Kongói “Demokratikus” Köztársaság: Fény az alagút végén
Közzététel ideje | december 15, 2007 | 4 hozzászólás | GaceTillerro
Végre. Végre úgy tűnik, elképzelhető előrelépés a Kongói Demokratikus Köztársaságban hónapok óta folyó konfliktus ügyében, mert a kormánnyal harcoló lázadó erők vezetője, Laurent Nkunda tábornok a BBC televíziós csatornának adott első interjújában elmondta, hogy hajlandó a helyzet politikai rendezésére, amennyiben a kormány kész tárgyalóasztalhoz ülni vele. A véres harcokról már írtam korábban, itt és itt, a helyzet azóta pedig csak romlott. A múlt héten ugyan egy hatalmas offenzívával a kormányerők visszaszorították Nkunda harcosait, de a lázadók a napokban véres harcok árán visszaszerezték az elvesztett területek egy részét.
Az ország Észak-Kivu tartományában zajló háború tulajdonképpen egy etnikai konfliktus is, amelyben a régió domináns etnikai csoportjai, a hutuk és a tuszik állnak egymással szemben. A kongói lázadók tulajdonképpen a kongói tuszi közösséget védik, akik ellen háborút kezdtek az 1994-es ruandai mészárlás óta ott élő ruandai hutu családok. Eme harc eredménye az a sok ezer halott civil, akik rosszkor voltak rossz helyen. A tábornok a tárgyalás legfőbb feltételének ebből fakadóan azt nevezte meg, hogy a kongói kormánynak le kell állítania és fegyvereznie a Ruandából beszivárgó-beszivárgott hutu harcosokat, akiket sokan a konfliktus valódi okozóinak tartanak. Nkunda szerint már eljött az idő, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság népe végre békében élhessen.
Na, persze. A tábornok is akkor áll elő javaslatával, amikor a kormányerők egyre több és több erősítést kapnak a régióban, és egy múlt heti akcióval a térség egyik stratégiai helyzetű városát is uralmuk alá vonták (az megint más kérdés, hogy milyen áron). Persze az interjúben Nkunda azért egy-két furcsaságot is mondott, eszerint az otthonukból elmenekült emberek számára jobb ha másik országba menekülnek, mert a kongói kormány által felállított táborokban a hutuk könnyen megölhetik őket, viszont nemzetközi segélyszervezetek szerint csak a kormány táboraiban tűrhetőek a viszonyok, bár itt is egyre több betegség üti fel a fejét. A kormány egyébként azt állítja, hogy a lázadók etnikumtól függetlenül leölik a menekülőket, ha tehetik, ezáltal is demoralizálva a lakosságot és a hadsereget.
Az ENSZ becslése szerint csak a múlt héten 60.000 ember hagyta el ismét a tartományt, ezzel több százezerre rúg azoknak a száma, akik más régiókban, illetőleg szomszédos országokban kerestek menedéket. A kormányerők az észak-kivui tuszik védelmében igyekeznek fellépni állítólag, és a „lázadók” is ezt a célt tűzték ki maguk elé. Akkor már csak az a kérdés, hogy miért nem képesek megegyezni egymással, és közös erővel szembeszállni a hutu mészárosokkal?
Hozzászólások:
4 válasz érkezett eddig a következő írásra: “Kongói “Demokratikus” Köztársaság: Fény az alagút végén”
Szólj hozzá!
december 16th, 2007 @ 14:34
erősen helytelen a kivui szituációt “etnikai” (vagy főleg etnikai), hutu-tuszi konfliktusnak leírni. ha nem lenne ott a földben az egész periódusos rendszer, akkor nem lenne ösztönző ezeknek a vérengző haduraknak, hogy ebben a formában szakítsák el az országrészeket.
viszont ha sikerült megállapodni az egyik ilyen figurával, az még nem jelenti azt egyenesen, hogy eljön a demokrácia – a kivuiak pl nem is igazán emlékezhetnek már rá, hogy létezik egy olyan dolog, hogy központi kormányzat. az eu rendezési terve “kicsit” ambíciózus ezért…
december 17th, 2007 @ 21:08
Ráadásul a hutuk és tuszik nem törzsek… Lásd: T. HORVÁTH Attila: Ruanda ’94: egy krízis történelmi háttere. Kül-Világ, I. évf. 2004/2. http://www.kul-vilag.hu, illetve közvetlenül a tanulmány pdf-ben: http://www.freeweb.hu/kul-vilag/2004/02/thorvath.pdf.
december 17th, 2007 @ 21:11
My fault. Ezt tudtam. Köszi a figyelmeztetést.
január 10th, 2008 @ 23:01
Kissé megkésve bár, de szubjektív helyzetjelentés Kelet- Kongóból, 2007 november végén néhány napot Gomában töltöttem. Nem kommentálom (nincs rá módon sajnos,hogy kifejtsem, Budapest-Bamako közeledte miatt) csak idézek, helyiektől, és amit láttam:
- Goma nyugodt, bár Nkunda csapatai állítólag 8 km-re vannak Gomától. “Mi nem is beszélünk a konfliktusról, nem is gondolunk rá, nem téma.”
- “Hol van az a több százezer menekült, akikről beszéltek? Itt nincs senki, ide nem jött senki…”
- Több tíz (pontos számot nem tudok)katonai jeep érkezett Gomába. Felszerelik az FARDC-t.
- Gomában megszokott a katonák látványa(ahogy ez Kongóban általában elmondható, eddig mindenhol így volt, ahol jártam). Vannak egyedül, csoportosan, és lehet látni kamionokat, tele katonával. (ez már ritkább)
- Gomán kívül valóban össze lehet találkozni fiatalkorú katonákkal. Gomában több szervezet foglalkozik a gyermekkatonák re-integrációjával. pl. warchild
- Gomában lehet sötétedés után járni-kelni, és éjszaka is motorozni.
- Gomában a taxi luxus, nagyon drága, a motorozás ugyan élvezetes, csak a lávakő miatt ( az egész város lávakőre épült, a helyiek szimbiózisban élnek vele)fekete por lepi el mindenedet…
- December elején Ugandából két európai lány átjön Rutshurun át Gomába. Rutshuruban és a régióban lézengenek az emberek, a város kihalt. Az úton a lányokat szállító taxiba belelőnek és a sofőrt megsebesítik. Szerencsére a sofőr túléli az esetet.