Ruanda: továbbra is a rap a legnépszerűbb zenei stílus

Közzététel ideje | május 14, 2008 | 9 hozzászólás | GaceTillerro

Ha egy afrikai ország és a zene kapcsolatáról van szó, az emberek legnagyobb része levelekből készült szoknyákban, botokkal tűz körül táncoló félmeztelen emberekre gondol, esetleg valamilyen nagy segélykoncertre, ahol az adott ország megsegítése volt a cél. De a 21. század Afrikájában nem csak népzene létezik, a nagyobb városokban teljesen elterjedtek az Európában és Amerikában is népszerű zenei stílusok, főként a raggae és a rap, ahogy azt láthatjuk Ruandában is.

A függetlenné válás után a ruandai fiatalság nézeteire, stílusára is hatott a rendkívül erős "Amerika-imádat", ahogy hazánkban, Ruandában is régóta népszerűek az amerikai stílusú ruhák, filmek, ételek, zenék. Zenei téren főként a rap, a raggae, az R&B és a dance-pop honosodott meg, bár nem beszélhetünk teljes "átvételről", hiszen minden stílus különlegesen sajátos ruandai jegyeket is hordoz magában. Az igazság az, hogy ha szorosan ragaszkodunk a rap, a raggae meghatározásához, akkor kijelenthető, hogy a ruandai változatuk nem igazán a megszokott, amerikai stílusú zene. A jelenleg leginkább népszerű zenei stílus a ruandai fiatalság körében egyértelműen a rap, amely a nálunk is ismert jegyekkel rendelkezik. A zenészek körében a nyugati öltözködésmód már régóta divat, a férfi előadók nagyméretű ruhákban, hatalmas nyakláncokkal és gyűrűkkel próbálják saját nagyságukat fitogtatni, míg a női énekesek szinte félmeztelenül, minél inkább erotikus öltözékekben villognak.

A zenei alapok ugyanolyanok, mint bármely más országban hallható rap esetében, de a nyelvezet azért eléggé különleges. Az előadók, abból a célból, hogy minél szélesebb közönséghez jussanak el, szövegeiket sajátos nyelven, a ruandai Kinyarwanda nyelv és más külfüldi nyelvek (pl. angol, francia) ötvözetében adják elő. A ruandai rapzene történelmének legjelentősebb alakja a DJ Berry névre hallgató Nsabimana Abdul Aziz volt, aki a nyolcvanas évek elején különböző klubokban adott elő rapszámokat és szórakoztató táncokat (korai break-táncot), valamint a Ruanda Rádió szülőatyjának is tekinthető. Amint azonban népszerűsége növekedni kezdett, a politika nem igazán nézte jó szemmel működését, és így Berrynek menekülnie kellett. Kongói, majd németországi száműzetés után a kilencvenes évek elején visszatért hazájába, ahol folytatta a ruandai hip-hop és rap támogatását és fejlesztését.

A kilencvenes évek végére és az új évszázad elejére oly népszerű vált a rap Ruandában, hogy sok tucat előadó tűnt fel a semmiből, akik közül ma is sokan tartoznak az élvonalba. Különböző stílusú előadók (Rafiki, KGB, Miss JoJo stb.) és az őket felkaroló produkciós irodák (pl. JP Productions) sokasága kezdett el kacsingatni külföldi piacok felé, amely lépést nem is olyan soká meg is lépték, és ma már ezen előadók egyaránt népszerűek Ugandában, Kongóban és Burundiban is. Ami viszont nem teljesen ugyanolyan, mint Amerikában és Európában, az hogy az itteni produkciós irodák nagy része a profit helyett előtérbe helyezi a helyi politika és kultúra szerepét és ennek megfelelően a dalszövegek is mélyebb tartalmúak, mint a tengerentúlon. Persze ez nem nem minden esetben van így.

Az Internet afrikai előretörésével nemcsak a bemutatkozás lehetősége nőtt meg, de a világháló magával hozott egyfajta másolási effektust is, azaz sok előadó egyszerűen a saját szövegeivel és taktusaival dolgozza át az Amerikában már sikeres számokat, és így próbál sikert elérni. Ők a többség, de az igazán híres zenészek, a ruandai fiatalság körében manapság legnépszerűbb zenei stílus, a rap legnevesebb képviselői, például Rafiki, már igazán nagy szintekre jutottak el, lemezeik az Egyesült Államokban is szép számban fogynak, és híres nyugati előadókkal is egy színpadra léphettek már. Konkluzióként elmondható, hogy a nyugati kulturális hatások Afrika szívébe is eljutottak már, kérdés, hogy ez jó-e vagy sem.

Hozzászólások: