Malawi: kis elmélkedés a hitelválság margóján
Közzététel ideje | október 24, 2008 | 13 hozzászólás | GaceTillerro
Ahogy a globális gazdasági válság végiggyűrűzik az egész világon, Afrikában is egyre nagyobb a kétségbeesés és az ijedtség, hogy vajon az Egyesült Államokból indult hitelválság miképpen fogja érinteni az amúgy is szegény országokat, mint amilyen például a dél-afrikai Malawi állama. Malawi még Afrikában is a legszegényebbek közé tartozik, a társadalom minden szegmensére erősen rányomja a bélyegét a nyomor, ráadásul az állami költségvetés közel 40%-át külföldi forrásból biztosítják. A kérdés, hogy ezeket a forrásokat miképpen fogja érinteni a válság, valamint a maradék 60% bevétel nem fog-e lecsökkenni, köszönhetően a fizetőeszköz leértékelődésének és a gazdasági növekedés visszaesésének.
Ahogy a Világbank Malawi megbízottja, David Rohrbach az egyik hírügynökségnek elmondta, a fejlett államok, saját bankrendszerük és gazdaságuk megmentése érdekében költségvetésükben az adományok, segélyek sorból nagy mennyiségű pénzt csoportosítanak át, így pedig az olyan kiszolgáltatott országok, mint Malawi, teljesen magukra maradnak. Ennek ellenére Rohrback úgy vélte, korai még megijedni, a válság hatásai még egyáltalán nem számíthatóak ki biztonsággal, ráadásul a segélyek egy része már évekkel előre betervezett kiadás, így nem elsődleges prioritású ezek lecsökkentése egy gazdaságmentő csomag keretében egy fejlett államban.
Ami viszont sokkal jobban fogja érinteni a szegény afrikai államokat, így Malawit is, azok az áremelkedések és a hitelek "drágulása". Bár a kevés külföldi befektetés miatt, Malawi nincs annyira kitéve a gazdasági recesszió hatásainak, az utóbbi évek kockázatos műveletei miatt ide is gyorsan begyűrűznek az élelmiszer- és üzemanyagáremelkedések (bár az olaj ára hetek óta masszívan csökken). A Nemzetközi Valutaalap felmérése szerint egyébként a mostani válságnak hosszú évekre súlyos hatása lesz az afrikai kontinensen, a legtöbb ország növekedési előrejelzései már most radikális csökkenést mutatnak, és ez a kiszámíthatatlan piacokat figyelembe véve, csak folytatódni fog.
Én erőteljesen bízom benne, hogy a félelmek nem válnak valóra, mert Malawi az elmúlt két évben végre tényleg letett valamit az asztalra, sikerült végre egyszámjegyű inflációt összehozni, a gazdasági növekedés több mint 7%-os, a GDP növekedése majdnem 10%, a mezőgazdasági szektor pedig rakétaként száguld. A kormányzat intézkedéseinek köszönhetően pedig ritkaságszámba menő módon, de sikerült csökkenteni az államadósság mértékét is, amit az országról kiadott jelentésében külön kiemelt a Világbank. Legalábbis eddig ez volt a helyzet, hogy mit hoz a jövő, azt még a szuperügyes elemzők sem tudják megjósolni.
Egyébként a malawi lakosság is fél a jövőtől, egy nemrégibenkészített (kormányzat által szponzorált, így nem biztos, hogy teljesen hiteles) felmérés szerint az ország 13 millió lakosának nagy része a saját bőrén érezte eddig a pozitív változásokat, de most szinte mindenki áremelkedésektől és a szegénység növekedésétől tart. Éhínség szerencsére nem fenyeget, hiszen Malawi azon ritka országok egyike a fekete kontinensen, ahol saját erőből, (programhoz rendelt) nemzetközi támogatás nélkül sikerült olyan mezőgazdasági politikát kialakítani, hogy bőven van gabona exportra is. A 2005-ben elindult programnak köszönhetően az élemiszer fejadagért történő sorbanállás is megszűnt, az állami raktárak csordultig vannak a felesleggel, így szerencsére ilyen válság nem fenyegeti az országot.
Azt, hogy mit hoz a jövő, csak az elkövetkező hetek folyamatai tudják megmutatni, elméleteket lehet gyártani, de nincs értelme. Az Egyesült Államokban is temérdek okosságot gyártottak le a közgazdászok, a bankszektor mégis elbukott. Erről ennyit, mondhatni.
Hozzászólások:
13 válasz érkezett eddig a következő írásra: “Malawi: kis elmélkedés a hitelválság margóján”
Szólj hozzá!
október 24th, 2008 @ 17:15
Talán a segélyezés visszaesése hosszabb távon nem olyan rossz ezeknek az országoknak, mert amíg a segélytől függenek, addig biztosan nem fognak a saját lábukra állni.
A segély rövid távon áldás, hosszú távon méreg.
október 24th, 2008 @ 18:12
“nemzetközi támogatás nélkül sikerült olyan mezőgazdasági politikát kialakítani”
Itt van a kulcsmondat elasva.
Minek kell a segely?
Amugy a pandamackok parzasi szokasairaa vajon milyen hatassal lesz a gazdasagi vilagvalsag?
En azt mondom aki nagyon fel, vegyen egy kis foldet es kezdjen el gazdalkodni rajta, akkor biztos nem fog ehen halni. Most eddig gazdasagi novekedes volt a vilagban 92 ota. nem lehet kibirni egy par evnyi recessziot hiszteria nelkul, emberek?
október 24th, 2008 @ 18:19
mondjuk ha nem szülnének agyra főre gyereket akkor valszeg több lenne az a kevés vagy talán elég is lenne:)
értem én hogy azért szülnek mert nagy a halandóság ….. de azért van halandóság mert kevés az kaja\fő….
kicsit ördögi kör
szóval elnézve hogy menyien vannak összeségében elég csekély annak az esélye hogy kihalnának…..
október 24th, 2008 @ 18:43
De ki lehet bírni akinek van miből kibírnia.A cikk pont olyan emberekről szól akiknek semmijük sincs.Vagy pl mondd ilyen nyugodt hangon , hogy bírd ki ember – akinek elveszik a vagyonát meg kirúgják a munkájából.Neki is kell kajálni meg télen fűteni idehaza stb…
október 24th, 2008 @ 19:10
“…a maradék 60% bevétel nem-e fog lecsökkenni”
Nagyon jó a blog, jók az írások, de a “nem-e” nagyon durva.
október 24th, 2008 @ 19:13
ja, ha véletlenül Te leszel munkanélküli, mert a recesszió azt jelenti, hogy sokan elveszítik az állásukat, akkor már jóval nehezebb lesz azt a pár évet kihúzni…
október 24th, 2008 @ 19:13
..ha nem szaporodnának úgy, mint a nyulak, akkor az a kevés is lehet, hogy elég lenne.
Így a sok is kevés.
október 24th, 2008 @ 19:35
szimmetrikus!
Rugózz csak a nyelv-hely. hibákon.
október 24th, 2008 @ 19:39
Epikurosz, ez nem céltalan belekötés, hanem építő jellegű kritika. Egy vesszőhiba vagy ilyenek miatt nem írnék semmit, én sem tudok mindig helyesen írni, sőt.
De a nem-e -hez hasonló durva hibák miatt kevésbé vehető komolyan egy ilyen magasröptű, elemzés-jellegű írás.
október 24th, 2008 @ 19:49
Beee!
FÉLRE érted!
30-40 ezer éves beidegződések kontra modern járványvédelem. Ezekben a törzsi kultúrákban azért hoznak világra 10-25 purgyét családonként, mert az elmúlt 80-100 év változásai a tudati szintre még nem jutottak el. Még mindig az a beidegződés, hogy 6-8 gyerek közül jó ha egy megéri a felnőttkort, tehát a szülők öreg napjainak egyetlen biztosítéka a 4-7 FELNŐTT gyerek biztosításához kell a több mint húsz szülés. Közben azok a rohadék, kizsákmányoló kolonialista impi.. impre.. impiristák a védőoltások, csecsemőgondozási ismeretek széleskörű oktatásával az eredeti érték töredékére szorították le a csecsemő- és gyermekhalandóságot. Így a világra pottyantott 20 kölökből életben marad 12-15.
No EZEKET kéne a kőkori szinten rekedt mezőgazdaságuknak etetni.
október 24th, 2008 @ 19:51
éhínség afrika déli országaiban ritkán, csak szélsőséges aszályok esetén (mint a 2005-ös) jellemző, mert ott a lakosság – noha tényleg rettenetesen szegény – általában megtermeli azt, amit eszik. malawiban pl. kukoricakását, amit ott nsimának hívnak, némi zöldséggel vagy hallal. gyakorlatilag azon élnek.
a tó mentén pedig – és a malawi-tó nem kicsi
) – halászatból.
boltban a vidéken élő, a lakosság többségét kitevő átlagember alig vásárol. ruhákat 2nd hand kínai boltokban vásárolnak vagy a piacon.
ezért nem nagyon hiszem, hogy a nem városi lakosság egyáltalán megérzi a válságot. és azt még kevésbé, hogy egyáltalán tudomást szerez róla, lévén az átlagembert semmilyen tömegkommunikáció nem éri el.
a mostani kormány egyébként tényleg sokat fejlesztett, és próbál a korrupció ellen is küzdeni, de úgy tudom, hogy nincs meg a parlamenti többsége, így a hatékonysága eléggé akadozik…
és malawi legnagyobb gondja nem az, hogy “szaporodnak, mint a nyulak”, hogy AnyádnakPalánkot kommentelő rendkívül intelligens hozzászólását idézzem, hanem, hogy az országnak nincs semmi természeti kincse, és nincs semmi, de semmi ipara. és csak mezőgazdaságból (ami szintén rendkívül alacsony színvonalú) gyakorlatilag nem lehet fejlődni.
október 24th, 2008 @ 20:01
a népszaporulathoz:
igaz, hogy lecsökkent a gyermekhalandóság (kb. 20%), de többek között az AIDS-nek köszönhetően a születéskor várható átlagéletkor is csökkent, kb. 40-45 évre (!).
ez még a többi 3. világbeli szegény országgal összehasonlítva is hihetetlenül alacsony.
október 25th, 2008 @ 15:22
Hm… egyébként a gazdasági válság hatása az “átlag malawiira” nem egészen egyértelmű.
A szolgáltatások, és az ipar, valamint az exportra termelő mezőgazdaság (Malawi exportjának 53%-át a dohány adja) biztosan rosszul jön ki a dologból.
Másrészt viszont az élelmiszerárak év eleji csúcspontjához képest most jóval alacsonyabb szinten vannak. Ez pedig azt jelenti, hogy az élelmiszerimport olcsóbb lett. Márpedig, éppen a “gyarmatáruk” termesztése miatt, Malawi komoly élelmiszerimportra szorul.
Tehát nem elképzelhetetlen, hogy a malawi átlagember jól jön ki az ügyből, míg a tehetősebb elit veszt a dolgon. (persze a gond ott van, hogy a tehetősebb elit ebbe nyilván nem fog belenyugodni, és új módjait találja meg a többiek kizsigerelésének.)