Kamerun: 23 éve kínozza az embereket a gyilkos tó. És még messze a vége.
Közzététel ideje | január 31, 2009 | 27 hozzászólás | GaceTillerro
A kedves Olvasók közül hányan tudják, hogy miről is híres (vagyis inkább hírhedt) a kis kameruni tavacska, a Nyos-tó? Csak őszintén. Nem mai történet az igaz, de a jelenlegi helyzetet és a fejleményeket figyelembe véve elképzelhető, hogy hamarosan ismét visszakerülhet a térképre ez a kevesebb, mint kettő négyzetkilométeres krátertó. A teljes képhez tudni kell a Nyos legfontosabb sajátosságát, mégpedig azt, hogy a tó az inaktív Oku vulkán oldalában fekszik, hatalmas mennyiségű megszilárdult láván, amelynek zárt üregeiből folyamatosan szén-dioxid szivárog a vízbe (remélem jól fogalmaztam, és a geológusok sem fogják a fejüket), ezáltal pedig az egész tó rendkívül telített szén-dioxiddal, főleg az alsóbb vízrétegeiben.
Ez egy rendkívüli természeti jelenség, még két hasonló tó van a világon, a Nyos-tótól nagyjából száz kilométerre fekvő Monoun-tó, és a sokkal ismertebb Kivu-tó Kelet-Afrikában. Általában a hatalmas szén-dioxid tartalom nem okoz gondot, és stabil a tó "szerkezete", de ha az alsóbb rétegekben túl nagy mennyiségű szén-dioxid gyülemlik fel, majd bármiféle apró földmozgás, vulkanikus esemény történik, akkor bekövetkezhet az, ami 1984-ben a Monoun-tónál, és 1986. augusztus 21.-én a Nyos-tónál történt. Egy hatalmas szén-dioxid kitörés.
Az előbbiről kevesebb feljegyzés van (pedig akkor is életét vesztette pár tucat ember), de az biztos, hogy 1986-ban majdnem két millió tonna szén-dioxid tört fel és a tó 20 kilométeres körzetében nagyjából 1700 embert és 3500 háziállatot ölt meg a hatalmas felhő, ami nagy sebességgel telítette fel a környező völgyeket és az azokban elhelyezkedő falvakat. Az 1700 halott mellett rengeteg sérültről is beszámoltak a hatóságok, akiknek a szén-dioxid, és a mellette feltörő hidrogén valamint kén okozott esetenként maradandó sérüléseket. A tó színe a kitörés után vörösre változott, köszönhetően az alsóbb, vasban gazdag rétegek felszínre törésének.
Nagyon szomorú és egyben hihetetlen történet, mint egy horrorfilm, amikor először találkoztam a Nyos-tó eme hatalmával, kellett egy kis idő, míg képes voltam elképzelni egy ilyen "gyilkos felhőt". Bár a szén-dioxid jóval kevésbé veszélyes gáz, mint a szén-monoxid, ugyanúgy színtelen és kis koncentrációban szagtalan, és ha a szervezetben szintje eléri a 10%-ot, az áldozat álmában is könnyen megfullad. Ez történt a Nyos-tó környéki falvak lakóival is, a legtöbb túlélő azért maradt életben, mert felébredt arra a hanghatásra, amikor nagy bugyborékolás kíséretében a gáz a tóból a felszínre tört. A borzalmas tragédia hatására a környékbeli falvak lakói éveken át azt vallották, hogy ördögi démonok rohanták le a békésen alvó falusiakat és ölték meg őket nyomok nélkül.
