Líbia: valóra váltak az amerikai álmok, a kapu nyitva áll.

Közzététel ideje | szeptember 8, 2008 | 6 hozzászólás | GaceTillerro

Múlt héten történelmi esemény történt Líbia és az Egyesült Államok kapcsolatában, miután több mint 50 év után ismét vezető amerikai tisztségviselő tette a lábát líbiai földre. Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter pénteki látogatása egyértelműen új fejezetet jelent a két ország kapcsolatában, ami azt figyelembe véve, hogy az utóbbi évtizedekben a két állam közötti viszony a mélyponton volt (emlékezhetünk, az USA még bombázta is az észak-afrikai államot), nagyszerű fejlődés.

A látogatás apropóján tartott sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a lépéssel az Egyesült Államok rá szeretne világítani arra, hogy azokkal az országokkal szemben, amelyek hajlandóak lépéseket tenni a demokratikus világrendbe való minél jobb beilleszkedés érdekében, nos azokkal szemben az USA is barátian fog fellépni. Ezzel valószínűleg Líbia 2004-es döntésére utaltak, amikor is Muammar al-Gaddafi líbiai kormányfő úgy döntött, hogy országa belép a terrorizmus ellen harcolók sorába és elkezdi tömegpusztító fegyvereinek leszerelését. Az ötvenes években, közvetlenül Líbia függetlenné válása után volt az utolsó olyan alkalom, amikor amerikai vezető diplomata látogatta meg az afrikai országot, hiszen utána rendkívül megromlott a viszony.

Az 1969-ben katonai puccsal vezető pozícióba került Gaddafi hatalomra jutását az Államok nem nézte jó szemmel, és nem sokkal később, a hetvenes években a terrorizmus támogatójának kiáltották ki az országot, 1972-ben az USA még nagykövetét is visszavonta, amely döntését csak mostanában, 2006-ban változtatott meg. Sajnálatos módon ez a hirtelen pálfordulás nem őszinte és baráti érzésekből fakad, hanem a pénz és az Egyesült Államok közel-keleti és észak-afrikai gyenge helyezte motiválhatja. Mint arra jogvédő csoportok rávilágítottak, Líbiában most sincs semmiféle szólásszabadság, semmiféle pártrendszer, ezrek senyvednek politikai fogolyként börtönben, rendszeresek a kínzások és bárkit, bármikor, ok nélkül elvihetnek a rendőrök.

Az amerikai közeledésnek tehát egyrészt kétoldalú üzleti okai voltak, másodrészt pedig az amerikaiak így szeretnének valószínűleg kevés számú szövetségesük számát gyarapítani a térségben. A találkozón több kereskedelmi megegyezést és szándéknyilatkozatot írtak alá, amit nem csodálok, hiszen zártsága ellenére az elmúlt 50 évben Líbia rendkívül szépen fejlődött, meglepően magas piaci lehetőségeket rejt magában, és a pár évvel ezelőtti nyitással tulajdonképpen Gaddafi jelezte, hogy a kapu nyitva áll.

Emellett az amerikaiaknak és a briteknek mindenképpen szükségük volt Líbia megnyerésére és baráti országgá tételére, mert otthon egyre erősebb kétségek merültek fel, hogy az iraki háború nemcsak hogy ok nélkül történt, de még eredményt sem hozott. Gaddafi megnyerése pedig egyértelműen eladható eredmény. A másik oldalnak is egyértelműen nyereség a kialakuló helyzet, hiszen megmutathatja a többi, radikális elveket valló országnak, hogy elveik feladása nélkül is részéve lehet válni a nemzetközi közösségi életnek, ráadásul Líbia más példaként is kell, hogy szolgáljon, hiszen fejlettsége messze kimagaslik a hasonló történelemmel rendelkező országok közül. És a piacért, valamint a haszonért való harcban még a halálra kínzott gyermekeknek is van megfizethető ára.

Hozzászólások: