Zimbabwe: Életképek egy elnökválasztás margóján
Közzététel ideje | július 28, 2008 | 21 hozzászólás | GaceTillerro
Amióta a zimbabwei krízis kirobbant, az ember csak kapkodja a fejét, az újabb és újabb fejlemények, nyilatkozatok, események hallatán, nem hiába adták fel a médiumok a Mugabe-sztori naprakész követését. Most én sem kívánok belemenni a legmélyebb részletekbe (ahhoz sok-sok oldalra lenne szükség), de egy úgy érzem, egy rövidebb, átfogó összegzés hasznos lehet a helyzet megfelelő megítélése szempontjából.
Szóval, hol is kellene kezdeni? Arról már mindenki sokat hallott, hogy a teljhatalmi státuszban 1987 óta uralkodó Robert Mugabe elnök uralmának kezdeti szakaszában Zimbabwe rendkívül jól prosperáló gazdaságot és egy afrikai szinthez mérten elég fejlett társadalmat tudhatott magáénak. Sajnos, ahogy öregedett az elnök, úgy romlottak a statisztikák, az ország helyzete, és ezáltal a népi elégedetlenség is növekedett. Az elmúlt pár évben (nagyjából 1998-99-től számítva) pedig már teljesen elfajult a válság. Megkezdődött a fehér tulajdonban lévő földek rekvirálása, majd fekete polgárok kezébe adása (akik persze egyáltalán nem értettek a gazdálkodáshoz), egyes etnikumok üldözése, köztük a fehérek elleni rasszizmus is megjelent, a lakosság közel egyharmada kivándorolt az országból, a zimbabwei dollár a világ leggyengébb pénze és még sorolhatnánk, milyen jellemzői voltak Mugabe utóbbi években nyújtott teljesítményének. Ezek után a nemzetközi közvélemény, a külföldi diaszpórák és a zimbabwei nép is lélegzetét visszafojtva, reménykedve várta a 2008. március 29.-én esedékes parlamenti választásokat. Négy jelölt indult az elnöki pozícióért, a ZANU-PF párt színeiben Mugabe, a Demokratikus Mozgalom a Változásért (MDC) párt színeiben Morgan Tsvangirai és még két előre tudhatóan esélytelen független, bizonyos Simba Makoni és Langton Towungana jelezte indulási szándékát ezen, az ország jövőjének szempontjából rendkívül fontos voksoláson.
A kisebb-nagyobb csalásokkal tarkított szavazáson aztán Tsvangirai a szavazatok 48%-át, Mugabe pedig 43%-át kapta, ez pedig azt jelentette, hogy mivel senki sem szerzett többséget, új fordulót kellett kiírni. Egyébként nem is értem, hogy egy ilyen rossz helyzetben lévő országban, hogyan lehetséges az, hogy a szavazásra jogosultak 43 százaléka arra az emberre szavaz, akinek egyértelműen köszönhetőek Zimbabwe gondjai. Mindenesetre már ezeket a számokat megtudni igazi művészet volt, napról-napra kereste az ember az információkat, de Mugabe és a választási testület folyamatosan technikai gondokra és újraszámolásra hivatkozva halasztotta az eredmények közlését. Megfigyelők már ekkor jelezték, hogy a kormányzat megpróbálja meghamisítani az eredményeket, Tsvangirai pedig jelezte, bármilyen eredmény születik, az egy torz, hamis képet ad a valóságról. Ennek ellenére végül ő nyert, miután közel egy hónapos herce-hurca, és kétszeri újraszámolás után nyilvánosságra kerültek az eredmények.
Bár az MDC szerint jelöltjük közel 80%-ot szerzett valójában, a választási bizottságot ez nem hatotta meg, és egyből intézkedtek is: a második fordulót június 27.-ére tűzték ki. A fontos események azonban már e jeles nap előtt megtörténtek. Olyan brutális erőszakhullám szabadult el az országban, amelyről azt gondolná az ember, hogy inkább egy háború sújtotta államban történhet meg, nem a választások után-előtt lévő Zimbabwéban. Emberek százainak törték el kezét,lábát, családok tucatjait üldözték el otthonról, csak azért, mert Tsvangirai biztos szavazóinak számítottak. Bár a ZANU-PF szintén erőszakkal vádolta meg az MDC-t, a nemzetközi közvélemény egyöntetűen Mugabe pártját tette felelőssé a brutális cselekményekért. Mílicisták járták a vidéki falvakat, és halállal fenyegettek meg mindenkit, aki esetleg Tsvangiraira akart voksolni a második fordulóban. A hatás kedvéért ilyenkor véresre vertek néhány embert, esetenként meg is öltek egy-egy szót emelő állampolgárt, majd továbbálltak. Bár Tsvangirai végig hangoztatta, hogy nem fog indulni a második fordulóban, kimondatlanul azért lehetett benne bízni, hogy mégis belevág, azonban a júniusban még durvábbá fajult erőszakos cselekmények után bejelentette, hogy semmiképpen nem fog résztvenni a választás második fordulójában.
Ezek után gondolom könnyen kitalálható, hogy ki nyert június 27.-én. Bár Tsvangirai neve is szerepelt a papíron, csak néhányan merték megkockáztatni, hogy az ő neve mellé tegyék az ikszet, így végül Robert Mugabe nyerte az elnökválasztást, elsöprő, majdnem 90%-os szavazati aránnyal. Június 29.-én jelentették be az eredményt, amely teljesen megdöbbentette a nyugati társadalmakat. Ekkor Tsvangirai már egy hete politikai menekülti státuszban tengette napjait a holland nagykövetségen, az EU és az USA pedig azonnal szankciókat helyezett kilátásba. Az ENSZ is szeretett volna lépéseket eszközölni, de sajnos Oroszország és Kína ellenállása miatt ez nem igazán sikerült.
A július a párbeszédek kezdeményezéséről szólt, a ZANU-PF és az MDC többször próbálta meg tárgyalóasztalnál rendezni a nézeteltéréseket, több-kevesebb sikerrel, mígnem aztán július 21.-én Hararében sikerült néhány pontban megegyezniük. Az akkor aláírt szerződést Mugabe és Tsvangirai közös kézfogással szentesítette (történelmi pillanat volt!), amelyet mindkét fél pozitívumként értékelt. Az egyezség főleg a politikai erőszak azonnali beszüntetését, és az ország demokratikus rendjének helyreállítását tűzte ki célul. A ZANU mindenki "megnyugtatására" aztán napokkal az egyezség után bejelentette, hogy semmiféle olyan tárgyalási tételt nem fogad el, amely nem ismerné el Mugabét elnökként és veszélyeztetné a több éve megkezdődött "Földet a feketéknek" földosztási programot. Persze ez nem jelent semmit, ugyanis már júliusban mutatkoztak jelei a kormánypárton belüli megosztottságnak, egyes frakciók nyíltan Mugabe ellen fordultak, nagy kockázatot (és talán egy szebb jövőt) vállalva ezzel.
Vajon mi lesz a jelenleg helyzet folytatása? Nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy megmondjuk, Robert Mugabe továbbra is a hivatalában marad, valószínűleg egészen a haláláig, az MDC-nek pedig jobb esetben be kell érnie néhány politikai csonttal és egy "harmadik alelnök" státusszal. A legfontosabb résztvevőnek, a NÉPNEK pedig marad a nélkülözés és a nyomor, valamint a dollármilliók (hiába a nemrégiben indított élelmiszerjegyes program). És akkor még nem beszéltünk Kínáról.
Hozzászólások:
21 válasz érkezett eddig a következő írásra: “Zimbabwe: Életképek egy elnökválasztás margóján”
Szólj hozzá!
július 28th, 2008 @ 22:54
“Egyébként nem is értem, hogy egy ilyen rossz helyzetben lévő országban, hogyan lehetséges az, hogy a szavazásra jogosultak 43 százaléka arra az emberre szavaz, akinek egyértelműen köszönhetőek Zimbabwe gondjai.”
Hát, voltak már ennél nagyobb csodák is. Gondolj bele abba, amikor az oroszok 27 %-a Zsirinovszkijra szavazott, egy gyakorló elmebetegre. Gondolj bele abba, amikor nálunk a nyilasok választást nyertek volna, ha csak a szavazatok számát nézzük. Gondolj bele abba, hogy Kádár simán választást nyert volna mondjuk 1974-ben. Vagy amikor a németek 1933-ban simán megszavazták Hitlert. De a legközelebb Rhodesiához (csak azért se Zimbabwe) szerintem a milosevicsi Jugoszlávia állt, ott is rendre a szocik nyertek. Oké, csalás is volt, de nem annyi. EGY szavazatot se kellett volna kapnia. Mint most a feka Hitlernek se. Csakhogy a nép általában nem bölcs ám. Van néhány tucat, amelyik igen, és még néha ott is csúnyán elszúrják. Mit várhatunk ezektől a szerencsétlenektől?
július 31st, 2008 @ 07:21
Ugyan melyik választást nyerte volna meg a Nyilaskeresztes Párt? ‘39-ben a szavazatok 15 %-t kapták, ami a képviselői helyek 11 %-t jelentette nekik.
július 31st, 2008 @ 16:36
Azért feltételezem, hogy már az első választások előtt is akadtak megfélemlítések a ZANU hatalma alatt tartott hadsereg részéről, nem kell feltétlenül azt gondolni, hogy az emberek hülyék, és a rossz állapotokat akarják konzerválni. Aki bátor volt, az már migrált, azon csodálkozom, hogy 48%-ot nem lehetett kellőképpen megfélemlíteni. Egy ideig…
augusztus 5th, 2008 @ 13:42
Olvasni megtanulni tessék… Ezt irtam:
“Gondolj bele abba, amikor nálunk a nyilasok választást nyertek volna, ha csak a szavazatok számát nézzük.”
1949-ben, a pünkösdi választásokon 1,2 millió voksot adtak le különféle nyilas pártokra. Nem csak a Nyilaskeresztes Pártra egyedül. Tessziveslenni utánanézni.
augusztus 5th, 2008 @ 15:19
Bazmeg! harminckilencben, ezt akartam irni. Nem negyvenkilencben.
Olyan rég vót!
augusztus 6th, 2008 @ 20:23
Afrikában sajnos nem a “Nép” a legfontosabb. Az összes odaérkező gyógyszer, pénz, élelem nagy részéért,, ha nem az ENSZ, vagy valamelyik nagyhatalom osztja szét, fegyvereket vásárolnak. Undorító
augusztus 6th, 2008 @ 23:40
Különben a zimdollár már nem is gyenge pénz, mer’ levágtak a végéről aug. 1-jén 10 nullát, igaz, visszanőhetnek.
augusztus 9th, 2008 @ 18:42
Ajvé, mekkora csúsztatás, vazze!
Tehát a nyilasok, az NEM a Nyilaskeresztes Pártot jelenti, hanem mindenkit, aki szerinted nyilas volt, de sunyi módon nem nevezte a pártját nyilasnak?!
Ha az összes leadott szavazatot nézzük, a Magyar Élet Pártja 1 871 375 voksot kapott, ami 50,76 %.
Osztunk, szorzunk és akkor kijön, hogy minden más párt és jelölt 49,24 %-ot hozott összesen. És ebben a Szociáldemokraták is benne vannak a maguk bő 3 %-val, sőt a kisgazdák is, akik a Nyilaskeresztes Pártot is lenyomták.
Feltéve, de nem megengedve, hogy a Magyar Élet Pártjával nem azonos egyéb indulók mind “nyilasok”, akkor sem nyerhettek volna, ha koalícióra lépnek saját magukkal, hisz mind mind “nyilasok”
. [A Magyar Élet Pártja ugye szerinted sem nyilas, hiszen azt írtad:
]
"Gondolj bele abba, amikor nálunk a nyilasok választást nyertek volna, ha csak a szavazatok számát nézzük." - ergo ha csak "nyertek volna", akkor nem nyertek, és mivel a MÉP nyert, ők nem "nyilasok".
Elhiszem én, hogy Cionból sok minden csak ködösen dereng a távolban, de azért ezt nem kéne, khaver.
Egyébként a fenti adatokhoz elég felütni a Wikipédia magyar verzióját. Apropó, a Wikipédiás bejegyzés a blogon egy xar, csak hogy Gácsér se maradjon ki a szórásból.
augusztus 9th, 2008 @ 22:31
Felütöttem a Wikit. Igazad van. Csak kb. úgy 1 milla nyilas voks volt, mert ezeket a pártokat én biz annak “tartom” (meg hát nem csak én):
Egyesült Magyar Nemzeti Szocialista Párt: 78806 szavazat
Keresztény Nemzeti Szocialista Front: 87533 szavazat
Magyar Nemzeti Szocialista Földmunkás és Munkáspárt: 36137 szavazat
Magyar Nemzeti Szocialista Párt: 10872 szavazat
Nyilaskeresztes Párt: 535405 szavazat
Magyar Fajvédő Párt: 1288 szavazat
Pártonkivüli fajvédő: 21107 szavazat
Pártonkivüli szélsőjobb: 87830 szavazat
Népakarat Párt: 8970 szavazat
Nemzeti Front: 64328 szavazat
Keresztény Nemzeti Függetlenségi Párt: 14024 szavazat
Nemzeti Reformpárt: 22122 szavazat
Nemzeti Kisgazda, Iparos és Munkáspárt 6110 szavazat
Nemzeti Földműves, Kisiparos és Munkáspárt 3453 szavazat
Keresztény Ellenzék: 2384 szavazat
Összvissz: 980369 szavazat
A 260 mandátumból 49 lett náci-fajvédő az akkor még csak 260 fős Országgyusziban.
Ami a nyertes MÉP-et illeti: az a szemét banda kb. a mai MIÉP-től valamivel jobbra állt. Ma alkotmányossági aggályokból valszeg indulni se lehetne egy olyan programmal, ami az övék volt.
Normális emberek ennyien voltak a 3,68 millió szavazóból:
Szocdemek: 126237 szavazat – 3,42 %
Kisgazdák: 569504 szavazat – 15,44 %
Polgári Szabadságpárt: 57506 szavazat – 1,57 %
Összesen: 20,43 százalék, azaz minden ötödik választó.
Vedd hozzá, hogy a hatalom minden létező eszközzel próbálta lenyomni a szélsőjobbot, elkobozták az újságjaikat, felemelték a korhatárt, amit el tudsz képzelni.
És igy is akadt egymillió faszszopó szemétláda ebben az országban, aki képes volt 1939-ben a szélsőjobbra szavazni. És még másik 1,8 millió faszszopó szemétláda, aki képes volt a MÉP-re szavazni.
Mindez egy olyan évben, amikor közel s távol nem volt semmiféle gazdasági válság.
Üdv Cionból.
augusztus 10th, 2008 @ 10:37
Tehát megint csak ott tartunk, hogy a nyilasok (a kategóriát a te saját kritériumaid alapján meghatározva) mindösszesen fele annyi szavazatot kaptak, mint a Magyar Élet Pártja, akik bár nem “normális” emberek voltak (szerinted), mégsem nyilasok.
augusztus 10th, 2008 @ 19:43
Nem a saját kritériumaim alapján. Üsd be a gugliba a 900 ezer nyilas szavazat 1939 választások szavakat. Ezek nem az ÉN kritériumaim, és ott tartunk, hogy 900 ezer nyilas szavazatot adtak le ebben az országban, egy olyan évben, amikor ezt a világon semmi nem indokolta. Ehhez jött még kétszer annyi MÉP-szavazat. Szélsőjobboldali patkánypárt volt a MÉP is, tőlem nyilasnak is nevezhetjük, ha nagyon akarod. A lényegen nem változtat. Nem véletlenül fakadt ki a Rákosi, hogy 9 és félmillió fasisztával kell felépitenie a szocializmust.
augusztus 11th, 2008 @ 05:29
Ideje lenne akkor eldönteni, hogy a nyilasok “nyertek volna”, vagy nyertek is.
október 14th, 2008 @ 13:55
A nyilas szavazók nem voltak fasszopó szemétládák. Te vagy ostoba aki Mugabét Hitlerhez hasonlítod. Hitler nem vágta gallyra hazája gazdaságát szemben ezzel a majommal.
október 14th, 2008 @ 18:34
Persze, hogy nem vágta gallyra, a teljes elpusztítás kicsit több mint a gallyra vágás. A németek Hitler uralma után gyakorlatilag a nulláról építették újra a maradék Németországot.
október 14th, 2008 @ 21:09
“A németek Hitler uralma után gyakorlatilag a nulláról építették újra a maradék Németországot.”
A németek a Szövetségesek “látogatása(i)” után építették újra gyakorlatilag a nulláról Németországot.
október 15th, 2008 @ 00:04
Akiket Hitler hívott vendégségbe. Hitler minden idők legrosszabb uralkodója, uralma következtében olyan iszonyatos veszteségeket szenvedett nemzete amire alig-alig van példa a történelemben.
október 15th, 2008 @ 10:39
ott van mindjárt a ferenc józsef / iv. károly kombó.
meg ezek szerint buss a felelős az ikertornyok lerombolásáért, hisz ő hívta meg a terroristákat.
október 15th, 2008 @ 19:41
Igen, IV. Károly személyében felelős az első világháború elvesztéséért és különösen a Monarchia bukásáért. Egy rettentő gyengekezű, ábrándos lelkű és zsigerileg gyáva személyiség volt, minden szempontból alkalmatlan a magyar trónra, szemben az erőskezű és józan uralkodóval: I. Ferenc Józseffel.
A második világháborút ugyanis Hitler vesztette el Németországnak és Hitler uralkodása következtében lett olyan brutális a vereség, amilyen.
ui. Nem tudom mi az a “buss”, de biztos nem felelős a WTC lerombolásáért, mivel a terroristák üzentek hadat a nyugati civilizáció vezető hatalmának és nem fordítva.
október 15th, 2008 @ 20:47
ja szóval hitler egy személyben felelős, de ferijózsi, az “erőskezű és józan”, ő nem. értem.
és persze buss sem. azért érdekes, hogy klinton alatt nemigen röpültek repülők amerikai toronyházakba.
október 16th, 2008 @ 00:35
Nem érted.
október 16th, 2008 @ 09:49
szerencsére te magadban hordozod az univerzum bölcsességét.