Eritrea Etiópia ellen. Ismét?
Közzététel ideje | április 11, 2008 | 8 hozzászólás | GaceTillerro
Afrika keleti részének ("Afrika szarvának") a gyarmati korszak utáni történelmében meghatározó szerepet tölt be Etiópia és Eritrea hosszú és tragikus konfliktusa. Az egykor Etiópia északi részét képező fiatal ország már 1961 óta súlyos harcokat vívott függetlenné válása érdekében, amelyet végül aztán egy népszavazás után 1993-ban vívott ki. Bár a különválás végül békésen zajlott le, különféle gazdasági ellentétek és területi viták miatt a viszony nem igazán volt békésnek nevezhető, amely aztán végül 1998-ban háborúba torkollott. A 2000 júniusáig tartó harcokban sok ezren vesztették életüket mindkét ország polgárai közül, ráadásul sok tízmillió dollárt költöttek fegyverekre, ahelyett, hogy az éhező lakosság szenvedéseit enyhítették volna.
A 2000 nyarán elkezdődött békefolyamat legfontosabb eleme az a 60 kilométeres semleges sáv lett, amelyet a két ország között, Eritrea területén hoztak létre és amelyben akkor egy 60 ország katonáiból álló ENSZ békefenntartó alakulat kezdett ellátni biztosítási feladatokat. Nemrégiben még 3300 katona járőrözött ebben a 25 km széles és 900 km hosszú földsíkban, akik közül a legtöbben Indiából érkeztek, nagyjából 1500-an. Ennek a sávnak egyébként óriási szerepe van azóta is, hamarosan kiderül, hogy miért is. Amiért úgy gondoltam, hogy szóba hozom a két ország viszonyát, az a jelenleg fennálló rendkívül instabil helyzet, amely újabb brutális háborúval rémisztget.
Maga a vita tárgyát képező terület egyébként a világ egyik legkietlenebb, legértéktelenebb földsíkja, tulajdonképpen három faluról és azok környékéről beszélünk (Badme poros kis falucskája is ekkoriban vált híressé). Az utóbbi években az ENSZ egyre jobban forszírozta, hogy a két ország próbálja végre rendezni normálisan a konfliktust, főleg abból az indíttatásból, hogy a határsáv őrzése eléggé nagy költséget jelent a világszervezet számára (jelenleg nagyjából 1 milliárd dollárnál tart a számla). Sajnos azonban Etiópia még mindig elzárkózik a helyzet tartós rendezésétől, igazából nem túlságosan érthető okokból.
Miről is van egyébként leegyszerűsítve szó? Badme falucskáját jelenleg etiópiaiak tartják irányításuk alatt, de ez a falu Eritrea területén fekszik és mindkét fél ragaszkodik hozzá. Tulajdonképpen ha jól megnézzük a helyzetet, akkor a legnagyobb oka annak, hogy még nem sikerült rendezni a helyzetet, az az, hogy egyik ország sem lenne hajlandó beismerni semmilyen veszteséget vagy félsikert, ezért csak olyan megoldás jöhet szóba, amely után mindkét ország győztesnek mutathatja be magát. Sajnos azonban hiába az eddigi tárgyalások, a mindkét fél számára elfogadható határvonal fizikai kijelölésére még esély sincs, ráadásul Eritrea évről-évre korlátozza az ENSZ katonák lehetőségeit, így ma már szinte semmit sem tehetnek, teljesen meg van kötve a kezük. Ráadásul az utóbbi időben Eritrea azzal vádolta meg a világszervezetet, hogy engedi az etióp hadseregnek, hogy stratégiai területeket foglaljanak el.
Ezzel pedig 2007 végére, 2008 elejére oda jutottunk, hogy bármelyik nap bejelenthetik a kontingens teljes kivonását a határsávból, ami valószínűleg napokon belül véres harcokhoz vezetne. A különítmény legnagyobb részét már amúgy is hazarendelték a régióból, jelenleg összesen már csak 164 katona tartózkodik a területen. Egyébként a teljes kivonás esélyével mindkét fél tisztában van, nem hiába vonultak fel egy hónapja a két ország hadseregei a határsáv környéki területeken. A legutóbbi nyilatkozataikban egyébként mindkét ország szóvivői hangsúlyozták, hogy nem szeretnének újabb háborút, de jelenlegi helyzetükhöz ragaszkodnak. Egy biztos, az elkövetkezendő hetek nagyon fontosak lesznek a konfliktus szempontjából. Reméljük a legjobbakat.
Hozzászólások:
8 válasz érkezett eddig a következő írásra: “Eritrea Etiópia ellen. Ismét?”
Szólj hozzá!
április 11th, 2008 @ 22:40
Már megint ezek a hülye afrikaiak.
A Hágai Törvényszék elé kell vinni a határvitát, majd az európai bírók rajzolnak nekik határvonalat.
ha utána egymásnak esnek, az USA bombázza le mindkettőt.
április 11th, 2008 @ 22:50
Ááá, hallottad, nincs ott semmi, csak pár bokor. Még olaj se… Akkor meg nem szoktak odamenni bombázni…
április 11th, 2008 @ 22:56
Bár nem vagyok szakértő,de a képet elnézegetve szerintem egyértelmű,hogy Etiópiának mi a baja: nincs így tengere,partszakasza…
április 11th, 2008 @ 23:05
Ha szabad egy kissé nem ideillő katonai aspektusát feszegetni a dolognak: mindkét ország légierejében zsoldosok a pilóták (mondjuk a bérükből sokan sokáig elélnének), alapvetően az egykori szovjet hadsereg pilótái, és az előző háborúk során előfordult, hogy olyanok kerültek szembe egymással, akik annak idején “padtársak” voltak a repülő akadémián.
április 14th, 2008 @ 15:24
meiklokje: tudomásom szerint dzsibutii kikötőt használnak, de nem véletlen, hogy kacsingatnak dél felé is.
április 16th, 2008 @ 10:08
jártam a határ mindkét oldalán két éve.
1. bár elismerem az erőfeszítéseket, de az ENSZ-esek (akikkel találkoztam) irtó nagy bunkó pöcsök voltak. Beszéltem egy bolgár meg egy spanyol katonával, akik másfél éve álomásoztak Asszabban (dél-Eritrea) és a helyi kurvákon kívül semmi kapcsolatuk nem volt eritreaiakkal. Egyszer nem ettek még helyi kaját, egy szót nem voltak képesek megtanulni tigranyául. Így nehéz kivívni a helyiek legalább minimális megbecsülését. Ők eléggé pesszimisták voltak, szerintük amint kivonul az ENSZ egymásnak esnek. Eritreában már most is kötelező katonai szolgálatát tölti szinte minden harcra alkalmas férfi, nincsenek pontos adatok, de legalább a lakosság fele a hadseregben található.
2. tengeri kijárat Etiópiának: arról már rég nincs szó. Nem is lesz, mert a két, kikötővel rendelkező eritreai település (Asszab és Masszawa) mindenképp eritreai kézen marad. Kivéve persze, ha háború lesz, Etiópia hadserege jóval komolyabb. Bár a java most épp odavan Szomáliában. Ezzel függ össze minden. Eritrea nem titkoltan támogatja a Szomáliai lázadókat. Az ENSZ szerint több tucat alkalommal repültek felségjelzés nélküli Eritreai katonai szállító gépek Szomáliába. Az USA részéről Condi Rice levelet küldött Afwerkinek (Eritrea államfője), hogy ha nem szüntetik be a tevékenységet, akkor felveszik őket a terrorizmust támogató államok listájára.
3. Az eritreai kormányzat teljesen paranoid lett az utóbbi években. A legutóbbi RWB-Sajtószabadság listán a legutolsó helyet szerezték meg (körökkel megverve Észak-Koreát, Türkmenisztánt vagy Kubát), az összes európai NGO-t kiutasították vagy munkájukat lehetetlenné tették, az országban dolgozó külföldi kutatók vízumát nem hosszabították meg (én sem kaptam újra), és minden külföldinek útvonaltervet kell egyeztetnie Aszmarában. Ezenkívül lezárták a szárazföldi határokat, amikor én voltam, akkor a Dzsibu “határ” (egy ösvény a sivatagban, és az első városban kllett pecsételni) még nyitva volt, egy brit fickót pár hete visszatoloncoltak Dzsibuta. Az EU-s és Amerikai követség “bizonytalan ideig” zárva tart. Tehát egy eritreainak lehetetlenség kijutni az országból.
4. Az etiópok egy másik tészta. Zenawi, aki az Afrikai Demokrácia legfényesebb csillaga volt anno a 2005-ös választások óta nem tekinthető semmiképp sem annak. Minden nagyvárost elvesztett a választáson, a rengeteg írástudatlan vidéki elcsalt szavazat tartotta a helyén. A választás utáni tüntetések (épp Addiszban voltam júniusban és júliusban, többször a tömegbe lőttek a rendfenttartók, a szemtanúk, akikkel beszéltem többszáz halottról beszéltek, akiket teherautók vittek valahova) brutális leverése semmiképp sem írható a javára.
Ami a legszebb a történetben, hogy mind Afwerki és Zenawi észak-etiópiából származik, egyazon etnikumból, másodunokatestvérek, gyerekkoruk óta ismerik egymást és együtt harcoltak Mengisztu ellen. Az 1993-as eritreai függetlenségi referendum (ami az utolsó szabad választás volt az ország történetében) legnagyobb támogatója és propagálója az akkor már az EPRDF vezetője és lényegében etiópai ura Melas Zenawi volt. Együtt ünnepelt Afwerkivel Aszmarában (Eritrea fővárosa).
Aztán rájöttek, hogy kell egy ellenségkép, hogy fent tudják tartani fasza kis hatalmukat
5. Kína bajban van, ugyanis ellenben Európával és Amerikával, akik végig Etiópia pártján álltak, mindkét oldalt pénzeli:)
Hogy mi lesz? Szerintem háború, amibe Afwerki bele fog bukni. Hogy utána Eritrea független állam marad-e, azt nem tudom, de mindenképp kívánatos lenne. Az eritreaiaik függetlenségi harca az egyik legmeghatóbb története a huszadik századnak, és az összes veterán, akivel beszéltem mélyen hisz a független, demokratikus eritreában, csak mosolyognak kicsit, hogy másképp alakult éppen.
ps.: Imádom mindkét országot
április 16th, 2008 @ 13:07
köszi markoferko, én nem sértődnék meg, ha írnál még
április 17th, 2008 @ 14:30
Nagyon érdekes a cikk is, meg a hozzászólás is, gratula!