A helyzet hatására a kormány sürgősen elkezdte keresni a megoldást a Nyos problémájára, külföldi szakértők érkeztek a térségbe, akik méréseik után arra jutottak, hogy a szén-dioxid mennyisége miatt nagyjából 20-25 évente hasonló kitörésre számítani lehet, hacsak nem előzik meg előbb a tragédiát. A francia szakemberek 5 gáztalanító berendezés felállítását javasolták, ezek működését 1992-ben a Monoun-tóban, 1995-ben pedig a Nyos-tóban mutatták be, de végül utóbbiban mindössze egyetlen berendezést építettek fel 2001-ben, a tó közepén, teljes egészében amerikai forrásokból. A "gáztalanító" tulajdonképpen egy egyszerű, önműködő vízpumpa, amely a tó legmélyéről szívja fel a szén-dioxidban gazdag vizet, majd a nyomáscsökkenés újra és újra elindítja a folyamatot. A Monoun tavon is jól működik a projekt, nagyjából 1-2 év múlva szinte teljesen gázmentessé válik az a tavacska, míg a Nyos teljes gáztalanításához további pumpákra lenne szükség, amelyekre viszont a kameruni kormánynak nincs pénze. Nemrégiben nyújtottak be kérelmet az Európai Unióhoz, hogy finanszírozási forrást találjanak a projekt kibővítéséhez.
Ma tehát a Nyos-tó közepén csak egy folyamatosan működő "szökőkút" jelzi azt, hogy ez nem csak egy csodálatos természeti képződmény, de az emberek életében az a nap örök nyomokat hagyott. Az egykori túlélők és gyermekeik nagy része a területtől távol, 7 nekik létrehozott táborban éldegél és várja a napot, amikor végre visszatérhetnek falvaikba. Ahol most már élnek mások is, az ország szinte teljes területéről érkeztek ide telepesek, akiket főleg a rendkívül termékeny föld vezérelt ide. Az 1986-ban történt esemény óta még mindig nem sikerült megvalósítani a Nyos-terület reintegrációját, azaz gazdasági és társadalmi helyreállítását, ráadásul az erre irányuló több millió eurós program aláírása is csak 2007 elején történt meg.
Ez a program utak, iskolák, főiskola, ivókutak, piacok, kórházak létrehozását tartalmazza teljes elektromos és adminisztratív ellátással együtt. De a legfontosabb, hogy a reintegrációs program a Nyos-tó teljes gáztalanítását is magában foglalja, de tekintélyes összeget különítettek el a napjainkban egyre égetőbb másik problémára is, ami a tó teljes elszabadulását is okozhatja. Ugyanis a tavat tulajdonképpen megszilárdult lávafal tartja a vulkán oldalában és vizsgálatok szerint ez a természetes gát kezdi megadni magát. Ha pedig megadja magát, akkor teljes egészében eláraszthatja a vulkán lábánál fekvő völgyeket és a benne álló falvakat, amelyekben szabadúszó telepesek élnek a mai nap is. A 2005-ben elvégzett első vizsgálat három évre becsülte azt az időtartamot, amíg a láva megadja magát, szerencsére még most, 2009-ben is tartja magát, de sajnos egyre több és több apró repedés és rés jelentkezett a természetes támfalon. Eddig semmiféle konkrét megállapodás nem született valamiféle megoldásra, javaslatok vannak (a víz elvezetése, a természetes gát megerősítése stb.), de sajnos még semmi konkrétum.
És akkor még ott van a Kivu-tó problémája is. A Nyos-tónál kétezerszer nagyobb óriást is többször megvizsgálták már a ‘86-os tragédia óta, és kutatók arra jutottak, hogy akár már ebben az évszázadban bekövetkezhet ott is egy óriási, a Nyosnál sok százszor nagyobb robbanás. Persze, ez csak elmélet, de a tó közelében fekszik a működő Nyiragongo vulkán, amelynek egy komolyabb kitörése akár végzetes folyamatokat is beindíthat.
Visszatérve a Nyos-tó problémájához, a helyzet egyáltalán nem csak az én találmányom, 2008 augusztusában az ENSZ külön projektet hozott létre a megoldásra, amely projekt keretében végre szeretnék megvalósítani további "gáztalanító" pumpák telepítését a tóba, továbbá a helyiek megfelelő tájékoztatását a fentebb említett reintegrációs folyamatról.
És végül a happy end: 2008. december 31.-én, stílusosan a tó partján tartott sajtótájékoztatójában az ENSZ projektjének vezetője elmondta, hogy két "gáztalanító" pumpát már megrendeltek Franciaországból, a források is rendelkezésre állnak, továbbá a kitelepítettek hét táborában is elkezdődött egy szervezési, tervezési folyamat a hamarosan remélhetőleg bekövetkező "hazatérésre". De hiába is térhetnek végre vissza majd a falvaikba az egykori lakók 23 év után, a kultúrájukban, gondolkodásmódjukban bekövetkezett változásokat már soha semmi nem változtathatja meg, mert a hatalmas tömegsírok emléke örökké fog kísérteni.
Hozzászólások:
27 válasz érkezett eddig a következő írásra: “Kamerun: 23 éve kínozza az embereket a gyilkos tó. És még messze a vége.”
Szólj hozzá!
január 31st, 2009 @ 12:30
jó poszt.
január 31st, 2009 @ 12:38
Tényleg egy égető és fontos kérdést boncolgat a magyar emberek szempontjából. Mit nekünk munkanélküliség, bünözés válság bkv stb. De igen ebben a tóban van valami.
január 31st, 2009 @ 12:47
@repecs: Sok ezer olyan oldal van, ami az általad felvetett problémákkal foglalkozik…ez egy Afrikáról szóló blog, ha nem tetszik, ne olvasd.
január 31st, 2009 @ 12:48
@repecs: nem vagy te egy kicsit demagóg? Ha valaki pár percre nem a mindenhonnan ömlő belpolitikai szarral foglalkozik, már fikázandó?
A “Magyar seggbe magyar lófaszt” tipikus esete…
január 31st, 2009 @ 13:07
Engem eléggé felizgatott! Bár azt kell mondjam, lehetetlen sok jót várni az afrikai pénzéhes korrupt szervezetektől ha csak a a kényszerített erő nem szakítja le egy politikus lányának combját!
január 31st, 2009 @ 13:09
“és a mellette feltörő hidrogén valamint kén okozott esetenként maradandó sérüléseket”
Ez így nagyon nem jó, utána kellene nézned.
A hidrogén a legkevésbé sűrű gáz, ahol kitörne, ott azonnal a magas légrétegek felé venné az irányt, és elszállna fölfelé, mielőtt gondot okozna.
A kén szilárd anyag, sehogy sem illik a képbe.
Nagy valószínűséggel a kén-hidrogén nevű záptojás szagú, idegméreg tulajdonságú gázról lehet szó.
január 31st, 2009 @ 13:11
@repecs: Elhiheted, hogy sok néger elkezdett már elmagyarosodni -> korrupt politikus! Nem a népért hanem a zsebükért és a kosárukért dolgoznak, amibe nem manióka van hanem dollár! Dolcsi, dolcsi, lá-lá-lá…
A gázkitörés pedig politikától független dolog, mint a tó ügye is! Ugye?
január 31st, 2009 @ 13:13
@bbocs2: Műveltnek tűnsz! Örülök neked!
Mondjál még valamit! Én hallgatom ám! Kezdjed és írj, írd ki magadból!!!
január 31st, 2009 @ 13:29
Tetszik a poszt, soha életemben nem hallottam még erről a jelenségről.
Egyébként ez egy olyan szép kép: “Ha pedig megadja magát, akkor teljes egészében eláraszthatja a vulkán lábánál fekvő völgyeket és a benne álló falvakat, amelyekben szabadúszó telepesek élnek a mai nap is.”
Az elárasztott völgy, amiben ott lubickolnak a _szabadúszó_ telepesek…
január 31st, 2009 @ 13:49
Hühhmmm. Kösz a posztot, ez rohadt jó. Még guglizok is utána…. érdekes.
január 31st, 2009 @ 13:55
Erről a témáról nemrég én is írtam más szemszögből.
h2so4.blog.hu/2009/01/03/a_gyilkos_bubis_viz
Amúgy hasonló gázkitöréses tavak vannak pl. Indonéziában is, ott kén-hidrogén vagy kén-dioxid is előfordul.
január 31st, 2009 @ 14:03
Bocs csak rosz paszban vagyok. Ha olyan veszélyes miért nem telepítik onan arréb az embereket?
január 31st, 2009 @ 14:04
Ha jól értettem, tök mindegy, hogy mit csinálnak, mivel előbb-utóbb a tó vize el fog folyni. Szerintem ez a kérdés egy “csöppet” idegesítőbb, mint a kiszellőztetés kérdése. Bár elismerem, hogy az is fontos.
Viszont a térképet nézegetve erre látni némi megoldási lehetőséget.
Egyébként tényleg érdekes a téma. Érdemes lenne többet is foglalkozni vele!
január 31st, 2009 @ 15:00
Van egy kisebb méretű tó egy hegyoldalban. Idővel a fala szét fog szakadni, addig meg néha kibugyog belőle pár tonna széndioxid. A Green Peace utálna ezért, de nem lenne egyszerűbb megfúrni azt a falat, és szép lassan lecsapolni? Gondolom élővilága egyáltalán nincs, nem ismerek saválló halakat. Bár, hogy egy tónyi szódavízre mit reagálna a környék, azt döntsék el biológusok, de én ezt az elkerülhetetlen kíméletesebb előrehozásának tartanám.
január 31st, 2009 @ 15:06
Nem is olyan rég volt egy hasonló cikk az élet és tudomyánban, ott is szén dioxidról írtak. Nem emlékszem a tó nevére de ott olyan mély a tó hogy a gáz csepfolyós és bármi felkavarhatja aztán hamar felszinre kerül és kész a katasztrófa, de az utánpótlás folyamatos nem lehet gáztalanítani, nem világos ezt a tavat hogyan lehetne ha itt is folyamatos az után pótlás ?
január 31st, 2009 @ 15:21
National Geographic, jan. 30. 18.00
Mindennapi tudomány VI: Gyilkos tavak. Szépen leírtad a műsor tartalmát, nagyjából erről volt szó, de egy forrásmegjelölés mehetett volna.
“a helyzet egyáltalán nem csak az én találmányom” – na ez igaz.
január 31st, 2009 @ 16:09
http://www.geographic.hu/index.php/ngm/index.php?act=napi&id=5709&PHPSESSID=f89f416a2c60fb097303e5467559a582
Ezekről pont mostanában volt műsor a National Geographic-on. Csak nem ez ihletett meg?
Most látom, hogy ma hajnalban is adták, és hétfőn is ismétlik.
port.hu/pls/fi/films.film_page%3Fi_perf_id%3D9397953%26i_where%3D1%26i_where_tv%3D1
január 31st, 2009 @ 17:35
Nem is tudtam, hogy az eu afrikába is nyúlt támogatásokat.
január 31st, 2009 @ 18:36
@homár molla:
Az írásomnak köze nincs semmiféle tévéműsorhoz, semmiféle információ nem származik az általad említett valamiből. Amúgy sem sűrűn nézek televíziót. Bár ha jobban belegondolsz, igazából sok minden újat nem lehet mondani a témáról, nem? 1986 régen volt…
És köszi a támadást, jó látni az efféle kedves kommenteket.
január 31st, 2009 @ 18:59
@GaceTillerro: ne is foglalkozz vele. Vagyunk egy páran, azt hiszem, akik szívesen olvassák a blogodat, és elismerik a befektetett munkádat. Még ha nem is írjuk oda minden poszthoz, hogy “Fasza post, köszi!”
Szóval egy-két ilyen jöttment beszólóművészre én a helyedben rá se bagóznék. Nem érik meg a fáradtságot.
január 31st, 2009 @ 19:13
Szép írás, grat. Bennem annyi vetődött fel, hogy nem lenne ésszerűbb a lakosságnak kicsit odébb cuccolni? Vulkánközelben amúgyis eléggé extrém sport az élet…
január 31st, 2009 @ 19:24
A téma nagyon érdekes, egyetemi hallgató koromban kicsit jobban
körbejártam. Sajnos a filmet nem láttam, nekem TV-m sincs, nemhogy bármilyen előfizetésem, de ha valaki tud nekem egy linket adni ehhez a filmhez, azt nagyon megköszönném.
Most kicsit pontosítanám a leírtakat. Még az elején írod, hogy
zárt üregekből szivárog a CO2. Ha jobban belegondolsz, ez már eleve
ellentmond ömagának. Egy zárt üregből nem szivároghat semmi, ha mégis
szivárog, akkor nem zárt az üreg. A helyzet azonban eleve teljesen más. Egy
vulkánból a működése során, és működése után is akár évezredekig gázok
szivárognak. Ezek a gázok abból a magmából származnak, ami a vulkán alatt
lévő magmakamrában van. A magmakamrában ideiglenesen (a vulkáni működés
megszűnése után már véglegesen, és egy idő után megszilárdulva) tárolódik az az olvadt kőzetanyag, ami aztán valamilyen formában kijut a felszínre. A kijutáshoz szükséges energiát pedig ezek a gázok szolgáltatják (ez ugye azt is egyértelművé teszi, hogy ha nincs elég gáz a magmában, akkor nincs kitörés). Legnagyobb részben szén-dioxid, kénhidrogén ill. kén-dioxid, és víz alkotja ezeket a gázokat. Világszerte sok vulkán kráterében találni még tavakat, ezek közül rengeteg jelent valamilyen veszélyforrást az ott élő emberekre. Indonéziában pl. a Kelut volt nagyon sokáig a mumus, mert a vulkánkitörések a kráterben található tó vizét feldobták a levegőbe, az nagy energiával lezúdult a hegyoldalon, elmosva mindent, ami az útjába akadt. Sok esetben ezeknek a tavaknak a vize savas, az oldott kén-dioxid miatt, ez is nagy veszélyforrás lehet, pl. ha belefolyik valami élővízbe.
Térjünk vissza a mi esetünkre. Az itt található cikk nem tér ki erre, és nem tudom, a film említette-e a gázkitörés okait, ezért itt most röviden összefoglalom. A tóban a folyamatosan szivárgó gázok telítették az alsó víréteget vulkáni gázokkal, esetünkben nagyrészt szén-dioxiddal. Sajnos ebben a tóban nincs vízkörzés, azaz magától sosem cserélődik az alsó és a felső vízréteg, csakis valamilyen külső behatásra. A gázkitöréskor ez egy földcsuszamlás volt, amikor is egy, a tó partján lévő nagyobb kőzetegység belecsúszott a vízbe, felkavarva azt. Ekkor a tó alján lévő, hidegebb, és nyomás alatt lévő vízréteg a felszínre került. A hidegebb, és nagyobb nyomáson lévő víz jóval több gázt tud oldani, mint melegebb, felszínközelben lévő, kisebb nyomású vízréteg. Ezért, mikor az alsó vízréteg a felszínre ill. felszínközelbe került, azonnal távozott belőle a szén-dioxid (és persze a többi gáz is). Mivel a levegőnél nehezebb gázról van szó, ezért a völgyekben hömpölygött le, elpusztítva szinte az összes állatot, és embert, ami az útjába akadt.
A továbbiakról: a Nyos-tó esetében nagyon régóta mondják, hogy a tó partja, az a gát, ami mögött létrejött, le fog szakadni, és akkor a tó vize lezúdul a völgybe. Ez kettős tragédia lenne, egyértelmű, hogy fizikailag nagyobb pusztítást a tó vize okozná, de ugyanekkor a felső vízrétegek távoztával (tehát a nyomás csökkenésével) azonnal kigázosodna az alsó vízréteg, és ismét egy hatalmas gázfelhő indulna útnak a lakott területek felé. Ezért nem is lehet nekiállni esztelenül lecsapolni, mert akkor is megbolygatnák a vízrétegek egyensúlyát. Ezt a munkát csak gáztalanítás után érdemes végrehajtani. A lényeg jelen pillanatban az, hogy elindultak ezen az úton, remélhetőleg nem túl későn.
január 31st, 2009 @ 20:02
Notepad-ben írtam, valószínűleg azért jelenítette meg ilyen furán.
H2SO4 – elolvastam a cikkedet, jó írás, mint ahogy ez is az.
február 1st, 2009 @ 12:21
@GaceTillerro:
Miért támadás az neked, ha valaki megjegyzi, hogy mostanában rendszeresen megy egy műsor a TVben pont ugyanerről?
Akit érdekel a téma, az megnézheti a TVben is, hogy mi is történt. Azért ne feledjük el, hogy a TVben igen masszív kép és videó anyaggal megtámogatva mutatják be a dolgokat, amire egy blogpostban kevesebb a lehetőség.
Miért baj az, ha más forrás is előkerül a témától?
Ne sértődjél már meg egyből, mint egy hisztis 3,14csa…
február 2nd, 2009 @ 22:45
Bocsánat, de inkább visszakanyarítanám a vitát a probléma megoldásához.
Szóval adott a tó, tele CO2-vel, illetve van neki egy torlasza, de az nemsokára megadja magát. Ami nem lenne jó, mert akkor a víz egy része elfolyna, a maradékból pedig felszabadulna az oldott CO2, ami egy újabb pusztító árat jelentene.
Vki felvetette, hogy csapoljuk meg a tavat, hogy csökkenjen a gáton lévő terhelés. A kontra erre az volt, hogy az oldott CO2 akkor is kiszabadulna. Ezért kell előbb a kiszellőztetés.
Kérdés: miért kellene lecsapolni a tavat? Miért ne inkább a gátat erősítsük meg? Plusz marad a kiszellőztetés.
Egyébként kevesen tudják talán, de ehhez hasonló környezet kishazánkban is van. Mégpedig a parádi völgy. Csak itt nem tavakban, hanem sok patak medrében figyelhető meg a CO2 feltörése. Illetve pár forrásban (= csevice).
február 3rd, 2009 @ 00:18
hát szerintem ez egy eléggé instabil egyesnúlyi helyzet lenne.
Ha nem történik semmi, csak a természetes eróziója a gátnak (nem tudom, milyen hatása van annak a víznek, ami ennyire szénsavas), akkor is időről időre karban kell tartani. És egyre nagyobb és nagyobb veszélyt tart vissza az a gát.
Viszont: egy vulkánról beszélünk. Mordul egyet a föld és ha csak 2 hajszálrepedés van a gáton, game over.
február 4th, 2009 @ 09:47
Valóban nem lenne jó megoldás a gát megerősítése. Ez egy természetes gát, és nekem úgy rémlik, hogy elég meredek hegyoldalon áll. Beton nem használható a megerősítéshez, egyrészt, mert nehéz lenne felcipelni, másrészt meg, ha jól emlékszem, a gát maga – ami egy régi lávafolyás – eléggé mállott, tehát nem is kötne megfelelően össze a betonnal. A másik megoldás az lenne, ha földdel erősítenék meg a gátat, ez jó is lehetne, de a hegyoldal meredeksége miatt ismét az anyag odaszállítása ütközne problémába. Nem beszélve a dolog anyagi vonzatáról, valószínűleg jóval olcsóbb még két kigázosítót építeni, és fokozatosan lecsapolni a tó vizét.