Lakat alatt Afrikában – 1. rész

Közzététel ideje | november 20, 2008 | 2 hozzászólás | GaceTillerro

Börtönbe kerülni sehol sem jó dolog, az emberek számára, legyenek a világ bármely csücskében is, a szabadság az egyik legfontosabb dolog. Különösen nem jó a rácsok mögé kerülni Afrikában, ahol aztán tényleg olyan állapotok uralkodnak, hogy nem a szabadulás, hanem az életben maradás gondolata foglalkoztatja az elítélteket.A következőkben általánosságban és országspecifikusan vizsgálom meg röviden a jelenlegi afrikai büntetésvégrehajtás helyzetét, ezzel is óvatosságra intve a kontinensre érkező honfitársakat. Arról ugyan a magyar külügyminisztériumnak nincs pontos kimutatása, hogy hány magyar, magyar származású ember raboskodhat afrikai rácsok mögött, de ez a szám nagyjából úgy pár tucatra tehető.

Nem vonok egyértelmű párhuzamot a szegénység és a bűnözés között, de az megfigyelhető, hogy a háborúkkal, belső viszálykodással sújtott, rettentően szegény afrikai országokban jóval több bűncselekmény történik, mint szerencsésebb társaik esetében. Emellett az osztálykülönbségek, az elnyomás, a kirekesztés hat súlyosan a a közbiztonság helyzetére. A városok lakosságszáma hihetetlen mértékben nő, viszont a munkahelyek száma nem, a kettő pedig együtt halálos kombinációt jelent, megspékelve még azzal, hogy a fiatal lakosság soraiban a legnagyobb mértékű a szegénység és az elkeseredettség. Fegyverekhez, drogokhoz szó szerint könnyebb hozzájutni egyes államok utcáin, mint kenyérhez. Az utóbbi mondatot leszámítva azonban ez nem csak afrikai országokra érvényes sajnos. A fentiek mellett ráadásul a rendőrség, az igazságszolgáltatás és a büntetésvégrehajtás messze alultámogatott, nem megbecsült szakma, ezért szinte mindenhol nagy a létszámhiány.

Nem kell elkezdeni sarat dobálni, a kicsit sötétre sikeredett bevezető ellenére, a legtöbb afrikai országban nem elviselhetetlen a helyzet, ha az ember bizonyos szabályokat betart, akkor semmiféle bajba nem kerülhet, az esetek többségében. Ha már kitértem egy kicsit erre, akkor még annyit, hogy a blogon közzétett negatív jellegű írásaimmal nem rossz propagandát szeretnék a kontinensnek kelteni, mert egy fantasztikus helyről van szó, egyszerűen csak néhány, elhallgatott problémára szeretném felhívni a figyelmet.

Visszatérve a mostani témára, Afrika országaiban több fajta igazságszolgáltatási rendszer létezik, vannak a római jogra épülőek, de vannak szokásjog alapján ítélkező törvényszékek is, az iszlámról nem is beszélve. A legtöbb országban, maguk a börtönök a belügyminisztériumok hatáskörébe tartoznak (pl. Angola, Kenya, Malawi), máshol az igazságügyi minisztérium a felelős értük (pl. Burundi, Lesotho), valahol saját minisztériumuk van (pl. Namíbia, Dél-Afrika). Néhol pedig egészen különleges a büntetésvégrehajtás helyzete, Ugandában például a belügyminisztérium irányít néhány központi börtönt, a helyi intézmények viszont a helyi hatóságok irányítása alatt állnak. A börtönökben a helyzet szinte mindenhol embertelen, ami főként a túlzsúfoltság, és a rossz ellátás következménye.

Egyes országokban, több száz százalékos a túlterheltség, Kenyában például ha egy 4 személyre tervezett zárkában csak 12-13-an vannak, az már jó arány. De például Malawiban, Zambiában vagy Tanzániában sem jobb a helyzet. Az egészségügyi ellátás, az élelmezés szintén nem kimagasló, valahol még a bűncselekmények súlyossága alapján sem különítenek el foglyokat. Ráadásul a bírósági gyakorlat azt mutatja, hogy a nem szabadságvesztéssel járó ítéletek száma nagyon csekély, a legkisebb kihágásért is éveket lehet kapni, ha egy olyan bíró elé kerül az ember. Ráadásként a bíróságok is rendkívül túlterheltek, így egy előzetes letartóztatás akár évekig is eltarthat. Nem csoda, hogy Angolában vagy Madagaszkáron a börtönpopuláció többsége ilyen, előzetes fogvatartott polgár. A legtöbb elítélt pedig nem jut jogi segítséghez, így képtelen jól képviselni saját érdekeit. Pozitív kezdeményezések vannak a helyzet javítására, de sajnos a legrosszabb helyzetű országokban nem sikerül komolyabb javulást elérni, ráadásul mindenhol rendkívül feszült a helyzet az igazságszolgáltatásban.

Egyenlítői-Guinea aprócska, ámde rendkívül gazdag ország a Guineai-öbölben, de egy legutóbbi ENSZ felmérés szerint, ez börtönein nem látszik meg. A világszervezet megbízásából nemrégiben egy szakértő kereste fel az olajparadicsom börtöneit, és ahova beengedték, ott szörnyű dolgokat tapasztalt. A börtönőrök és a rendőrök már az eljárás kezdetén brutális eszközökkel csikarják ki a vallomást a vádlottakból, majd az embertelen bánásmód a börtönök falai mögött is folytatódik. A botozások, árammal való sokkolás, kikötözés a mindennapi fegyelem fenntartását, és a kormány hatalmának megőrzését szolgálja.

A 10 napos küldetés során az ENSZ megbízottja mindennap szembesült a korrupció, a megvesztegetés, a független bíráskodás jelenségével, de jelentése szerint igazából magukban a börtönökben uralkodó állapotok döbbentették meg. Mocskos, bűzös cellákban raboskodnak az elítéltek, általában fekhely nélkül és a WC szerepét is egy-egy vödör tölti be. Orvosi ellátásra és a nemzetközi jog által garantált napi sétára nincs lehetőségük, és ebből kifolyólag brutális agresszió bujkál ezekben az emberekben, amit egymáson kénytelen kiélni, ezt pedig az őrség szó nélkül tolerálja. Egyes börtönökben a látogatást is megvonták a fogvatartottaktól, a politikai foglyokat pedig külön körletben, éjjel-nappal láncra verve tartják, sok esetben ítélet nélkül.

Ami számomra is megdöbbentő volt, a jelentés szerint (hangsúlyozom, ez egy hivatalos ENSZ dokumentum) vannak olyan intézmények, ahol a nőket és a gyerekeket nem különítik el a férfiaktól, így a szexuális erőszak is mindennapos, ráadásul ebben az őrök is érintettek sok esetben. De az egyenlítői-guineai polgárok még így is jobb helyzetben vannak, mint külföldi társaik, mert akinek itt nincs a falakon kívül családja az országban, az még a minimális ellátást is alig kapja meg, ráadásul nagyfokú diszkriminációval is szembe kell néznie. Az ország fővárosában, Malaboban található börtönben, felfedezhetőek a pozitív irányú fejlődés jelei, de egyáltalán nem olyan mértékben, ahogy azt kellene, ráadásul ezen kívül van még pár intézmény az országban. A jelentés ajánlása szerint sürgősen független bizottságot kell létrehozni a visszaélések, és az erőszakos cselekmények meggátolására, valamint át kell világítani Egyenlítői-Guinea egész igazságügyi rendszerét. Erre azonban az olajpénzek jelenlegi áramlását figyelembe véve, csekély az esély.

Hamarosan folytatom…

Hozzászólások: