Ahogy az ENSZ egyik helyi képviselője, Jean-Sebastian Munie elmondta, az országban ezek a bandák jelentik a legnagyobb konfliktusforrást, ami a helyzet súlyosságát tükrözi. A bűnözők egy része egyébként külföldről jár be "dolgozni" az országba, főleg Kamerunból és Csádból, de vannak jól szervezett csapatok a kontinens bűnforrásának tartott Nigériából is. Sajnos az is hozzátartozik a kérdéskörhöz, hogy a Közép-Afrikai Köztársaságban a fővároson kívül szinte nem létezik állam, nem létezik hatóság, azaz nincs, ami gátat szabjon a banditák garázdálkodásának. Mint a történelemből ismert, a régió nagyon sok háborús konfliktusnak adott teret, amelyek legtöbbje (legalábbis a Közép-Afrikai Köztársaságban) ugyan lezárult, de rengeteg fegyver került illetéktelenek kezébe, akik aztán azóta nem kímélnek senkit és semmit.

A 2003-ban katonai puccsal hatalomra jutott államfő, Francois Bozize uralma alatt súlyosodott el igazán a helyzet, az őt hatalomra segítő csádi zsoldoscsapatok ugyanis nem kaptak elég viszonzást tevékenységükért, ezért saját kezükbe vették "jogos" jussuk behajtását. A lakosság megpróbálta már saját kezébe venni sorsát, a civilek védelmének érdekében jött létre az Alakulat a Demokrácia Helyreállításáért (APRD) elnevezésű szervezet, amely azonban rövid idő múlva olyanná vált, mint a Zaraguina, és azóta már az egyik legveszélyesebb csoportként tartják számon, akik ráadásul már az ország vezetésének megbuktatását is célul tűzték ki. A leggyakoribb jelenség egyébként a váltságdíjért történő rablás, amely esetén oly magas a váltságdíj, hogy az elrabolt családja teljesen tönkremegy a kiszabadítás következményeként. Annyira durva ez a helyzet, hogy az ország északi részén élő nomád állattartó M’bororo törzs nagy része kénytelen volt felhagyni nomád életstílusával, mert állataikat fizetség fejében a Zaraguinának adták, vagy a bűnözők egyszerűen elrabolták őket. Ez nem csak a szegénységet növeli egyébként, hanem sok esetben az emberek életét is veszélyezteti, hiszen a banditák mindent elrabolnak, ami mozdítható, így gyakori vendég az éhség is a legtöbb faluban.

Északon jelenleg egy biztos pont van, egy francia segélyszervezet által felállított ideiglenes tábor, ahol ma már több ezren élnek, hiszen ez az egyetlen hely a Csádhoz közeli területeken, ahol az emberek békében tengődhetnek. Sokan farmjaikat, állataikat eladták, hogy ide jöhessenek, mert a békénél nincs fontosabb a számukra.

Mi a jövő? A rendőrség és a katonaság megfelelő felszerelése, kiépítése lenne az egyetlen szóba jöhető megoldás, de ehhez pénz és idő kell és mindkettőből nagyon kevés áll rendelkezésre. Ráadásul ezt a procedúrát akadályozhatja a politikai megosztottság is, úgyhogy jelenleg nagyon sötét a jövő. Azoknak akik megsajnálták az ártatlan, dolgos és tisztességes civileket, minimális elégtételül álljon végül itt egy hír: 2008 első hónapjaiban a Közép-Afrikai Köztársaság hadserege nagyszabású akcióban tucatnyi Zaraguina bázist rohant le és a helyszínen talált banditákat bíróság és egyéb hercehurca nélkül kivégezték. Az egy másik világ.