Nem vicc: Áradások a sivatagban

Közzététel ideje | október 11, 2008 | 1 hozzászólás | GaceTillerro

Hihetetlennek tűnik, de igaz, az utóbbi időben nem a hőség és a szárazság, hanem a hatalmas esőzések okozta áradások jelentik a legnagyobb gondot a Szahara déli szélén, az ún. Száhel övezetben élő emberek számára. A Száhel tulajdonképpen egy átmeneti sáv a sivatagi és a szavannai öv között, ahol évente általában csak néhány napig esik az eső (ráadásul nagyon rendszertelenül), és ezért itt az élet rendkívül nehéz (mily meglepő). Alig néhány haszonnövény él itt meg, a helyiek tulajdonképpen szinte csak kölest és cirokot tudnak termeszteni, ezért nem meglepő, hogy óriási az elvándorlási arány erről a vidékről.

Gyakoriak az éhínségek, az 1960-as évektől majdnem 1980-ig tartó időszakban közel 1 millió ember halt éhen a régióban. Ráadásul vannak időszakok, amikor hosszú ideig elmarad a várva-várt eső, és ez éhínségek kialakulásához is vezet-vezetett. A sáv hat országot érint (Mali, Szenegál, Burkina Faso, Etiópia, Csád, Szudán valamint még idevehető a Zöld-foki Köztársaság is), és az afrikai elsivatagosodás első frontvonalának tartják. Nagyon leegyszerűsítve a helyzetet, a Száhelben élők a szárazság elől délebbre húzódnak, ahol erdők, bozótosok kiirtásával, szavannák feltörésével kezdenek mezőgazdasági tevékenységbe, és ezzel valamint a túllegeltetéssel közvetlenül is hozzájárulva a Szahara méretének növekedéséhez.

Most viszont nem a szárazság, hanem pont az ellenkezője, a túl sok eső okoz gondot a vidéken élőknek, az elmúlt hetek hatalmas esőzései miatt súlyos áradások történtek a régióban, főként Malit, Szenegált és Burkina Fasot érintve. Nem példa nélküli az ilyesmi itt, de igazából csak az utóbbi években kezdett ez a jelenség kialakulni a Száhelben, amit kutatók egyértelműen a globális felmelegedés egyik jelének tartanak (ki gondolta volna). Persze nem csak ezt a vidéket érintik ilyen problémák, két hete a Szahara északi részén fekvő, Ghardaia nevű algériai oázist mosta el egy áradás, 29 halálos áldozatot követelve.

Visszatérve a Száhelbe, augusztusban minden idők egyik legdurvább áradását jegyezték fel Maliban, amikor is a hatalmas esők okozta vízfolyamok több tucat embert sodortak el, és legalább 1000-t hajléktalanná tettek. A legrászorultabbak segélyt kaptak a Vöröskereszttől, de jelentések szerint az érintett falvak, és lakóik helyzete nem sokat javult a természeti csapás óta. Azóta pedig szeptemberben Burkina Faso-ban, Szenegálban valamint Maliban ismét történtek kisebb áradások, halálos áldozatok valószínűleg nem voltak, de az érintett polgárok száma jelentős. Az esőmennyiség egyébként már meghaladta az átlagos évi mennyiséget a régióban, amit nemzetközi meteorológusok (másokkal ellentétben) egyáltalán nem tartanak szokatlannak, egyszerűen a megfelelő környezeti feltételek meglétében látják a gyakori esők okát, és rámutatnak, hogy a viharok forrásai a környéken található tavak és az óceánok.

Persze, ami az egyiknek bosszúság az a másiknak öröm lenne, Elefántcsontparton és Szenegálban is örömtüzek gyúltak, amikor hónapokig tartó szárazság után végre ismét esőt láthattak egyes farmerek. Lassan azért megnyugodhatnak a Száhelben élők, hiszen az esős évszak a végéhez közeledik, és ismét a napi betevő falat megszerzése válik majd a legnagyobb problémává, de az is biztos, hogy a jövőben már számolni kell, nem csak a szárazság és az éhínség, hanem az áradások okozta problémákkal is. Az ENSZ, valamint több nagy globális felmelegedéssel foglalkozó szervezet jelezte, hogy a jövőben kutatóállomásokat szeretne létrehozni az övezetben, vizsgálva, hogy milyen okokból változik a Száhel időjárása, és ez a folyamat merre tart. 

Hozzászólások: