Joseph Kony: Szorul a hurok?

Közzététel ideje | december 19, 2008 | 1 hozzászólás | GaceTillerro

Pár hónappal ezelőtt még arról írtam, hogy Ugandában megint egyre súlyosabbá válik a helyzet a kormány és a Joseph Kony vezette lázadó szervezet, az Úr Ellenállási Hadserege (LRA) között. Úgy tűnik azonban, hogy az csak kérészéletű fellángolás volt, mert nemrég bejelentették, hogy szudáni, ugandai és kongói (a Kongói Demokratikus Köztársaság) csapatok egyre mélyebbre nyomulnak a dzsungelben és napról-napra egyre közelebb kerülnek az egész lázadó szervezet felszámolásához.

Joseph Kony. A név, amely általában az Afrika iránt nem érdeklődő emberek számára semmit sem mond, pedig a kontinens egyik legrégebbi, leghírhedtebb lázadó vezéréről van szó, aki nagyjából 22-23 éve vívja harcát az ugandai kormányzat ellen az Úr nevében (mondjuk Museveni mostani ugandai elnök és kormányának tettei is megérnének pár sort), főként az ország északi részén, bázisául pedig a környező országokat (Szudánt, a Kongói Demokratikus Köztársaságot és mostanában a Közép-Afrikai Köztársaságot) választva. Neve szorosan összefonódott a gyermekkatonák sorsával, kezéhez véres gyilkosságok százai, szexuális erőszakok köthetők, ráadásul nagyban hozzájárult Dél-Szudán és a "nagy" Kongó keleti részének politikai és biztonsági destabilizációjához.

Kisebb-nagyobb összeütközésekről az elmúlt hetek során is lehetett olvasni-hallani, annak ellenére, hogy még áprilisban, a dél-szudáni Juba városában a felek összeültek (bár egy békemegállapodás aláírását Kony elutasította) és tárgyaltak az LRA lefegyverzéséről és a tagok részére nyújtott amnesztiáról. A hétvégéig tűrt a kormányzat, várt arra, hogy a lázadók teljesítsék a rájuk kirótt feltételeket, de miután ennek bekövetkezésére egyre kevesebb esély látszott, támadást indítottak. Olyat, amilyet még eddig sosem. Vasárnap átfogó légi akció keretében a kormányzati gépek az LRA öt bázisát, köztük a Garamba Nemzeti Parkban lévő egyik főhadiszállást is bombázták, többnyire a földdel egyenlővé tették az építményeket, letarolva mindent.

A Mennydörgő Vihar névre keresztelt hadművelet második lépéseként a gyalogság lépett akcióba, szudáni katonák északról hatoltak be a Garamba környéki dzsungelek alkotta műveleti területre, míg a kongói és ugandai speciális erők délről tették ugyanezt. Információk szerint Kony és emberei a dzsungel mélyén megbújva próbálnak az egyetlen lehetséges irányba menekülni, a Közép-Afrikai Köztársaságba, de a szóvivők szerint már nagyon szorul a hurok. Nem akarok vészmadárkodni, de a 22 éves lázadás során a hírhedt vezér már többször került hasonló helyzetbe és mégsem sikerült elkapni. Aztán kedden az a hír látott napravilágot, hogy a csapatoknak sikerült teljesen körbekeríteni Konyt és kíséretét, így elvileg már csak napok kérdése, hogy bejelentsék a hírt, miszerint a vezért elkapták. A másik oldal részéről Kony helyettese, Okot Odhiambo pár szavas telefonos kommunikációja az egyetlen biztos információ, ebben Odhiambo elmondta, hogy a támadás váratlanul érte társait, veszteségeket is szenvedtek, és a helyzet jelenleg "nem túl jó". 

Joseph Kony a kép közepén, fehér ingben.

Tegnapelőtt az ugandai parlamentben a védelmi miniszter, Ruth Nankabirwa megerősítette a támadás tényét, de Kony elfogásáról még nem tudott semmit mondani. Emellett felszólította a lázadó vezért, amennyiben életben szeretne maradni, mindenképpen menjen Ri-Kwangbába, amely terület az áprilisi tárgyalásokon tárgyalt amnesztia végrehajtására szolgál, tehát itt elvileg LRA harcosok büntetlenül feladhatják korábbi életüket. Az első vonalban Konyt kereső katonák mögött második vonalként újabb osztagok nyomulnak, amelyek feladata az elszakadt LRA harcosok felkutatása és elfogása, továbbá a civil lakosság biztonságának szavatolása. A menekültek számára már tábort is állítottak fel, és ez is csak azt bizonyítja, hogy egy rendkívül jól megtervezett akcióról van szó.

A miniszteri beszéddel majdnem egyidőben, szintén tegnapelőtt, a nagyjából 1000-1500 fős LRA hivatalos szóvivője közleményt adott ki, amelyben cáfolta, hogy a lázadók veszteségeket szenvedtek volna (ellentmondva ezzel az egy nappal korábbi Odhiambo interjúnak), és megerősítette, hogy Kony él és folytatja a harcot. Továbbá magyarázatot adott a lerombolt táborokban talált műholdas telefonokra is, azokat a lázadók vezetői hagyták maguk mögött, a lehallgatástól és nyomkövetéstől való félelmükben.

A Mennydörgő Vihar művelet egyébként nem csak katonai akciókat foglal magában, a három ország katonáiból álló speciális osztag pszichológiai hadviselést is indított még szerdán, amelynek során színes, acholi (a népcsoport, amelynek Joseph Kony is tagja, és amelynek jogaiért küzd az LRA) és angol nyelven írott levelecskéket szórtak a levegőből a műveleti területen, benne felszólítva a lázadókat a megadásra (például ilyen, és hasonló feliratokkal találkozhatuk: "Miattatok jöttünk. Adjatok a békének egy esélyt, és gyertek haza").

Amúgy lehet, egyesek számára meglepő, hogy a saját háborújával is küzdő Kongói Demokratikus Köztársaság valamint Szudán is aktívan részt vesz a hadműveletben, de a LRA elmúlt években folytatott tevékenységét figyelembe véve, ez már régóta háború a fenti országokban is. A lázadók létszámának nagyjából a fele már jelenleg is szudáni állampolgár, bázisokkal is rendelkeznek mindkét országban, ráadásul az utóbbi években egyre gyakrabban támadtak a civil lakosságra is. Rengeteg gyermeket raboltak el (főleg Kongóból), akiket később saját soraikba soroztak be, vagy szexrabszolgaként használtak, Kony maga is több fiatal lányt ejtett teherbe az elmúlt időszakban. A mostani akció során is sikerült már kiszabadítani elrabolt fiatalokat, négy kongói és egy ugandai fiút, valamint egy terhes, Közép-Afrikai Köztársaságot hazájának valló tizenéves lányt találtak a dzsungelben előrenyomuló katonák.Tegnap már az ENSZ is a művelet mellé állt, a Kongóban állomásozó misszió vezetője, Babacar Gaye kijelentette, hogy amiben lehet, a békefenntartók támogatják az akciót és "Isten fiának" elfogását.

Véleményem szerint egyébként Joseph Kony nem fogja feladni magát semmiképpen, nem fogja felvállalni, hogy szembesüljön az emberiség elleni bűncselekményei miatt ellene felhozott vádakkal, eddig is csak azért derengett halvány remény a békére, mert az LRA vezér szerette volna megúszni a büntetést. És hát valljuk be, a múlt tapasztalatai alapján: a megadás nem Kony stílusa. Ráadásul a szervezetben jelenlévő nagyszámú szudáni harcos nem is engedné valószínűleg, hogy a vezér bármiféle békét vagy tűzszünetet aláírjon. Továbbá azt sem hiszem, hogy a lázadókat egy ilyen katonai támadással végleg el lehetne söpörni, vissza fogja őket vetni az akció az biztos, de a régió folyamatos katonai felügyelete lenne szükséges a helyzet teljes stabilizációjához.

A harmadik, általam legfontosabbnak ítélt tényező az ugandai kormány szerepe. Bár a terrorizmus elleni harcban nyújtott segítségéért a Museveni kormányzat jópár, nem igazán demokratikus lépését elnézte a nemzetközi közvélemény, most muszáj lenne keményen fellépniük a nagyhatalmaknak, hogy az ugandai vezetést a Jubában megígért feltételek betartására rá tudják bírni. Enélkül Észak-Uganda továbbra is egy robbanásra kész puskaporos hordó marad, ahol már többen toporognak, hogy átvegyék hírhedt mesterük, Joseph Kony helyét, akinek valódi énjét a mai
napig nem ismerjük igazán.

Hozzászólások: