Burundi: talán egyszer lezárul a múlt?

Közzététel ideje | szeptember 4, 2008 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Bár a közvélemény igazából Ruanda szomorú példáján keresztül kapott brutális ízelítőt az állítólag évezredes hutu-tuszi ellentétek mélységéről, fontos tudni, hogy Burundi legalább ugyanannyit szenvedett az 1993 és 2005 közt zajló polgárháborújában, mint északi szomszédja. A közel fél millió áldozatot követelő háború 2005-ben egy, mindkét fél által nagyjából elfogadott elnök, bizonyos Pierre Nkurunziza beiktatásával és egy békeszerződéssel zárult le. Még korábban, nemzetközi nyomásra már volt egy békeszerződés tervezet 2000-ben, amelyet azonban két Hutu lázadó szervezet, a CNDD-FDD és az FNL nem írt alá (ennek még szerepe lesz a későbbiekben). A harcok tehát kisebb területen és mértékben ugyan, de folytatódtak, majd 2003-ban a CNDD-FDD aláírta a számára már kedvezőbbre módosított békeszerződést, egyedül az FNL tartotta magát, amelyellel végül csak 2006 elején sikerült megegyezni.

A 2003 és 2006 közötti bő 3 évben az FNL brutális tetteivel jelezte, hogy számára egyáltalán nem ért még véget a háború, és a tuszik ellen végrehajtott különösen kegyetlen támadásaik a háborúba való visszazuhanással fenyegették az országot, amit végül aztán szerencsére sikerült elkerülni. A lassan újjáépülő burundi társadalomnak azonban mindössze két rövid éve volt a megpihenésre, az idei év áprilisában ugyanis az FNL katonái több napon át bombázták az ország fővárosát, Bujumburát, több tucat emberéletet követelve ezzel. Az FNL (amely egyébként a nevében csodás Nemzeti Felszabadítási Front rövidítése) állítólag ezzel a támadással felelt arra a támadásra, amelyet kormánykatonák hajtottak végre hetekkel korábban a lázadók északi bázisai ellen. Persze azonnal elkezdődött a sárdobálás, mindkét fél sorolta az okokat a tucatnyi támadásra, amely a másik oldalt érte, így igazából érdemi párbeszéd nélkül mélyült a konfliktus.

Azóta, néhány kisebb támadást leszámítva (mindkét oldal részéről) nagyjából hallgatólagos tűzszünet volt, ami talán annak is köszönhető, hogy az elnök és az FNL vezetője, Agathon Rwasa tárgyalásokat kezdeményezett egymással. Két hete találkoztak legutóbb, ahol az elnök a lefegyverzést és a teljes békét kérte a lázadóktól, akik viszont tagjaik szabadon bocsátását és a 2006-os békeszerződés feltételeinek átdolgozását követelték. Az ENSZ megbízott, Youssef Mahmoud, valamint Dél-Afrika közvetítésével zajló zárt ajtós tárgyaláson úgy tűnik, sikerült eredményt elérni, ugyanis a napokban több tucat egykori FNL harcost engedtek ki a börtönökből, és megfigyelők szerint a lázadók bázisának számító északi régióban az FNL feladva néhány állását, csökkentette harcosai számát. A tárgyaláson amúgy a felek további foglyok elengedéséről, valamint a korábbi békeszerződés átgondolásáról is aláírtak egy szándéknyilatkozatot, amelyekért cserébe az FNL csapatai egy részének lefegyverzését és műveleteinek leállítását ígérte. Ígérte, hangsúlyozom.Érdekes kérdése lehet még a tárgyalásoknak, hogy az FNL, vezetői számára politikai pozíciókat is kér, valamint párttá szeretne válni (utóbbi a név megtartása miatt alkotmányba is ütközne).

Ami számomra egyébként nagy pozitívum, hogy a több éves száműzetése után hazatérő Agathon Rwasais békét szeretne, ami talán végre elhozza a nyugalmat Burundi kicsi és csodálatos országába.

Hozzászólások: