Niger: tovább gyűrűzik az erőszak

Közzététel ideje | december 12, 2007 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Mint, ahogy már korábban itt a Mindennapi Afrikán is beszámoltunk róla, Niger országának északi részén, az év elején háború bontakozott ki, és a harcok 2007. februári kitörése óta a világ közvéleménye elég távolságtartóan szemléli a második tuareg lázadás eseményeit. Az elmúlt hetekben több segélyszervezet és emberjogi csoport rámutatott arra, hogy az egyszerű területi konfliktusnak tartott háború humanitárius katasztrófával fenyeget, hiszen a Nyugat- és Közép-Afrikát sújtó árvizek Niger északi részét is érintették, amely csak súlyosbította a harcok miatt amúgy is nyomorú helyzetet. Becslések szerint eddig 30.000 ember hagyta el otthonát, ami figyelembe véve az északi régió valamivel több, mint 300.000 fős lakosságát, elég brutális szám.

A lázadó Nigerien Movement for Justice (MNJ) nevű, tuaregekből álló csoport nagyobb függetlenséget, autonómiát szeretne népének, amit viszont a nigeri kormány biztos, hogy nem fog megadni, hiszen ez a régió urániumban és egyéb ásványi kincsekben gazdag. Az előző írásban leírtakhoz képest a helyzet csak romlott, információkat továbbra is alig lehet kapni az ország északi részén folyó eseményekről, a segélyszervezetek és aktivisták kivétel nélkül a fővárosban, Niameyben tartózkodnak, ugyanis északon a helyzet életveszélyes. Egyes jelentések szerint a kormánykatonák a civil lakosságot sem kímélik, tucatnyi tragikus incidens történt, a legutóbbi éppen hétfőn, amikor a nigeri hadsereg alakulatai hét ártatlant mészároltak le, miután lázadóknak nézték őket. Persze az hozzá tartozik az igazsághoz, hogy egy, az Afrikában oly hírhedt Toyota típusú pickuppel nem igazán ajánlatos egy katonai ellenőrzőpont felé hajtani nagy sebességgel, de ez persze nem mentség a hibára. Ami még súlyosbítja az efféle események morálra jelentett hatását, az a tény, hogy a nigeri hadsereg sok alakulatában északi településekről származó katonák is szolgálnak, volt már rá példa, hogy egyes katonáknak családtagjaik ellen kellett fellépni.

A hivatalos adatok szerint egyébként december elejéig minimum 50 nigeri katonát öltek meg a lázadók, főként közvetett módon, azaz telepített aknák segítségével. Ráadásul a tuaregek most harcmodort váltanak, úgy tűnik, gerillataktikát alkalmazva, már az eddig védettnek hitt városokban is támadnak, itt is főként robbanóanyagok segítségével. A kormány véleménye szerint az MNJ így akarja minél szélesebb körben elterjeszteni az erőszakot, ezáltal saját bázisát erősíteni. Példa arra, hogy az erőszak lassan délre is átszivárog, azok az események, amelyek november elején történtek. Akkor két, nagy hatóerejű aknát is találtak egy Niameytől mindössze 140 (!) kilométerre található településen, és csak a vakszerencsén múlott, hogy nem követelt emberéleteket a bombákkal való találkozás. A kormány nagy szerencséjére a lázadó tuaregek létszáma nem olyan nagy, hogy egy egész országot elsöprő polgárháborút robbantsanak ki, mert ha többen lennének, Niger már biztosan lángokban állna.

Jelenleg úgy tűnik, hogy északon egy-két biztos pont van csak a menekülők számára, például Arlit bányászvárosa, ahol a lakosság nagyjából védelmet élvez és támogatásokra is számíthat, köszönhetően az ott működő külföldi bányászati társaságoknak. Szintén biztonságosnak tartott hely Agadez régiós központ is, ahol viszont az a probléma, hogy semmiféle segítséget nem kapnak az ide érkezők. Nincs mit enni, hiszen az állatokat és a művelt földeket is hátra kellett hagyni, a tuaregek és a kormánykatonák sorozatos támadásai miatt, ráadásul semmiféle orvosi segítség nincs, nincsenek gyógyszerek sem. Sajnos bekövetkezett az, amitől már korábban is tartottak a hozzáértők, a nigeri kormány (hasonlóan sok más afrikai országhoz) saját népe ellen is fordul, mindenhol és mindenkiben ellenséget látva. Így még azt sem engedik meg a menekültek számára, hogy valahol táborokat alakítsanak ki, a hadsereg folyamatosan menekülésre készteti őket, főleg dél felé.

Niger természet- és társadalomföldrajza is megér egy misét, az északi régió tulajdonképpen egy nagy, kietlen sivatag, egy-két nagy hegyláncolattal. Ennek ellenére a népesség erőteljesen növekszik, az 1960-as 1.7 millió lakossal szemben jelenleg 13 millióan élnek az országban, és becslések szerint 2050-re 56 millió nigeri polgár lehet már. A legtöbb családnak 6-8 gyermeke van, és 85%-uk teljes mértékben a mezőgazdaságból él, ami a népesség növekedésével a földterületekért folytatott harcok megjelenését fogja hozni. A kormány is tisztában van ezzel egyébként, hiszen így is képtelen ellátni jól az alapvető feladatait, ezért 2050-re 33 millió lakost tűztek ki célként, amelyet megfelelő intézkedésekkel (pl. a házassági életkor növelése) elérhetőnek tartanak. A népesség legnagyobb része a déli határszéleken él, a jelenleg a háborúnak helyszínt szolgáltató északi régió az ország területének majdnem felét adja, de a lakosság mindössze 4 százaléka, hozzávetőleg 400.000 ember él itt. És az ő nagy részük a tuareg etnikumhoz tartozik, amely nomád törzs igazából határok nélkül éli életét, és nem tűri, hogy bármely kormány megpróbálja életüket szabályozni. Ebből már volt konfliktus a Nigerrel szomszédos országokban is, de saját véleményem szerint a tuareg nép hozzáállása és mentalitása, valamint a kormányok érdekvédő politikája miatt ez a helyzet is csak katonai úton, vagy erős nemzetközi segítséggel rendeződhet.

Hozzászólások: