Kínaiak Afrikában: a sivatag hátán is megélnek

Közzététel ideje | december 2, 2007 | 5 hozzászólás | GaceTillerro

Ma már senkit sem lepnek meg a tucatszám nyíló kínai kereskedések Magyarországon és világszerte, illetve már nem meglepő összefutni az utcán egy kínai társasággal, esetleg egy iskolába járni kínai fiatalokkal. Ez az állítás Afrikára is igaz. Így egy nappal az AIDS világnapja után egy összegző bejegyzés erejéig betekintünk egy kicsit az Afrikában élő kínai populáció helyzetébe és mindennapjaiba. Nagyjából a 20. század elejétől kezdve figyelhetők meg a kínai migráció jelei világszerte és ez alatt érthetjük Afrikát is, ugyanis már az 1910-es években érkeztek kínai telepesek Dél-Afrikába. Bár ez akkor csak egyedi eset volt, de az idő múlásával egyre nagyobb számban érkeztek bevándorlók (főleg Dél-Afrikába, amely ma is a legfőbb bázisuk a kontinensen) a század utolsó évtizedében pedig már tízezrével mentek kínai kereskedők és farmerek Afrikába, a kínai kormány jóváhagyásával és támogatásával. Sokan közülük kínai gazdasági célok segítése érdekében, állami támogatással érkeztek a kontinensre, de az utóbbi években már elenyésző az ilyen bevándorlók száma, egyre többen saját boldogulásuk és szerencséjük keresése miatt érkeznek.

Az egyik kínai bank elnöke egy nemrégiben mondott beszédében a vidéki lakosságot szólította fel arra, hogy a jobb lehetőségek és jövő érdekében fontolják meg az afrikai kivándorlást, hiszen a kontinensen bőven van föld, csak hozzáértő farmerkézből van hiány. A bank nem csak szóban támogatja a kivándorlókat, több ezer kínait költöztetett saját pénzéből Ghánába, Ugandába, Szenegálba, ahol a bank által létrehozott egyik cég keretein belül tevékenykednek a mezőgazdaságban. Egy dél-afrikai nemzetközi kapcsolati szakértő, Chris Alden, aki könyvet is írt a helyzetről, rávilágított arra, hogy a régebb óta Afrikában élők segítségével a kereskedők is megpróbáltak betörni a szinte teljesen szűz piacra és eddig elég nagy sikerrel. Alden meglepő példát is említett, egy angolai vidéki kisvárosban jelenleg átlagosan 5 kínai üzlet működik, ami még magyar viszonylatban is soknak számít.

Azonban hiába a fentebbi példák, a legtöbb kínai bevándorló csakis a pénz miatt költözik Afrikába, az építkezéseken, farmokon több mint háromszor annyi pénzt lehet keresni (Afrikában!!!), mint Kínában, ezért sok fiatal még a családját is hátrahagyja, hogy egy jobb jövőért dolgozzon. Egyes szakértők szerint az ő hatásuk az afrikai társadalomra csekély, hiszen csak néhány évig dolgoznak hazájuktól távol, inkább azoknak van befolyása a kulturális hagyományokra, akik olcsó termékeikkel még a legszegényebbeket is a kereslet részévé teszik illetve hosszútávra telepednek le egy-egy afrikai országban. A konkrét számokat vizsgálva elég durva folyamat bontakozik ki szemünk előtt, a továbbra is a legfőbb célnak számító Dél-Afrikában a 2003-as, hozzávetőleg 100.000 fős adathoz képest (a kínai hatóságok adatai) 2006-ra már több mint duplájára nőtt az országban élő kínai populáció száma, ami ugyan elenyésző a világszerte meglévő arányokhoz képest, de mégis figyelemre méltó. Jelentős még a kínaiak száma Mauritiuson, Angolában, Ghánában, Szenegálban, Ugandában, de a wikipedia.org szerint a Zöld-foki szigeteken is elég jelentős a helyi lakosság arányaihoz képest a kínai bevándorlók száma.

Abban az esetben elvileg nem is lenne baj a bevándorlással, ha az újonnan érkezők integrálódnának a társadalomba, de a kínaiakkal pont ez a baj, hogy legtöbbjük zárt közösségekben él, azaz egyáltalán nem válik aktív részesévé a nemzeti közösségnek, így jelenlétük feszültségeket is gerjeszthet, amire már volt példa Dél-Afrikában. A jövő a jelenlegi folyamatok irányának figyelembevételével az Afrika kereskedelmi és gazdasági ellenőrzéséért folytatott hidegháborút hozza majd, Kína és a távol-keleti kis tigrisek, valamint az angolszász hatalmak között, mert az Európai Unió valószínűleg képtelen lesz felvenni a versenyt ezért a hatalmas piacért. 2000-ben Kína még csak 10 milliárd dollár körüli forgalmat bonyolított le Afrikával, de ez a szám 50 milliárdra nőtt 2006-ra. Az afrikai kormányok pedig egyáltalán nem ellenségesek a távol-keleti befolyással, hiszen a kínai korány rendkívül sok egyéb segítséget, adományt, támogatást nyújt az országoknak, ahogy arról már én is írtam több ízben. És ahogy Gordon Brown, a brit miniszterelnök is rámutatott egy nemrégiben tartott beszédében, ma ez lehet a kulcs az afrikai piac birtoklásáért vívott harcban, azaz ki mennyi segítséget nyújt azért, hogy cserébe gazdasági előnyöket élvezhessen. A jövőbeni folyamatok az Egyesült Államok és Nagy-Britannia jelenlegi hozzáállását figyelve egyértelműen Kína szerepének növekedését fogják hozni. Az, hogy ez jó vagy rossz, mindenki döntse el maga.

Hozzászólások: