Lakat alatt Afrikában – 2. rész

Közzététel ideje | november 21, 2008 | 14 hozzászólás | GaceTillerro

Nairobi Börtön, Nairobi, Kenya. Szögesdrótok, őrtornyok jelzik, hogy az intézményhez értünk a kenyai főváros iparnegyedében, ahol szintén egy ENSZ megbízott vizsgálódott néhány hete. Az 1911-ben épült börtönben ma kb. 3800 ember raboskodik, pedig eredetileg csak 800 fogolyra építették. A legnagyobb probléma itt a túlzsúfoltság, és az ebből adódó rossz körülmények. Amikor a cellák ajtajai feltárulnak, gyorsan láthatóvá válik, hogy egy háromszemélyes helyiségben 12 elítélt is tartózkodik egyszerre, akiknek a helyet az ágyak kiszerelésével teremtették meg. A folyosókat az emberi izzadság, ürülék illata lengi be, a meleg óriási.

A halálsoron a Nairobiban nagyjából 400 ember várakozott a halálbüntetés végrehajtására a vizsgálat időpontjában, és az ő helyzetük sem jobb, mint a köztörvényes részlegen raboskodó társaiké. Az igazságügyi rendszer túlterheltségéből adódóan, van aki 3-4 éve vár az ítéletére, és próbál ember maradni a rossz körülmények között. Van akinek még börtönruha sem jutott, ők még most is abban az utcai öltözékben vannak, amiben beszállították őket. Az étkezések során látni igazán, hogy mennyi rab van ebben az intézményben, sokan a földön ülve eszik szegényes kosztjukat.

Szerencsére a néhány hónapos büntetést töltő rabokat elkülönítik a többiektől, ők, nagyjából 250-en egy nagy teremben zsúfolódnak össze, amely igazából csak 50 elítéltnek nyújtana kényelmes elhelyezést. A helyzet komolyságát jelzi, hogy a felmérés során megkérdezettek egyike, egy nigériai elítélt a világ legrosszabb helyének nevezte a Nairobit, pedig mint kiderült, ő már raboskodott a világ legdurvábbjának tartott nigériai börtönökben is. Hiába a folyamatos intézkedések, a zsúfoltságnak köszönhetően a szexuális erőszak is mindennapos, és bár az őrök nem nézik jó szemmel az ilyesmit, kevesen vannak, és a cellák ajtajai éjszakára bezárulnak.

Látogatókat fogadni sem lehet rendszeresen, nagy szerencse kell ahhoz, hogy valaki félévente lássa családtagjait. És ez nem a szándék hiányából, hanem egyszerűen erőforrás- és pénzhiányból fakad. Bár a kormány mindig elmondja, hogy igyekszik javítani a helyzeten, a rabok nem így látják. De nem jobb a helyzet az ország más börtöneiben sem, a Nakuruban a vízhiány és a higiénai állapotok miatt már több ízben tört ki kolerajárvány, a Nyeri névre hallgató intézményben pedig a pénzhiány miatt a fejadagokat a 10 évvel ezelőtti szinthez képest 60%-kal csökkentették, és vannak napok, amikor az elítéltek egyáltalán nem kapnak élelmet.

Börtöntől függetlenül pedig a tuberkolózis és a HIV/AIDS eszméletlen mértékben terjed a kenyai büntetésvégrehajtás intézményeiben, ami nem meglepő a fentiek figyelembevételével. Gyakoriak a szökési kísérletek, de az ilyen esetekben nem az ítélet súlyosbítása a büntetés, hanem szinte mindig halál, az őrök szó szerint levadásszák a szökést megkísérlő fogvatartottakat.

De vannak államok, ahol még ennél is súlyosabb a helyzet, ilyen például Nigéria. Az Amnesty International, a napjainkban elég nagy médianyilvánosságot kapó "jogvédő" szervezet felmérése szerint a nigériai büntetésvégrehajtásban az elítéltek emberi jogait két lábbal tiporják a sárba. Persze az alapítvány jelentése nem csak a büntetésvégrehajtás, hanem az igazságszolgáltatás állapotáról is véleményt mond, amely olyan, mint az ország maga, korrupt és káosz uralkodik benne.

Az 50 oldalas leírás feltárja, hogy a börtönökben raboskodók legalább 50%-a ítélet nélkül van a rácsok mögött, várva a bíróság döntésére, amely esetenként 10 évig is elhúzódhat, és mivel ügyvédet megfizetni szinte lehetetlen, nem marad más, mint a rendkívül túlzsúfolt, erőszaktól fűtött börtönök rácsai mögött várakozni. Gondoljunk bele az ártatlanul elítélt polgárnak a helyzetébe, aki inkább leüli a rá kiszabott hat évet, minthogy fellebbezzen, mert a fellebbezési eljárás tovább tartana 6 évnél! Általában nincsenek jogok a kihallgatások során, erőszakkal, kínzással kicsikart vallomások képezik az egyszer megszülető ítéletek alapját, és a börtönőrök által alkalmazott erőszak is mindennapos. A helyzet annyira súlyos, hogy maga a kormány is elismeri az áldatlan állapotokat, de nemzetközi segítséget vár a rendszer megreformálásához, és évek óta csak ígéri a teljes átalakítást.

Akinek nincsen pénze, és úgy kerül börtönbe, nos annak minimális az esélye a normális bánásmódra, a normális ellátásra, sőt, esetenként a szabadulásra. A külföldieknek általában könnyebb a helyzete, mert őket a nagykövetségek egészen hatékonyan képviselik, de egy nigériai polgár akár egész életét a rácsok mögött töltheti, csak azért, mert mondjuk a rendőrségen valaki elkeverte az aktáját. Ráadásul vannak tényleg teljesen ártatlanok, akik a többszörös gyilkosokkal kénytelenek együtt raboskodni, hiszen ha egy keresett bűnözőt a rendőrség nem talál, akkor helyette egy családtagját tartóztatja le és veszi őrizetbe, vagy például vannak olyan szellemi sérült emberek, akiket családjuk ad be a börtönbe, mert ők maguk képtelenek gondoskodni róla, vagy talán nem is akarnak. De legalább a nőket, gyerekeket, férfiakat elkülönítik egymástól.

Ezek a sorok elég sötétnek és keménynek hatnak, hiszen azért vannak olyan alapítványok és nemzetközi szervezetek, amelyek tevékenyen működnek az országban a jogsértések megszüntetéséért, feloldásáért, de a helyzet az, hogy a nigériai büntetésvégrehajtás a világ legrosszabjai közé tartozik. Ha valaki ide bekerül, akkor átértékeli a pokol fogalmát. De dolgozni sem jobb a rendszerben, az őrök alulfizetettek, ráadásul a kevéske pénzüket is késve kapják meg. Emellett a létszámhiányból fakadóan sokszor rendkívül hosszú munkanapokat kénytelenek ledolgozni, ami persze feszültséget is generál soraikban. Fizetéskiegészítés gyanánt önhibájukon kívül korrupttá válnak, ráadásul a megbecsülés hiánya miatt munkájukat nem igazán munkaköri leírásuknak megfelelően hajtják végre. De ezért most kit lehet hibáztatni?

Most még folytathatnám az írást más országok rendszereinek bemutatásával (vagy írhatnék az ugandai rabok által az állam számára végzett életveszélyes és embertelen munkáról), de szerintem ennyi bőven elég ahhoz, hogy tisztán lássuk, sürgős reformra van szükség az afrikai országok igazságszolgáltatásában, mert a gyarmatosítóktól megörökölt rendszer afrikai mutációja képtelen hatékonyan és igazságosan működni.

Hozzászólások: