Választások Afrikában: 2008 sem a változás éve lesz

Közzététel ideje | szeptember 2, 2008 | 7 hozzászólás | GaceTillerro

Nem csak az Egyesült Államokban lesz az idei év második fele a választás időszaka, hanem az afrikai kontinensen is, hiszen 6 afrikai országban rendeznek választásokat az idén. Angola, Ruanda és Szváziföld lakói ebben a hónapban voksolhatnak, Zambia novemberben, Ghána pedig az év utolsó hónapjában tesz eleget demokratikus kötelezettségének. A hatodik választás még kétséges, Elefántcsontparton ugyanis egy elhalasztott választást kellene bepótolni novemberben, de ez a legtöbb szakértő szerint tovább fog halasztódni. Sajnálatos módon azonban a legtöbb helyen Afrikában a mai napig csak nevükben és látszólag demokratikusak és szabályosak a voksolások, minden, idén szavazó országban volt már példa visszaélésekre és csalásokra.

Angolában két fajta választás létezik, parlamenti és elnökválasztás, az előbbit – elvileg – négy évente, utóbbit öt évente rendezik. Az országban csak hivatalosan létezik többpártrendszer, valójában a kormányzó Popular Movement for the Liberation of Angola névre hallgató párt az uralkodó párt, és elfogadott tény, hogy a többieknek esélye sincs hatalomhoz jutni. A mostani parlamenti választás tulajdonképpen egy régi adósság pótlása, hiszen 1997 óta nem volt voksolás parlamenti képviselők választására a polgárháború miatt, de egyáltalán választásokat sem tartottak 1992 óta. Többszöri halasztás után az idei évre tűzték ki az eseményt, de már idén is elhalasztották kétszer, különböző okokra hivatkozva. Esélyesekről nagyon nincs értelme beszélni, szinte biztosan a mostani uralkodó párt fog nyerni, és nem kétséges, hogy a 2009-es elnökválasztásokon a jelenlegi elnök mandátuma fog meghosszabbodni. Az is biztos, hogy az egyetlen valamire való párt, amely szembeszállhat az MPLA-val, nem más, mint a 27 éves polgárháborúban a kormány legkeményebb ellenfelének számító UNITÁ. Az Afrika legnagyobb olajexportőrének számító országban a lakosság kétharmada nyomorban tengődik, és gyakoriak az üzemanyag és élelmiszerhiányos periódusok, ezért csak reménykedni tudunk, hogy egy esetlegesen kétséges kimenetelű választás nem taszítja a káoszba ismét ezt a háborúban született országot. 

Ruandában sem várható komolyabb versengés, a hatalmon lévők valószínűleg bármilyen eszközzel ragaszkodni fognak a stafétához. Az ország választási rendszere hasonló Angoláéhoz, 7 évre választanak elnököt, továbba megválasztják a kétkamarás parlament tagjait. 2003-ban került utoljára sor mindkét voksolásra, akkor a Ruandai Hazafias Front (FPR) és Paul Kagame nyert elsöprő többséggel, kiemelten hangsúlyozom, hogy rendkívül elsöprő többséggel. Az akkori megfigyelők csalást emlegettek, de igazából a vádaknak foganatja nem lett. A népirtás óta a reintegráció problémájával küzdő kis országban ezúttal sem várhatóak eget rengető változások, bármibe lefogadnám, hogy idén is a 2003-as eredmények másolatai születnek. Az EU ezúttal is küld megfigyelőket, de én ezt a megfigyelési dolgot egyáltalán nem tartom komolynak. Mi a foganatja annak, hogy ha a megfigyelők azt mondják, csalás történt? Semmi. A nagy büdös semmi.

Szváziföld választásárólnagyon nincs mit írni, hiszen a szvázi király 1973-as döntésének értelmében politikai pártok nem léteznek az országban, így a választásokon induló összes jelölt magánszemély. Az öt évente megrendezett parlamenti voksoláson tehát magánemberek közül választanak a szavazók, a jelölteket általában regionális tanácsok állítják. Vannak még például a nők szerepére vonatkozó rendeletek, de a kétkamarás parlament tagjait alapvetően szabályos választásokon választják meg. Más kérdés, hogy a törvényhozás igazi szerepe csekély, mindent a király tart a kezében, törzsi hagyományokra épülő országában nincs helye az ellentmondásnak.

Két választás mindenképpen változásokat hoz magával, Zambiában az eddig uralkodó Levy Mwanawasa augusztusi halála miatt kell a népnek új vezetőt választania, míg Ghánában a kétszer négy éves periódust letöltő John Kufuor utódját kell megtalálnia a népnek. Ezek ismeretében valódi, demokratikus választásokat várnánk, de tévednünk kell.

Zambiában szinte biztos, hogy az uralkodó párt, The Movement for Multiparty Democracy soraiból kerül majd ki az utód, bár a hirtelen halál miatt ők még nem tudják, ki legyen elnökjelöltjük. Ez adhat reményt egyedül a vetélytárs pártoknak, bár ez csak névleges esély. A pénz és a propaganda ugyanis Zambiában is könnyedén söpri le az asztalról a valódi érveket.

Ghánában annyiban más a helyzet, hogy ott parlamenti választások is lesznek az elnökválasztás mellett, tehát bőven lesz dolguk a megfigyelőknek. Az országban igazából nemhivatalosan kétpártrendszer van, az Új Hazafias Párt és a Nemzeti Demokratikus Kongresszus jelöltjei csaptak össze legutóbb is, a többieknek esélyük sem volt. Egyébként jelen esetben ez nem is olyan rossz, mert a két pártnak köszönhetően Ghánában nem fajul nevetséges színjátékká a választás, tényleg szükség van a kampányra és a program kidolgozására. 

A leginkább kérdéses jelenleg Elefántcsontpart helyzete, már ami a választásokat illeti, hiszen a hosszú polgárháború miatt (amely igazából még most is zajlik), nem igazán volt komoly politikai élet az országban. Tulajdonképpen itt is egypártrendszerről beszélhetünk, az Elefántcsontparti Népi Front adja a legtöbb embert a törvényhozásba, és az ő soraikból kerül ki az elnök is, bár a 2000-2001-es parlamenti választásokon az Elefántcsontparti Demokrata Párt is tudott szép eredményeket felmutatni. A már esedékessé vált választásokat egyébként a véres háború miatt halasztották el több ízben, de a mostani megtartására (amelyre lehetőséget a 2007-es békeszerződés adott) is kevés az esély, bár a választási regisztráció és jelöltállítási procedúra már elkezdődött. A most már decemberre halasztott elnök- és parlamenti választások legnagyobb kérdése az lehet, hogy a kormány megpróbálja-e csalásokkal megtartani hatalmát, mert ha így tesz, akkor
szinte borítékolni lehet az újabb háborút, illetőleg kérdés még, hogy vajon az Új Erők néven létrejött, egykori lázadókból álló csoport mire megy majd az állítólagos óriási támogatottságával.

A fentiek ismeretében kijelenthető, hogy hiába lesz 6 országban választás az afrikai kontinensen az idén, komoly átrendeződés nem várható Afrika politikai térképén, és én nem lepődnék meg azon sem, ha valahol újra megszólalnának a fegyverek.

Hozzászólások: