Mauritánia: mindennapi olajunk

Közzététel ideje | január 28, 2009 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

A következő íráshoz az alapötletet egyik kedves Olvasónk szolgáltatta (köszönet érte), aki levelében Mauritánia kőolajpiacon betöltött szerepéről érdeklődött, és felvetette egy esetleges poszt hasznosságát. Bár ez a szegény nyugat-afrikai iszlám köztársaság nem tartozik a legnagyobb olajkitermelők és tartalékkal rendelkezők közé, sem a világban, sem Afrikában, a 2001-ben felfedezett (ezzel a fekete kontinens legújabb "olajos" állama lett) olajtartalékainak kitermelése körüli furcsa és érdekes dolgok miatt úgy éreztem, megérdemel a történet egy posztot.

Az Atlanti-óceán Mauritániához tartozó vizeiben már a kilencvenes években feltáró kutatásokat végeztek különböző olajvállalatok kutatói, kínaiak, amerikaiak, ausztrálok vegyesen, mert különböző felmérések arra engedtek következtetni, hogy az ország felségvizei alatt egészen szép mennyiségű olajkészletek rejtőznek. A kutatások végül sikerrel zárultak, egy ausztrál cég, bizonyos Woodside Petroleum, 2001-ben tekintélyes méretű olajmezőt fedezett fel a partoktól nem olyan messze, 800 méter mélységben. A mezőt az ország egyik legcsodálatosabb szépségű települése, a turisták által egyre jobban felkapott Chinguetti után nevezték el, mert úgy gondolták ez a név is kellőképpen pozitív képet kölcsönöz Mauritániának és a projektnek.

Ahogy már fentebb is említettem, nem beszélhetünk óriási tartalékokról, ezt a mezőt eredetileg olyan 130 millió hordó méretűre becsülték (ami alig egy közepes nagyságú mező világszinten mérve), és ezt a számot később még többször módosították. Persze lefelé. Mindenesetre két dolog már biztos volt a feltárás legelején: ezzel a felfedezéssel Mauritánia is bekerült az olajtartalékkal rendelkező afrikai országok közé, és az is biztos volt, hogy az elhelyezkedés és a speciális feltárási igények miatt, még lesznek gondok a kitermelés során. A Woodside nem is kapkodta el a dolgot, mindent aprólékosan kiszámított és megtervezett, miközben persze folytatta a kutatásokat további mezők után a területen. Végül 2006-ban indult meg a kitermelés, kezdetben 75000 hordó/nap mennyiségben olajfúrótornyok és feldolgozóhajók segítségével, de pár hónappal később a cég már napi 20-30 ezer hordóra csökkentette ezt a számot, az előbb említett geológiai nehézségek miatt, ráadásul a tartalékokat le is minősítették, a valószínűsíthető mennyiséget akkor már csak úgy 53 millió hordóra becsülve. A Chinguetti mellett három kisebb felfedezése is volt a cégnek, 2003-ban két elég kicsi és később 2005-ben egy még apróbb mezőt fedeztek fel ugyanezen a területen, és mindhárom mező kitermelését a Chinguetti-projekt infrastruktúrájával kívánták megvalósítani.

Eddig tartottak az úgymond szép dolgok, muszáj szót ejteni a Woodside és az állam közötti szerződés körüli hercehurcáról és vádaskodásról is. A négy mező kitermeléséről szóló szerződést még 2004-ben és 2005-ben írta alá az akkori (diktatórikus) kormányzat, amelynek keretében a Woodside nagyjából 600 millió amerikai dollár befektetését vállalta a Chinguetti-projektbe. A szerződések aláírása után nem sokkal, 2005 augusztusában egy katonai puccs megdöntötte a 21 éve kormányzó, sokak által diktátornak tartott Maaouya Ould Sid’Ahmed Taya hatalmát, és az új katonai vezetés azonnal a szerződések és kiegészítéseinek felülvizsgálatába kezdett. Az ország új vezetője, Elly Ould Mohamed Vall ezredes egyenesen hamis, jogtalan, a mauritánai népet súlyosan megkárosító szerződésekről beszélt, mert az egyezségek adókedvezményeket, az állami részesedés minimalizálását és egyes banki garanciák megszüntetését jelentették az állam számára. Akkor a katonai vezetés azt fontolgatta, hogy felfüggeszti a Woodside jogait, bár a cég több ízben hangoztatta a szerződések jogosságát. Valószínűsíthető egyébként, hogy kőkemény korrupció is közrejátszott a Woodside Petroleum és az ország közötti tárgyalások során, amely a világon szinte mindenhol hozzákapcsolható az ilyen ügyekhez.

Ekkor a cég 53.85%-os részesedéssel rendelkezett a Chinguetti-projektben, de ezt a részesedését 2007-ben eladta a malajziai állami olajvállalatnak, a Petronasnak, amely 2008 elején újabb fúrásokba kezdett a területen, hogy növelni tudja a kitermelést, amely a korábbi években egyre csökkenő tendenciát mutatott, ami mondjuk nem meglepő, tekintve, hogy szakértők már jóval korábban csak a mező tartalékainak 50%-os kitermelési arányát valószínűsítették.

Eközben Mauritána szárazföldi területein is alakul valami, az idei évben a Total francia olajvállalat próbafúrásokat, méréseket végez a Taoudeni-medencében (ez már kőkeményen a Szahara), amely Kelet-Mauritániában és Nyugat-Maliban terül el a maga 500 ezer négyzetkilométeres területével. Itt már a hetvenes években végeztek fúrásokat és gázt is termeltek ki innen, ennek ellenére a terület szinte teljesen felderítetlen és valószínűsíthetően jelentős olaj- és gáztartalékok bújnak meg a felszín alatt. Persze nem csak a Total csapott le a lehetőségre, a Petronas, az Exxon és a CNPC (ők a kínaiak) is végez geológiai tanulmányokat a térségben, ami azért azt is jelenti, hogy az elkövetkező években nem valószínű, hogy itt kitermelés kezdődne. A kínai olajvállalat egyébként már elég régóta kutat az országban lelőhelyek után, és teszi ezt még jópár másik afrikai államban.

A helyzetet és a fentebb említett felülvizsgálatot erősen befolyásolta-befolyásolhatja a 2008 augusztusában lezajlott újabb katonai puccs, amely az ország függetlenségének történetében első szabad választáson megválasztott államelnökének, Sidi Ould Cheikh Abdallahinak döntötte meg rövid életű hatalmát, vérontás nélkül. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy az idei év nyarán újabb demokratikus választások lesznek, de a katonai vezetésnek az eddigi tevékenységét látva, nem valószínűsíthető ennek bekövetkezése. Egyébként ők is az összes állami szerződés felülvizsgálatát ígérték, de Isten óvja azt a kormányt (legyen az katonai vagy demokratikus), amely szembe mer szállni egy ennyire hírhedt iparággal.

A Chinguetti-projekt jelenleg napi 10000 hordó körül hoz fel naponta, ami óriási visszaesés a kezdeti 75000 hordóhoz viszonyítva, ezért kezdett a Petronas újabb tornyok építésébe a térségben, és ettől várja majd a jövőben a területről kitermelt olaj mennyiségének növekedését. Tehát Mauritániát olajhatalomnak nevezni erős túlzás lenne, mindössze az újabb lelőhelyek után elkeseredetten kutató olajvállalatok egyik friss felfedezettjéről van szó.

Világszinten a legnagyobb, kitermeletlen olajtartalékkal Szaúd-Arábia, Kanada és Irán rendelkezik, bár ezen tartalékok mértékében óriási szerepet játszik a jelenlegi kitermelés sebessége, ezért kerülhetett például Kanada a második helyre. Az arab országok szorosan ott vannak a dobogó közelében Venezuelával karöltve, Afrikából három országnak sikerült bekerülnie a legjobb tizenötbe. Meglepő de Líbiának vannak a legnagyobb tartalékai 41 milliárd hordóval, Nigéria csak a legnagyobb olajkitermelő szerepére pályázhat, hiszen az ő tartalékaikat "csak" 36 milliárd hordó körül becsülik. Még Algériát lehet megemlíteni a maga 12 milliárd hordós tartalékával, és ahogy ezek adatokból is könnyen kiderül, Mauritána adatai elenyészőek. Végszóként pedig szeretnék rávilágítani a tényre: ahogy Afrikában szinte sehol, úgy Mauritániában sem az átlagos szegény polgár fog hasznot húzni ebből a néhány tucat
millió hordóból.

Hozzászólások: