Togo: mindenkit az iskolába!

Közzététel ideje | január 15, 2009 | 6 hozzászólás | GaceTillerro

Togo nagyjából 5.6 milliós lakosságának majdnem fele, hozzávetőleg olyan 2.3 millió polgár 15 éven aluli gyerek, akiknek az iskoláztatása súlyos és egyre súlyosabb terheket ró a családokra, mostanában pedig az iskolák üzemeltetőire és még a tanárokra is. Azt nem írom, hogy a kormányra is, mert mint már írtam, manapság az állam szerepe egyre inkább csak a pénzbegyűjtő szerepre korlátozódik, és ez hatványozottan igaz Afrikára is.

Tavaly októberben a togói kormányzat eltörölte a tandíjkötelezettséget az általános iskolákban és előkészítőkben, így a nemrég beiratkozott kisiskolások szüleinek már nem kell kifizetni  a tanévenkénti 700-1500 forintnyi tandíjat. Mindezt egy olyan országban, ahol egy átlagos család havi jövedelme 6-7 ezer forintnyi frank. Ezt a döntést minden fórumon üdvözölték a szülők és nemzetközi alapítványok, viszont Togo pedagógusai és iskolaüzemeltetői már nem ennyire tapsoltak örömükben.

Az ország pedagógus szakszervezetének elnöke, Yao Vincent Nouchet egy interjúban elmondta, hogy az iskolák egyáltalán nem voltak felkészülve erre a döntésre, a tandíjakból befolyt pénz fontos szerepet játszott az éves költségvetésekben, felszerelések vásárlásában, tantermek bővítésében, programok szervezésében lett volna rá nagy szükség. Emellett a tandíj eltörlése azt is jelentette, hogy jóval több új kisdiák érkezett az iskolákba, egyrészt azon családoktól, akik eddig a drága díj miatt nem iratták be gyermekeiket, illetve azon családoktól, akiknek gyermekei eddig alapítványi-, magániskolákba jártak, de most az ingyenesség miatt az állami oktatási intézményekbe iratkoznak át. Togo egyébként oktatási szempontból nem áll rosszul, az ENSZ adatai szerint a gyermekek 75-80%-a jár iskolába, bár a lányok jóval kisebb arányban, mint a fiúk, de ez főleg a szokásoknak és hagyományoknak köszönhető. Ebből következően pedig sajnos nem valószínű, hogy az ingyenesség jóval több lányt hozna az iskolákba, hiszen ők már 12-13 éves korukban kemény házimunkát végeznek és nem sokkal később már házasságra, családalapításra készülnek. Ráadásként van jópár iszlám iskola is az országban, és ez elég nagy elszívó erőt jelent, főleg a vallásos családokat illetően.

Ahogy aztán januárban kiderült, a tandíjmentesség tényleg nem várt problémákat okozott-okoz az iskoláknak. Egyrészt jóval többen kezdték meg tanulmányaikat az iskolákban, ami a felszerelések hiányosságai miatt még olyan gondokat is okoz, mint például, hogy egyszerűen nincs elegendő pad a termekben. A másik oldal már ennél jóval szomorúbb és magyar hagyományokat idéz, ugyanis a kormány a tandíjbevételek pótlására támogatást ígért az intézményeknek, amely azóta sem érkezett meg a rászorultaknak. A fentebb említett Vincent Nouchet elmondta, hogy egyes falusi iskolákban a tanárok saját pénzükből vesznek plusz felszereléseket, táblákat, könyveket a diákoknak. A szülők pedig azt hiszik, hogy a tandíjmentesség azt is jelenti, hogy semmi másért nem kell fizetni, és így aztán tényleg minimális bevételük van manapság a togói iskoláknak.

Bár az oktatási minisztérium azt ígérte, hogy amennyiben a törvényes előírásoknak megfelelnek az iskolák, megkapják az ígért pénzt, viszont a pedagógusok elmondása szerint ezekről az előírásokról senki sem tájékoztatta őket. Egy átlagos, kis falusi iskola tanára egyébként 25000 forint körüli összeget visz haza havonta, de sok pedagógust a falu családjai tartanak el. Az oktatási minisztérium felmérései szerint egyébként a tandíjmentesség óriási változásokat indított el, 54%-kal több kisgyermeket írattak be előkészítőbe és 12%-kal többet az általános iskolákba. Ez fantasztikus eredmény szerintem is, örömmel látom az ilyen híreket, még annak ellenére is, hogy ez azt jelenti, legalább ezerrel több tanárra és jóval több iskolapadra van szükség.

Az ENSZ oktatási szervezete is üdvözölte a változásokat, bár eléggé aggasztónak ítéli meg az óriási felszerelés- és szakemberhiányt. Felmérések szerint a tandíj megszüntetésével járó járulékos költségek nagyjából 5 millió dollárra fognak rúgni, de ez a szám egy rendkívül óvatos becslés. Ami még aggasztó lehet, hogy a kormánytámogatás folyósítása kizárólag banki átutalással történhet, ami figyelembe véve egyes falvak elhelyezkedését és a banki rendszer gyengeségét, elég kemény ügy. A beiratkozások számának növelése szintén csak egy dolog, annak elérése, hogy a beiratkozók legalább 75%-a elvégezze az általános iskolát, még nagy kihívás lesz. De összességében az egész hírt visszaolvasva csak annyit tudok mondani, ez egy csodálatos dolog, és az okozott gondok ellenére hasonló intézkedésekre lenne még szükség más országokban is.

Hozzászólások: