Újabb döbbenetes események a Mitumba-hegység lábánál

Közzététel ideje | október 25, 2007 | 4 hozzászólás | GaceTillerro

Továbbra sincs nyugalom Közép-Afrika puskaporos hordójában, ugyanis az elmúlt napokban újra erőteljesen fellángoltak az eddig sem éppen gyenge harcok a Kongói Demokratikus Köztársaság hadserege és a keleti határszélen fekvő Észak-Kivu tartomány lázadói között, akiket egy egykori kormánykatona, Laurent Nkunda tábornok vezet. A véres események végzetes folyamatok indítottak el, eddig sem kevesen hagyták el otthonaikat, de az elmúlt héten eldurvult összecsapások miatt az elmúlt néhány napban (péntektől kezdve) több mint 8000 kongói hagyta el Észak-Kivu Rutshuru névre hallgató részét, ahol a legkeményebb harcok dúlnak.

A menekültek néhány órás menetelés után át is lépték a kongói-ugandai határt, ahol elözönlöttek két ugandai határfalut, Bunaganat és Busanzat. Ahogy a menekülők közül sokan elmondták, ők még csak előhírnökei annak a hatalmas áradatnak, amely hamarosan meg fog indulni, ha tovább folytatódnak a háborús borzalmak. Ezzel pedig a történelem továbbra is ismétli önmagát, hiszen ebben a térségben az elmúlt évtizedben menekültek tízezrei meneteltek egyik országból a másikba (a hutu-tuszi népirtás idején volt a legjelentősebb, a jelenlegivel ellentétes irányú mozgás). A mostani kb. 8000 fő menekülésének a hátterében az állt, hogy az Észak-Kivu tartomány északi részén található Goma városába a kongói hadsereg gépágyúkat, és tüzérségi fegyvereket telepített, amely ennek következtében a lázadók fő célpontjává vált. Továbbá az is bizonyossá vált menekültek elmondásai alapján, hogy az eddig csak pletykaszinten terjedő információ is igaz: a ruandai hutu lázadókból álló, Demokratikus Erők Ruanda Felszabadításáért(FDLR) nevű, katonai milícia harcosai is bekapcsolódtak a harcokba, és a kongói polgári lakosság tőlük aztán nem sok jóra számíthat, hiszen az 1994-es népirtás fő bűnösének az FDLR-t tartja a nemzetközi közvélemény.

Ami szerencse a szerencsétlenségben, hogy Ugandában a helyiek és a segélyszervezetek már számítottak valami efféle fejleményre, így a határvárosokban ideiglenesen el tudták helyezni a menekülőket (azt nem kell persze mondanom, hogy milyen körülmények között) és a nemzetközi szervezeteknek valamint az ENSZ élelmezési szervezetének köszönhetően úgy tűnik, az ellátásukkal sincs jelenleg gond (főleg nagy energiatartalmú élelmiszereket kapnak). Ami aggasztó lehet, hogy az ugandai hatóságok ugyan kialakítottak egy nagy befogadóképességű tranzittábort Nyakabande városában, a határtól kicsit távolabb, de a menekültek nagy része nem hajlandó elhagyni a határszéleket, mert a nyugalom helyreállása után szeretnének azonnal hazamenni. Ami persze érthető is, de ugandai részről sem igazán örülnek a határokon nyomorgó embertömegeknek. A folyamat során egyébként augusztus óta a mostani 8 ezerrel együtt közel 50.000 kongói hagyta el Észak-Kivut és érkezett Ugandába. És mindennap emberek százai kelnek útra, megcélozva a szomszédos országot, és ezzel a békésebb életet.

Ugyan eme hírhez szorosan nem kapcsolódik, de a térséget erősen érintő információ még, hogy ismét fellobbant az erőszak lángja Burundiban, amely a térségben szintén gócpontot képez. A lázadók október 21.-én, Kabeziben végrehajtott támadásában 11 ember halt meg, akik mindegyike a lázadók szervezeteihez kötődő, de a szervezetet már korábban, a kormánnyal kötött szerződés értelmében elhagyó egykori harcos volt. A kormányzó párt legjelentősebb partnerpártjának szóvivője máris bejelentette, hogy a támadást a békeszerződés súlyos megszegésének tekinti. A júliusban megkötött egyezség óta ez már a 4. támadás, amelyet a szervezetből kilépők ellen követnek el, amiből egyértelműen látszik, hogy valakik, valamiért nem szeretnék, ha béke lenne Burundiban. Nos, ezek a „dolgos hétköznapok” Közép-Afrika déli részén, és bár szeretnék békés dolgokról is írni, ilyen események felett egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni. Mert ugyan a magyar televíziók stábjai elmennek a csodálatos szafarikra, és felkutatnak Afrikában élő magyarokat, de az afrikai helyzet súlyosságáról sajnos senki nem ejt soha egy szót sem.

Hozzászólások: