Guinea: helyzet van
Közzététel ideje | december 29, 2008 | 2 hozzászólás | GaceTillerro
2008. december 23. Valószínűleg jó sokáig emlékezetes dátum marad Guinea országának történelmében, mert ezen a napon jelentették be az 1984 óta uralkodó teljhatalmú elnök (tulajdonképpen diktátor), Lansana Conte halálát, ezzel pedig halálában elindított egy olyan folyamatot, ami tovább bonyolította Nyugat-Afrika amúgy sem egyszerű politikai térképét. Az elnök halála után elvileg a Nemzetgyűlés elnökének, Aboubacar Somparénak kellett volna ideiglenesen átvenni az elnöki szerepkört a demokratikus választások kiírásáig, de ez nem történhetett meg, ugyanis egy katonai vezető, bizonyos Moussa Dadis Camara embereivel együtt, egyetlen lövés nélkül átvette az uralmat a fővárosban, Conakryban, majd rádiós üzenetében bejelentette a katonai puccs megtörténtét.
Camara azt is elmondta, hogy tettének célja a demokrácia helyreállítása, és a szegények jogainak helyreállítása volt. Erre mondjuk szükség is lenne, ugyanis az elmúlt hónapokban több, véres harcokba torkolló tüntetés is volt a fővárosban Conte uralma ellen, amikor a diktátort csakis a hadsereg erőteljes fellépése mentette meg a bukástól. Az utóbbi évtized eléggé kemény volt az országban, Conte diktatórius hatalma a padlóra küldte a guineai gazdaságot, így nem meglepő, hogy a súlyos elnyomás és szegénység miatt több katonai lázadás és puccskísérlet is történt már Conakryban.
Az elnök halála már úgymond várható volt, már a 2003-as, rengeteg csalással tarkított választásokon sem tudott kiszállni az autójából, hogy leadja a szavazatát, azóta egyre kevesebbszer mutatkozott nyilvánosan, végül két hete pedig már nem is mondta el szokásos ünnepi beszédét a tévében. Ekkor már érezhető volt, hogy az utolsó nagy afrikai "Történelemcsinálók" egyikének a hatalma leszállóágban van, nemrégiben még meg is jelent róla egy kép az egyik újságban, amelyen a rendkívül beteg elnök volt látható, és amelyért a fényképet készítő újságírót be is börtönözték.
Amikor Conte halála kiderült, Moussa Dadis Camara úgy érezte eljött az idő, embereivel bevonult Conakryba, uralma alá vonta az állami rádió és tévé központját és az elnöki palotát, majd a fentebb már említett beszédében bejelentette az alkotmány felfüggesztését és önmagát nevezte meg Guinea új elnökének. Azt is elmondta, hogy nem akar újabb diktátor lenni, egy két éves átmeneti időszak után 2010-ben demokratikus választásokon a nép döntheti majd el, hogy kit akar vezetőjének. Ezt még azért meglátjuk.

Camara akciójával az ország harmadik elnöke lett, így Guineában a függetlenség óta még nem volt egyetlen demokratikusan választott államelnök sem. Ami talán jó jel lehet, hogy Szenegál elnöke már találkozott az új vezetővel, és sajtónyilatkozatában felszólított mindenkit, hogy semmiképpen ne avatkozzanak be Guinea belügyeibe, továbbá kiállt Camara mellett, akit "őszinte és tisztességes" embernek nevezett. Ezzel pedig kinyilatkoztatta azt is, hogy Szenegál elismeri az új elnököt, aki az ígéretek szerint végre helyreállítja a demokráciát és megszünteti az óriási korrupciót a drogproblémákkal is küzdő Guineában.
Mindenesetre a nemzetközi közvélemény Szenegállal ellentétben Camara ellen fordult és szankciókat helyezett kilátásba, amennyiben az új "diktátor" nem hajlandó visszatéríteni az országot a demokratikus útra. Az Afrikai Unió felfüggesztette Guinea tagságát a szervezetben és intézkedéseket helyezett kilátásba a demokrácia mielőbbi helyreállítása érdekében. Az Európai Unió és az ENSZ is egyöntetűen Camara ellen foglalt állást, több országban a nagyköveteket is behívták elbeszélgetésre a történtekről. Franciaország, az EU soros elnöke a helyzet megoldására választásokat szeretne látni az országban minél előbb, és ezt a véleményét a dél-afrikai államelnök, Kgalema Motlanthe is osztotta.
Moussa Dadis Camara (aki egy pillanat alatt egyszerű katonából híres emberré vált), egy nemrégiben tartott nyilvános gyűlésen elmondta azt is, hogy az összes bányászati koncesszió felülvizsgálatra kerül, és amennyiben korrupció nyomát vélik felfedezni, a szerződést megsemmisítik. Cégeket nem nevezett meg, de azt mondta, hogy az összes szerződést felülvizsgálják, kivétel nélkül. Ez érzékenyen érintheti az ország bauxitjára, aranyára, és további ásványkincsére pályázó multinacionális vállalatokat. A gyűlésre több száz szakszervezeti vezetőt, politikust hívtak meg, és amely a résztvevők szerint afféle propagandagyűlés volt. Camara egyébként helyileg emberei között, laktanyájában tölti újdonsült elnöki beosztásának első napjait, a további terveiről csak elméletek és vélemények vannak, de én nem fűzök sok reményt a pozitív jövőhöz.
Egy biztos, a szombatra időzített találkozót, amelyen az új elnök külföldi küldöttekkel
és nagykövetekkel találkozott volna, keddig elhalasztották, indoklás nélkül. A lakosság egyébként nem meglepő módon szinte örömmel fogadta a változást, ami érthető, tekintve, hogy adottságai ellenére Guinea a világ legszegényebb országai között foglal helyet, és az emberek jogait az utóbbi években semmibe vették. A korrupció és a szegénység óriási volt eddig is, szóval a leggyakoribb vélemény Conakry utcáin manapság az "ennél rosszabb már úgysem lehet".
Az ex-elnök pénteki temetésén több ezren jelentek meg, köztük Libéria, Sierra Leone és Elefántcsontpart elnöke is. A szertartást Conte szülőfalujában, a fővárostól nagyjából 120 kilométerre fekvő Lansanaya falujában tartották.
Hozzászólások:
2 válasz érkezett eddig a következő írásra: “Guinea: helyzet van”
Szólj hozzá!
december 30th, 2008 @ 15:01
IMHO, egy megoldás lenne Afrika esetében:
1. Rendezni egy Afrika Kongresszust, (hasonlóan a Bécsi vagy Berlinihez), és azon átrajzolni a határokat. Ennek keretében, a dél-afrikai fehér kisebbségnek autonóm státuszt adni.
2. Teljes fegyverembargó, kivéve talán pár észak-afrikai államot, mint amilyen Egyiptom.
3. Felállítani egy, ENSZ BT (amely persze maga is reformokra szorul) felügyelete alatt álló Afrika Korps nevű csendőrséget, legmodernebb technikával, amely azonnal lecsapna és csírájában fojtaná el a rendetlenségeket.
4. Humanitárius program, benne oktatási programmal.
december 30th, 2008 @ 21:30
Igen, Epikurosz, ez a megoldás nagyon szépen hangzik, csak éppen soha nem fog megvalósulni. A határok átrajzolása a vérontások megszűnése helyett inkább a vérontás elszabadulásához fog vezetni (ha vezet vhova egyáltalán). Fekete-Afrika ma ott tart, ahol a Rózsák háborúja Angliája, vagy Oroszország az 1917 utáni polgárháborúban… A legutópisztikusabb elem a fegyverembargó, sajnos (Kína, az oroszok, stb., stb. érdekeltsége miatt). Humanitárius program, oktatási program – elkelne, de (megint sajnos) senkit nem érdekel (aki[k] finanszírozhatná[k]). Van viszont egy jótékonysági szervezet Nagy-Britanniában, az Oxfam, ami most már arra szakosodott, hogy (egy családnak juttatott) kecskétől kezdve egy egész iskola felszerelését (a tanító fizetését is beleértve) lehet rajtuk keresztül megfinanszírozni. A jótékonysággal azonban vigyázni kell, arra alapozni nem lehet semmiféle megoldást.
Jelenleg úgy néz ki, Afrikát “leírta” a Nyugat. Senkit nem érdekel, hogy ott mi van. (3 éve, a skóciai G8 csúcson George Bush nemet mondott az akkori GB miniszterelnök fölvetésére Afrika-ügyben.) Nem lesz itt semmi gyors és látványos javulás.