Indiai-óceán: az elfeledett szigetek konfliktusa

Közzététel ideje | szeptember 13, 2008 | 10 hozzászólás | GaceTillerro

Valószínűleg senki sem gondolná, de a csodálatos Seychelles-szigeteknek vagy mondjuk Madagaszkárnak is vannak területei vitái más országokkal, de ez így van. A következőkben arról a négy kis szigetről és két atollról ejtek néhány szót, amelyek földrajzilag Madagaszkár körül, annak közelében helyezkednek el (ebből kiindulva persze a Seychelles- és a Comore-szigetekhez is közel vannak), és összefoglaló nevükön, Indiai-óceáni francia szigetekként ismerjük őket. A szigetcsoport egyébként teljes mértékben jelentéktelen és nem fontos sem gazdaságilag, sem politikailag, sem stratégiai katonai szempontokból, talán ezért nem is hallottunk erről a területi ellentétről eddig még soha.

A két atoll, a Bassas da India és a Banc du Geyser egyaránt miniatűr, alig pár kilométeres természeti képződmény, de ennek ellenére utóbbiért évtizedes diplomáciai csata dúl. A Bassas Da India 1897-től francia terület (Reunion fennhatósága alatt), és egyetlen említésre méltó nevezetessége a környékén található rengeteg hajóroncs. A Banc du Geyser apró atollja a francia oldal szerint az Indiai-óceáni szigetcsoport része, de ezt Madagaszkár és a Comore-szigetek is vitatja, ezért több forrás ellentétesen tünteti fel hovatartozását is. Hivatalosan jelenleg Madagaszkárhoz tartozik, amely 1976-ban annektálta a területet, valószínűleg bízva abban, hogy az atoll körül olajtartalékokat rejthet az óceán mélye. Ezt Franciaország sosem ismerte el, a mai napig sajátjaként tekint a területre. A Comore-szigetek a nemzetközi tengerészeti jogi szabályozásnak megfelelően tartana igényt az atollra, mely szerint ez az aprócska tengeri képződményaz ő felségvizein fekszik, bár eddig ezt hivatalos dokumentumokkal és mérésekkel nem tudta alátámasztani. Maga a Banc du Geyser egyébként nagy számú madárnak ad otthont, ebből kifolyólag több tonnányi guanó gyűlt már itt össze az évtizedek során.

A négy sziget már tényleg rászolgál a sziget névre, mindegyikük területe kifejezhető négyzetkilométerben. A legkisebb közülük a Tromelin, amely nincs egy négyzetkilométer, de annál komolyabb történelemre tekinthet vissza. Még a 18. században egy francia rabszolga-szállító hajó szenvedett itt hajótörést, és míg a matrózoknak sikerült Madagaszkárig evickélni a mentőcsónakokkal, addig a nagyjából 60 rabszolga Tromelinen rekedt. Közel 15 év után jött először erre egy hajó (kapitányát Tromelinnek hívták), amely megmentette a túlélőket, a legenda szerint hét nőt és egy kisgyermeket. A sziget földrajzilag Madagaszkár és Mauritius között helyezkedik le, a történelemben Mauritius fennhatósága alatt állt, egészen 1954-ig, amikor Franciaország annektálta a területet. A területi vita azóta is megoldatlan, az ENSZ is bevonásra került az ügybe, ráadásul a Seychelles-szigetek is jogot formál a szigetecskére. Amelyen egyébként egy közel 1 kilométeres kifutópálya mellett 1 automata meterológiai állomás is található,amelyet Reunionról ide küldött szakemberek felügyelnek.

Nagyság szerint haladva a Juan de Nova sziget a következő a bemutatásban.
A közel 5 négyzetkilométeres, nagyrészt erdővel borított szigetecske történelme is egészen szép, 1897-től kis megszakítással francia kézben van, egyedül a II. világháború során változott a státusz, amikor is német (!) tengeralattjárók kötöttek ki a szigetnél (annektálva azt), hangárokat, barakkokat is építettek itt, amelyek romjai és maradványai ma is láthatóak. Franciaország a világháború után meteorológiai állomást és egy kifutópályát épített itt, valamint masszív guanókitermelésbe fogott, amelyet aztán 1970-ig folytatott is. Mivel Madagaszkár a világháború óta magáénak tartja a területet és a két ország között folyamatos a vita a birtoklásért, folyamatosan francia katonák állomásoznak itt, ahol egyébként rengeteg hajó fekszik hullámsírban.

Már több részből áll, a méretét tekintve harmadik területi egység, a Glorioso-szigetek. Két kisebb sziget és 8 névtelen sziklapart alkotja. A két apróbb szigetet egykoron kókuszpálmák és mangrove fák borították, de azokat, ahogy a guanót is, már réges-rég kitermelték, főleg Seychelles-szigeteki cégek. Egyrészt ez is oka annak, hogya szigetország magáénak követeli a szigeteket, másrészt pedig úgy gondolják, hogy földrajzilag is hozzájuk tartozik. Ugyanezt gondolja a Comore-szigetek vezetése is, amely szintén jogot formál a Glorioso-szigetekre, Madagaszkár pedig stratégia elhelyezkedése miatt jelentette be igényét. Hivatalosan azonban Franciaországhoz tartozik, és ezt megőrizendő, a szigeten működő meteorológiai állomást és kifutópályát a francia Idegenlégió egysége őrzik. Szó se róla, egy ilyen helyen én is állomásoznék.

Az utolsó sziget, amelyről még nem beszéltem, a legjelentősebb, területét tekintve nagyobb, mint egy-két csendes-óceáni szigetország, ez pedig az Europa sziget. Igazi trópusi kutatóparadicsomról van szó, az itt élő sokfajta és nagyszámú élőlénynek köszönhetően a világ minden tájáról keresik fel tudósok (itt található például a világ legnagyobb zöld teknős fészkelőhelye). A területet 1897-ben annektálta Franciaország, de ezt Madagaszkár vitatja és sajátjaként tekint az Europara, ezért a kutató- és meteorológiai állomás mellett katonai egység is állomásozik itt. A szigeten nem lehet kikötni hajóval (van kifutópálya), sokan megpróbálták, sírjaik a parton, hajóik az óceán fenekén nyugszanak.

Hozzászólások: