Szenegál: sok kicsi sok helyen…?

Közzététel ideje | augusztus 17, 2008 | 2 hozzászólás | GaceTillerro

Szó se róla, manapság egyáltalán nem könnyű egy átlagos szenegáli élete, annak ellenére, hogy maga Szenegál relatíve nem tartozik a régió legszegényebb országai közé. Az elmúlt időszakban döbbenetes mértékben emelkedtek az élelmiszerárak, a lakhatási költségek, és persze a bérek egyáltalán nem követték ezt az emelkedést, ami persze a világ szinte minden részére igaz. Szenegálban aztán még ott a burjánzó korrupció és a hihetetlen bürokrácia, és ezek a tényezők együttesen a mindennapi életet nehezítik meg egyre jobban. 

Nézzük ezeket a tényezőket kicsit bővebben. Évről-évre voltak tüntetések a városokban a lakbérek és a lakhatási költségek emelkedése miatt, és évről-évre hallottuk az illetékesek szájából, hogy több emelés nem lesz. Mégis minden évben 10-20%-os növekedést lehetett regisztrálni, és ma már egy dakari család költségvetésének legnagyobb részét a lakbér teszi ki. Ez a jelenség egyébként magával hozta az ingatlanok árának az emelkedését is, az a szenegáli, aki ma saját lakást szeretne vásárolni valamelyik városban, élete legnagyobb harcára készülhet. A kormány is észlelte egyébként a jelenséget, és többször is tárgyalta a lakáspiac brutális helyzetét, de a folyamatos áremelkedés igazi okát nem sikerült megtalálni még. Beszélnek gazdag befektetőkről, lakásmaffiáról, ügynökökről, de egy bővebb jelentés még egyáltalán nem készült a helyzetről.

Átlagosan manapság egy különálló szoba ára havonta 20000 forint körül mozog, de Dakarban ezek az árak könnyen elérhetik a 30.000 forintnyi frankot is, míg egy lepusztult kétszobás lakásért nagyjából 60-80 ezer forintnyi frankot kérnek el a főbérlők. Rezsi nélkül. Jelenleg a minimálbér Szenegálban hozzávetőleg 14 ezer forintnak felel meg (egy nyugdíj előtt álló középiskolai tanár is maximum 100 ezer forintnak megfelelő frankot keres), így nem kell matematikusnak lenni ahhoz, hogy megállapíthassuk, tényleg nagyon durva árakon mozognak az albérletek Afrika ezen részén (is). De a fenti árak a minimumot jelentik, a Dakar elit részének számító "Le Pleateau" üzleti negyedében, vagy a város Rózsadombjának nevezett Almadies negyedben egy – egy lakás díja havonta akár forintmilliókba is kerülhet. Viszont ami az egyik oldalnak szenvedés, az a másik oldalnak óriási üzlet, ezért aki ma Dakarban körbenéz, mindenfelé épülő, többemeletes házakat láthat, amelyek legnagyobb részét bérleménynek építik. A befektetők pedig busás haszonra számíthatnak, egy számítás szerint átlagosan 10 éven belül a befektetett pénzt 20%-os profittal lehet kivenni egy ilyen lakásüzletből. A lakosságszám pedig nő és nő, csak Dakarban már 3 millió ember él (ami persze a vidékről történő bevándorlás jelenségének köszönhető, de ez már más lapra tartozik), így albérlő mindig akad.
A kormány ugyan próbálkozott állami lakások építésével és alacsony áron történő albérletbe adásával, de a 2006-ban született ötlet máig elkezdetlen maradt.

Aztán ott a másik nagy teher a szenegáliak vállán, az élelmiszerárak növekedése és a tavaly óta érezhető élelmiszerhiány. Egy kormányzati felmérés szerint jelenleg közel 2 millió állampolgárnak vannak mindennapos élelmezési gondjai, ami a magas áraknak és a tavalyi rossz termésnek köszönhető. Tekintetbe véve, hogy 11 millió lakosa van az országnak, ez azt jelenti, hogy minden 6. ember relatíve éhezik Szenegálban. A leginkább érintett régiók Sédhiou, Bignona és Oussouye, ahol 10 családból kilenc hetente több napon is éhezik, de 8 család tízből hasonló helyzetben van Tivaouane régiójában is. A probléma nem a hiány igazából (az csak az árak miatt érdekes), hanem ahogy a lakhatásra is igaz, bőven van kínálat, de egyszerűen lehetetlen kifizetni a borsos árakat.

A problémák által leginkább érintettek a vidéken élők, hiszen ők a szenegáli mezőgazdaságból élnek, és a tavalyi kevés eső miatt negyedével kevesebb termést szállítottak be a raktárakba. A jelentés egyébként felhozza egy reprezentatív vizsgálat eredményét is: eszerint minden második szenegáli család csak kétszer eszik egy nap, és sokan csak egyszer. A kormány többször nyert nemzetközi forrásból pénzt a mezőgazdaság fejlesztésére és az élelmiszerhiány orvoslására, de az ENSZ élelmezési szervezete szerint nem igazán sikerült megfelelően felhasználni ezeket az összegeket.

Ugyan évről-évre nő a költségvetésből a mezőgazdaságnak adott támogatás mértéke, de a 2008-ban szétosztandó közel 106 millió amerikai dollár nagy részét már el is költötték, főleg vetőmagok és növényvédő szerek vásárlására, ami nem igazán a "tanítsuk meg őket halat fogni" elvet követi. Szenegál ma rizsfogyasztásának (ami az egyik fő élelmiszer) legnagyobb részét külföldi beszerzésekből elégíti ki, ami nem szerencsés a nemzetközi folyamatok ismeretében.

A helyzet tehát nagyon kusza, az elkövetkező években ki fog derülni, hogy van-e értelme dollármilliókat injekciózni a szenegáli mezőgazdaságba, ahogy az is ki fog derülni, merre tart az ország ingatlanpiaca és lehet-e még magasabbra srófolni az árakat. Véleményem szerint egy biztos: az átlagember már csak rosszabbul járhat. És ez igaz a világ legtöbb részére.
 

Hozzászólások: