogatására és a polgárok életkörülményeinek javítására. Továbbá hangot adott aggodalmának is a nemrégiben történt diktatórikus hatalomátvételek miatt (konkrétan nem nevezett meg országokat, de mindenki tudja, kikre gondolhatott), tovább a gazdasági világválság, Afrikára gyakorolt hatásáról is beszélt.

Aztán jött al-Gaddafi, aki a friss elnök jogán mondott beszédében nagy igazságokat mondott a jelenlegi afrikai politikai berendezkedésről. Véleménye szerint ma nem politikai, hanem törzsi alapon jönnek létre a pártok az országokban, és ezért egy többpárti demokrácia mindig is vérontáshoz fog vezetni, példaként saját országát hozta fel, ahol az ellenzéki mozgalmak betiltásával tényleg nincs többpárti demokrácia, és tényleg nincs vérontás sem. Az ok-okozati összefüggés persze nem bizonyított. Beszédét már akkor heves ellenállás és megrökönyödés fogadta, főként a többpárti demokrácia élharcosának, Dél-Afrikának a részéről, de jópár másik állam vezetője hangsúlyozta később, hogy az etnikai megosztottságban egyetért a líbiai vezetővel, de a többpárti demokrácián kívül nem lehet, nincs más út.

Al-Gaddafi javaslatát az egységes Afrika létrehozására sem tartotta a többség jó ötletnek, de abban megegyeztek, hogy tanulmányozzák a javaslatot és három hónap múlva újra találkoznak megvitatni a kérdéseket. Hogy összességében mit várhatunk az Afrikai Unió új vezetőjétől? Al-Gaddafi valószínűleg mindent meg fog tenni egy egységesebb Afrika létrehozásáért és a "Nyugat" szerepének csökkentéséért, de az addisz-abebai találkozón tapasztalt ellenállást alapul véve, valószínűleg a "királyok királya" sem fog túl sok újat hozni. De hamarosan úgyis minden kiderül.

Hozzászólások: