Már 2007 szeptemberében írtam itt a Mindennapi Afrikán a Comore-szigetek egyikén, Anjouanon tapasztalható konfliktusról, amely akkoriban eléggé csúcspontjára jutott, de végül akkor nem került sor nagyobb erőszakra és összecsapásra a hatalom és a tüntetők között, köszönhetően annak, hogy a sziget kormányzója elmenekült. Fel is merült akkoriban az Afrikai Unió katonai segítségnyújtásának lehetősége is, erre viszont végül nem volt szükség, de úgy tűnik, ami késik nem múlik. Azóta is forrongó volt a helyzet, az elmúlt hónapokban ugyan nem voltak komolyabb incidensek, de mivel a politikai és gazdasági intézkedések terén nem igazán történtek érdemi változások, már ami a népesség életszínvonalának emelkedését illeti, sőt még az elmenekült kormányzó is visszaóvatoskodott a szigetre, és úgy tűnt, minden úgy folytatódik, ahogy azelőtt.

Nemrégiben azonban vad lázadás robbant ki a központi hatalom és bábja ellen, amely még inkább a katasztrófa szélére sodorta ezt az amúgy is rettentően szegény afrikai szigetországot. A tomboló erőszak láttán, négy afrikai uniós ország (Tanzánia, Szenegál, Líbia és Szudán) felajánlotta katonai segítségét a comorei kormányzatnak (Comore-szigetek szintén tagja az AU-nak) a rend helyreállítására, amire azért is lenne igazán szükség, ugyanis a pattanásig feszült helyzet miatt Anjouanra már rengeteg különböző gazdasági és egyéb szankciót vetett ki az afrikai közösség, ami persze csak olaj a tűzre. A nemzetközi közvélemény is támogatja az Afrikai Unió szerepvállalását, különösen annak tudatában, hogy a comorei központi kormányzat azt tervezi, hogy a szó szoros értelmében lerohanja a szigetet és teljes kijárási tilalom bevezetésével, akár véres erőszakkal, de helyreállítja a rendet. Az Anjouanhoz legközelebb eső szigeten, Mohelin már most több száz különlegesen kiképzett katona gyűlt össze (és ez a szám majdnem egész Comore-szigetek teljes hadseregét jelenti), akik csak a parancsra várnak, hogy helyreállítsák a tavaly júniusi, állítólag elcsalt választások óta teljesen felborult rendet.

Az állítólagos választási csalások egyébként csak a szikrát adták a puskaporos hordónak, ugyanis a legfőbb oka a lázongásoknak a hihetetlen mély nyomor, amelyben a sziget (és persze az egész ország) közel 300.000 lakosa tengődik már évtizedek óta. De ez a probléma sajnos nem egyedi, a legtöbb afrikai országban hasonló a helyzet, és szerintem könnyen belátható, hogy bárhol,bármikor könnyedén robbanhatnak ki hasonló lázadások.

Szólj hozzá!

Név(Kötelező mező)

Email cím(Kötelező mező)

Weboldal

Hozzászólás