Dzsibuti: a tökéletes példa

Közzététel ideje | december 11, 2008 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Találós kérdéssel kezdeném, az olvasók szerint vajon van bármiféle közös kapcsolat a szinte holdbélien sivatagos afrikai ország, Dzsibuti, valamint a szintén nem szokványos természeti csodákkal rendelkező jeges, európai szigetország, Izland között? A válasz igen, és ahogy az elmúlt hónapok eseményei mutatják, ez a kapcsolat egyre szorossabb lesz a két fél között.

Idén Abu Dhabiban rendezték meg a World Energy Summit nevű konferenciát, amely tulajdonképpen magyarra átfordítva egy, a világ energiahelyzetéről tartott rendezvény, ahol a világ számos országának vezetői, valamint multinacionális cégek és nonprofit szervezetek képviseltették magukat. A cél az energiahordozók iparában a fenntartható fejlődés valamint a megújuló erőforrások használatának megvitatása
volt, és ezért sem meglepő, hogy az olajtermelők nagy számban képviseltették magukat.

Persze, kevesebb nyilvánosságot kapva, a háttérben ezúttal is rengeteg tárgyalás zajlott, és az egyik ilyen tárgyalóasztalnál a dzsibuti energiaügyi miniszter, Mohamed Ali Mohamed valamint az izlandi iparügyi miniszter, Ossur Skarphedinsson foglalt helyet. Mint az sokak számára nem annyira ismert, Izland (köszönhetően geotermikus adottságainak) a világ egyik legnagyobb "zöld" energiatermelője, napjainkban is rendkívül energiaigényes ágazatok hatalmas cégei folytatnak tárgyalásokat Izlandon létrehozandó gyáraikról (a már most meglévőkről ne is beszéljünk), ráadásul a lakossági áramfogyasztást szinte teljes egészében függetlenné tették a kőolajszármazékoktól. Nos, a konferencián a két miniszter aláírta azt a megállapodást, amely keretéül szolgál egy olyan együttműködésnek, amely során Izland szakértelmével és tapasztalataival fogja támogatni Dzsibuti azirányú törekvéseit, hogy kőolajra épülő energiaügyeit "zöldebb" és fentarthatóbb alapokra helyezze át.

A másik megállapodás ennél jóval nagyobb jelentőségű, ezt a Reykjaviki Energia-Befektetési Vállalat (REI) ügyvezető igazgatója, Gudmundur Thoroddson,
valamint a Dzsibuti Állami Energiavállalat vezetője, Djama Ali Guelleh írta alá, kézjegyével pedig ellenjegyezte még a fent említett Mohamed Ali Mohamed is. Eme megegyezés a dzsibuti száraz és félszáraz területek (a Nagy Hasadék-völgyben) geotermikus projektjének finanszírozásáról szólt, és ennek keretében a REI 2012-re egy geotermikus erőmű megépítését vállalta. Ezért cserébe a vállat kizárólagos koncessziós jogot kapott egy 750 négyzetkilométeres terület teljes egészére. Egyébként az erőmű egymagában ki fogja váltani az összes eddigi energiaforrást, és az apró Dzsibuti összes lakosának képes lesz elektromos áramot biztosítani, ráadásként az erőműben előállított energia ára miatt, ipari fejlődést is magával hozhat.

Ez a beruházás annak a hatalmas akciótervnek a része (kérdés, hogy mennyiben befolyásolja ezt a mostani gazdasági válság, amelynek köszönhetően Izland pénzügyi rendszere összeomlott), amelynek keretében a REI 150 millió dollárt fektet be afrikai geotermikus energiaforrások feltárásába, kihasználásába. Ahogy a konferencián az izlandi elnök, Olafur Ragnar Grimsson elmondta, a geotermikus energia lehet a legjobb és legolcsóbb válasz a globális felmelegedésre, hiszen ezzel könnyen kiválhatók lennének a fosszilis energiahordozók, ahogy a dzsibuti tervek esetében is látható. Dzsibuti és Izland között párhuzamot is lehet húzni, hiszen a 20. század közepén még Izland is teljes egészében az importált fosszilis energiahordozókból tudta biztosítani energiaszükségletét (ahogy most Dzsibuti), de mára egyszerűen lakossági célra nincs szükség ilyen importra (ezt szeretnék Dzsibutiban is). Az európai szigetország nagyszerűen használja-használta ki geotermikus adottságait, és most ez a cél Afrikában is.

A REI egyébként bejelentette, hogy a várhatóan 2012-re elkészülő geotermikus erőmű mellett további beruházásokat is tervez afrikai partnerénél, ami felettébb örömteli, hiszen két olyan ország egymásra találásáról van szó, amelyek minden téren nagyon messze állnak egymástól. Az izlandi befektetési cégnek egyébként Indonéziában vagy például a Fülöp-szigeteken is vannak tervezett projektjei, szóval az izlandi tapasztalat mindenfelé terjed a világon.

A Nagy Hasadék-völgyön egyébként hat ország osztozik (Kenya, Etiópia, Dzsibuti, Uganda, Tanzánia és Eritrea) és ez a terület hatalmas geotermikus tartalékokkal rendelkezik (egyes becslések több, mint 7000 MW-ra becsülik az itt megbúvó erőket), ám ennek ellenére a fentebb felvázolt projekt az első, amely az adottságok kihasználására törekszik, bár már további tervek előkészületben vannak.

Megjegyzés: ez alapvetően egy régebbi hír, de mivel a napokban bejelentették, hogy a 2012-es dátum tartható lesz, a gazdasági válság ellenére, és a beruházás fizikai előkészületei is folyamatban vannak, úgy gondoltam, most már érdemes pár percet szánni rá.

Hozzászólások: