Tanganyika és Zanzibár avagy Tanzánia: Szétszakadóban?

Közzététel ideje | május 10, 2008 | 2 hozzászólás | GaceTillerro

Pemba. Egy kevesebb, mint 1000 négyzetkilométer területű kis sziget az Indiai-óceánon, amelyről valószínűleg kevesen hallottak még. Ezen a néven tényleg eléggé kevéssé ismert, viszont ha azt írom Zanzibár, már gondolom szinte mindenki tudja miről is beszélek. Zanzibár viszont nem egy különálló sziget, mint ahogy sokan azt gondolják, hanem jópár aprócska, valamint két nagyobb sziget összessége. Ez utóbbi kettő Unguja és Pemba. Történelmükre, természeti adottságaikra nem akarok szót fecsérelni, hiszen bármelyik nagyobb lexikonban megtalálhatók nagy részletességgel.

Politikai múltjukra és jelenükre azonban kitérnék néhány szó erejéig, hiszen eme cikk apropóját is a szigetek státusza körüli konfliktus adja. A szigetek (mostantól Zanzibár) az 1960-as években (1964) egységre léptek a brit gyarmati státuszból ekkor felszabaduló Tanganyikával és így jött létre Tanzánia országa, úgy, ahogy ma ismerjük. Zanzibár azonban sosem vált igazán az ország részévé, hiszen különleges autonómiát élvezett és élvez mostanáig. Saját elnöke, parlamentje van, tulajdonképpen ha lesarkítjuk, azt mondhatjuk, hogy szinte az összes belügyéért a szigetek saját vezetése a felelős és csak a külügyek tartoznak Tanzánia valódi vezetése kezébe. Ami szomorú, hogy bár a szárazföldi Tanzánia sem igazán túl gazdag ország, Zanzibár – hiába a hatalmas turizmus – messzemenően elmaradott, még afrikai viszonylatban is (az egy főre jutó GDP a szárazföldi részen háromszor annyi, mint a szigeteken).

Az elmúlt negyven évben Tanzániát (tehát Unguját és Pembát, valamint a többi kis szigetet is) a Chama Cha Mapinduzi (CCM) névre hallgató párt irányította, ami a kilencvenes években már rendkívül terhessé vált az ellenzék számára. A Civic United Front (CUF) párt, ami a legjelentősebb ellenzéki tömörülés és melynek fő bázisa Zanzibár, 1995-ben és 2000-ben is jelentős eredményeket ért el a választásokon, de a CCM uralmát nem sikerült megdöntenie. A 2000-es választások egyébként emlékezetesek maradnak egy jó darabig, hiszen a CUF vereségén és az állítólagos csalásokon feldühödött zanzibáriak tüntetésekbe kezdtek, amelyeket a kormánykatonák véres brutalitással levertek. A 2005-ös választások sem hoztak meglepetést, a CCM rendkívül nagy fölénnyel nyert, és a két ciklus után leköszönő Benjamin Mkapa helyett egykori külügyminisztere, Jakaya Kikwete vette át az ország irányítását. Zanzibár szigetein akkor is erőszakos cselekmények voltak a szavazás során és az eredmények kihirdetése után is.

Röviden összefoglalva elmondható, hogy az elmúlt húsz évben egyre mélyülő feszültség alakult ki Tanzánia szárazföldi része és Zanzibár között, főleg a gazdasági különbségek és a politikai elnyomás miatt. A kilencvenes évek végén és a 2000-es évek elején rendkívül erőszakos cselekmények is történtek, amelyek jelezték, hogy nem egyszerű politikai ellentétről van szó. Napjainkban a helyzet már jóval komplikáltabbá vált, miután nemrégiben semmissé vált az a békepaktum, amelyet pár évvel ezelőtt írt alá a CCM és a CUF, Zanzibár fejlesztéséről, támogatásáról, politikai erejének növeléséről.

Az egyezség kudarca után a Zanzibár részét képező Pemba sziget vezetői (öregjei) arra az elhatározásra jutottak, hogy szigetük számára jobb lenne, ha kiválnának az unióból és függetlenné válnának. A kinyilatkozás teljes megdöbbenést és felháborodást váltott ki a tanzániai vezetés soraiban, és a legmagasabb politikai szint már párhuzamot is vont Pemba törekvése és a nemrégiben a Comore-szigeteken történt események között. Mint tudjuk, akkor abban az indiai-óceáni szigetországban is háborús helyzet alakult ki, miután az egyik sziget kifejezte elszakadási szándékát, amelyet konfliktust végül afrikai uniós békefenntartók (főleg tanzániai katonák) oldottak meg.

Pemba annyira komolyan gondolja az elszakadást, hogy már eljuttatták kérelmüket és támogatást kérő levelüket az ENSZ-hez és George W. Bushhoz is. Tanzánia azonban kijelentette, hogy teljesen elképzelhetetlennek tartja, hogy a sziget függetlenné váljon, és ezt nem is fogja hagyni a jövőben sosem. Pemba törekvéseit meg is érthetjük bizonyos mértékben, hiszen a zanzibári parlament 192 helyéből mindösszesen 26-ot birtokolnak pembai politikusok, ráadásul a törekvés támogatói szerint az amúgy is elhanyagolt Zanzibár szigetei közül Unguján hajták végre az összes fejlesztést. Persze ezt kormányzati források azonnal cáfolták (bár Pemba elmaradottságát elismerték, viszont azt földrajzi okokkal magyarázták), ahogy az várható volt, és igazából erről csak akkor lehetne döntést hozni, ha személyesen tapasztalhatnánk meg, hogy milyen is a helyzet a szigeteken.

A BBC fórumán is megoszlanak a vélemények, egyesek támogatják Pemba törekvését, mások szerint Zanzibár egy és oszthatatlan egység, amelynek felbontása véres következményekkel járhat. A kezdeményezés jelenleg gyerekcipőben jár, de a Tanzániához tartozó szigeteken uralkodó hangulatot figyelembe véve hamarosan valami komolyabb dolognak történnie kell, különben véglegesen beindulhat egy olyan folyamat Afrika ezen részén is, amely évtizedekre megpecsételheti az itt élők sorsát.

Hozzászólások: