Guinea: vissza a kezdetekhez. Megint.

Közzététel ideje | május 23, 2008 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

A 2007-es véres tüntetések és összecsapások után úgy tűnik ismét lángba borulhat Guinea, hiszen az anno a szakszervezetek nyomására miniszterelnökké választott Lansana Kouyatét május 22.-én azonnali hatállyal menesztette az ország államfői tisztségét évekkel ezelőtt puccsal megkaparintó Lansana Conté államelnök. Emlékezhetünk, 2006 végén és 2007 elején a szakszervezetek az utcára vonultak a jobb életkörülményekért és a magasabb bérekért, de a tüntetések rövidesen kormányellenes megmozdulásokba csaptak át, amelyek során tucatnyi véres összecsapás történt a hatóságok és a tüntetők között. Akkor a két hónapos zavargásoknak az az egyezség vetett véget, amelyet a szakszervezetek és kormány írt alá, és amelynek egyik sarkalatos pontját képezte az az igény, hogy az államfő a szakszervezetek által megadott 5 fős listából válassza ki az ország miniszterelnökét.

Conté akkor ebbe belement és a listában megnevezett személyek közül Kouyatét választotta ki, akiről most azt állította, hogy semmiféle változást és fejlődést nem hozott az ország számára, és ezért meneszteni kénytelen. Ez a lépés azonban nem biztos, hogy jó döntés volt, ugyanis a szakszervezetek ezt a tavalyi egyezség felrúgásának, ahogy Ibrahim Fofana a Guineai Dolgozók Szakszervezetének vezetője mondta, „agresszív megsértésének” veszik és tüntetéseket helyeztek kilátásba. Bár egyes szakszervezeti tömörülések az utóbbi időben már bírálták Kouyatét, abban minden, guineai dolgozót képviselő szervezet egyetért, hogy az újonnan kinevezett Ahmed Tidiane Souaré egyáltalán nem megfelelő a posztra. Ennek fő okát a szakszervezetek abban látják, hogy szerintük Souaré aktívan közreműködött abban, hogy az ásványkincsekben gazdag állam bevételeinek egy része magánemberek zsebébe vándorolt.

A jelenlegi helyzet kritikus, bár pozitívum és a szakszervezetek tárgyalási készségét mutatja, hogy még nem hívták utcára az embereket, hanem tárgyalásokat kezdeményeztek az államfővel. A legnagyobb probléma valószínűleg azonban nem a miniszterelnök személye, hanem az, hogy hiába látnak napvilágot újabb és újabb riportok arról, hogy Guinea a világ legnagyobb bauxittartalékaival rendelkezik és egyéb ásványkincsek terén is rendkívül jól áll, a nép legnagyobb része mégis nyomorban él, ráadásul az élelmiszeráremelkedés ide is begyűrűzött már. Egy év alatt megtriplázodott egy zsák rizs ára, amely átlagosan egy család egy hónapi ellátására elegendő. Ma egy zsák rizsért Guineában annyit kell fizetni, amennyit egy átlagos pozícióban lévő köztisztviselő keres havonta, aki pedig azért jobb pénzt visz haza, mint egy bányász vagy egy rakodómunkás. Arról már ne is beszéljünk, hogy áramszolgáltatás, vízszolgáltatás a főváros egy-két elit negyedén kívül sehol sincs az országban.

Ami az államfő malmára hajthatja a vizet az az, hogy a legtöbb nemzetközi szakértő szerint a szakszervezetek már nem elég erősek és egységesek egy, az egész országot megrázó demonstrációsorozat megszervezéséhez, ráadásul a nép is egyre kevésbé bízik bennük. Maguk a dolgozók egyébként már rég az utcára vonultak volna, de jelenleg a szakszervezeti vezetés arra vár, hogy a kormány és az államfő kommentálja a helyzetet, és magyarázatot adjon a 2007-es egyezség megszegésére és felkínáljon lehetséges megoldási variációkat. A legnagyobb szakszervezetek már vádaskodásba is átmentek, egyesek szerint ugyanis Conté a Világbank által az országnak nyújtott segélyek egy részét saját bankszámlájára utalja.

Mint emlékezhetünk rá, tavaly elég durva összecsapásokra került sor és még egy esetleges véres háború kitörésére is volt esély, így nagyon bízom benne, hogy sikerül normálisan rendezni a fennálló patthelyzetet, mert nem igazán tenne jót senkinek egy újabb konfliktus. Bár az ország ásványkincseit jelenleg kitermelő nagyvállalatok nem is biztos, hogy hagynának eszkalálódni egy ilyen problémát.

Hozzászólások: