Zimbabwe: Robert Mugabe tovább száguld

Közzététel ideje | november 19, 2007 | 2 hozzászólás | GaceTillerro

Annak ellenére, hogy a gazdasági és társadalmi összeomlás már nem állandó résztvevője a napi híradásoknak, Zimbabwe országa továbbra is döbbenetesen nehéz helyzetben van, amelyet tovább súlyosbítanak a kormány elképesztően elrontott döntései. Egy korábbi írásomban már erőteljesen bíráltam a Mugabe vezette kormányzat tevékenységét, és azóta csak rosszabb lett a helyzet. A legutóbbi friss hír ismét egy ilyen ballépésről szól, amelyet a zimbabwei Nemzeti Árazási Bizottság (NIPC) követett el.

A testület utasítást adott ki, amely szerint azoknak a cégeknek, amelyek termékeket, nyersanyagokat importálnak, meglévő készleteiket teljesen el kell fogyasztaniuk, majd az új szállítmányokat már csak a bizottság által megállapított hivatalos valutaárfolyam szerint vásárolhatják. Szigorú büntetés vár azokra, akik a feketepiacon próbálnak majd külföldi valutához jutni, így egyetlen forrásként az állam marad, amelynek viszont nincs elegendő külföldi valutája a szükségletek fedezésére. Így az üzletek és cégek egy része nem tud importálni, ami az amúgy is óriási hiányokat fogja növelni. A legtöbb zimbabwei üzlet és gyár egyébként szinte kizárólag importált árukból, nyersanyagokból él, mert a hazai termelők képtelenek megfelelő mennyiségű terméket előállítani a gazdasági körülmények miatt. Ha pedig belegondolunk abba, hogy mivel az állam képtelen elegendő mennyiségű külföldi valutát a gazdaság rendelkezésére bocsátani, rengetegen fognak a tiltás ellenére is a feketepiachoz fordulni, ami viszont az amúgy is magas árakat egyenesen az égbe fogja röpíteni. Ráadásul az utasítás szerint az árakat is drasztikusan kell csökkenteni, ugyanis a kormány szerint túl nagy profitot építenek be áraikba a vállalkozók.

Nehezíti a helyzetet, hogy a zimbabwei valuta egyre több spekuláció főszereplőjévé válik, amelyeket a kormányzat képtelen kivédeni. Az események azonban más síkon is zajlanak, nemrégiben a zimbabwei elnöki szóvivő, George Charamba jelentette be egy egykori brit tábornok, Lord Guthrie nyilatkozatára reagálva, hogy Zimbabwe minden külső támadás ellen megvédi magát. Történt ugyanis, hogy az ex-tábornok beszámolt arról, hogy még a Tony Blair-éra idejében tervben volt Zimbabwe katonai lerohanása, aminek hátterében az áll, hogy a terület-újraelosztás szenvedő fehér áldozatai főként brit eredetűek, és a britek szerint az ország teljesen összeomlott, és a brit származású fehérek élete veszélyben van. Az egyik neves lapnak adott interjújában Guthrie elmondta, hogy a zimbabwei válság kezdetén Blair erőteljesen a katonai invázió mellett tette le a voksot, de ő akkor lebeszélte erről Nagy-Britannia első emberét.

A friss hírek után feltehetjük a teljesen érthető és érdekes kérdést, vajon milyen most a helyzet a mindennapi Zimbabwéban? A munkanélküliség óriási, minden 5 munkaképes korú felnőtt közül egynek van csak állása, a boltok többségében szinte semmit sem kapni, ezért az emberek többsége saját maga próbál termelni ennivalót a család számára, ami viszont az időjárási nehézségek miatt ütközik kudarcba állandóan. Maga a krízis oka egyébként elég könnyen beazonosítható: Robert Mugabe 2000-ben beindított föld újraelosztási projektje volt az, ami padlóra küldte a gazdaságot, köszönhetően annak, hogy a fehér birtokosoktól a feketék kezébe került farmok és gazdaságok már közel nem tudtak olyan hatékonysággal működni, mint azelőtt. És ebben nincs semmiféle rasszizmus, ezek a tények.

Mi a jövő? Egyértelmű, hogy Mugabe sorsa megpecsételődött. 83 éves, pártja soraiban is egyre több a vele elégedetlen tag, a rendőrség és a katonaság körében is kezdi felütni a fejét az elégedetlenség és türelmetlenség. Annak ellenére mondom ezt, hogy a szomszédos és a fejlett országok meg sem mozdítják az ujjukat, hogy javítsanak a helyzeten, Dél-Afrika pedig még profitál is a bevándorlók áradatából. Az megint más kérdés, hogy a kivándorló zimbabwei orvosok, tanárok, mérnökök tömege mellett sok olyan polgár is elhagyja hazáját, akinek semmi reménye egy jobb életre a határ túloldalán. Sokan már az első napokban bandák kezei közé kerülnek, akik a férfiakat rabszolgaként dolgoztatják, esetleg megölik, a nőket pedig szexuálisan kizsákmányolják és sötét johannesburgi utcákon futtatják. Az otthon maradottaknak pedig marad a sorbanállás, kenyérért és benzinért, miközben Mugabe legújabb autócsodáiban gyönyörködünk valamelyik luxusvillája garázsában. Tarts ki, Zimbabwe.

Hozzászólások: