Kivándorlás, elvándorlás, társadalmi mobilitás: Mali (1. rész)
Közzététel ideje | október 20, 2007 | 4 hozzászólás | GaceTillerro
Eme cikk jobb megértéséhez álljon itt egy történet, egy fiatalemberről, aki megpróbált változtatni az életén. Az események helyszíne ugyan konkrétan Mali, de könnyedén áthelyezhető akár a magyar, akár az amerikai (akár bármely más ország) valóságba is. Főszereplője egy szegény mali parasztember, bizonyos Nouhoum Sangaré (26 éves), aki néhány hónappal ezelőtt feleségét és három gyermekét maga mögött hagyva egy poros, Dél-Maliban fekvő falucskában, nekivágott a nagyvilágnak és a 240 kilométerre lévő fővárosba, Bamakoba költözött. Célja az volt, hogy stabil munkahelyet szerez, megveti a lábát a nagyvárosban és amint helyzete rendeződött, családja is csatlakozik hozzá. Ezek voltak a tervek.
A várva várt csoda nem következett be, főhősünk a nyomor bamakoi valóságába csöppent rövid időn belül. Egyik ócska és rosszul fizető munkahelyről a másikra vándorolt (árult napszemüvegeket, építkezéseken gürcölt, cipőt fényesített) és legtöbbször egy 12 órás munkanap után, mindössze 22 amerikai centnek megfelelő 100 frankot kapott. Ez a jelenlegi árfolyamon átszámítva körülbelül 40 forint. Itt be is fejezhetnék a cikket, hiszen ebből azonnal érthetővé válik, hogy miért oly méretű az illegális bevándorlás Európába és más, gazdagabb országokba. De folytassuk csak. Ez a kis pénz sem maradt azonban Sangaré zsebében, hiszen fizetése nagy részét a falujában maradt családjának küldte-küldi haza. Főhősünk egyébként faluját, a természetet és a kormányt tartja felelősnek az elvándorlása miatt, hiszen falujában a földek teljesen kimerültek és tönkrementek az elégtelen körülmények közepette (szárazság majd árvíz), a gyümölcsök elrohadtak, mivel a piacok túl messze voltak, hogy odaszállítsák őket és még sorolhatnánk az indokait.
Hősünk jelenleg nappal riksásként, éjszakánként biztonsági őrként dolgozik, de mint elmondta, nem sikerült nagyban változtatnia otthon maradt családja helyzetén, sőt lányát a nagynénjének adta örökbe, hogy ne haljon éhen. Egyik gyermeke sem jár iskolába, de Sangaré tervei szerint két év múlva elegendő pénze lesz, hogy legkisebb gyermekét beírassa egy oktatási intézménybe. Főszereplőnk egyik bamakoi barátja, Sanogo, miután képtelen normális munkát szerezni Bamakoban, most fontolgatja külföldre vándorlását, amellyel nincsen egyedül. Egy felmérés szerint a mali fiatalok 70%-a választja ezt az utat a boldogulásra, ami megdöbbentően szörnyű szám, elég, ha belegondolunk, hogy ez csak egy ország a sok tucat közül.
Folytatás holnap…
Hozzászólások:
4 válasz érkezett eddig a következő írásra: “Kivándorlás, elvándorlás, társadalmi mobilitás: Mali (1. rész)”
Szólj hozzá!
október 21st, 2007 @ 01:03
ez az utolsó bejegyzés, úgyhogy ide írom be, hogy marha jó ez a blog. jól is van megcsinálva, meg jó is hogy van egy ilyen.
az a baj ugyanis, hogy kevés az információ a harmadik világról, de persze ehhez is ért mindenki, mint a focihoz. az egyik szélsőség idealizált képekben gondolkodik, hős forradalmárokról, meg romlatlan feketékről. a második szélsőség pedig azt gondolja, hogy ezek primitív állatok, akikre le kéne már dobni az atomot.
és ezeknek a véleményeknek a szajkózói mind-mind úgy tesznek, mintha tudnák, hogy mi van afrikában. pedig két mondat után kiderül, hogy halvány lila fingjuk sincs.
na ezért hasznos ez a blog.
viszont egy kérdés. szerinted miért van az, hogy afrikában a politikai elit ennyire impotens. persze, a saját bankszámlái növekednek, de az országot leszarják. szted miért nem alakult ki egy olyan középosztály, amelyik legalább félig komolyan veszi a kormányzást?
ja és még egy kérdés. afrika és zene. mi a véleményed arról az elméletemről, hogy afrikában (legalábbis nyugat-afrikában) a zenének egészen más a szerepe és funkciója a társadalomban, mint mondjuk nálunk? ott ugye a temetésen is táncolnak, dobolnak?
üdv: mirko
október 23rd, 2007 @ 22:29
Nos, elnézést a késői válaszért, talán még elolvasod. Elsőként köszönöm a hozzászólásod, jólesik ilyet olvasni. Az “Afrika-szakértőkről” szóló mondataiddal egyetértek, sajnos hozzá kell szokni, hogy napjaink világa hemzseg a mondvacsinált okoskáktól. Első kérdésedre a válasz saját véleményem szerint a társadalmi fejlődés nem megfelelő folyamatában rejlik, nem igazán volt lehetősége létrejönnie egy középosztálynak,a mérhetetlen szegénységből hatalomra jutott ember számára a hatalma megőrzése a fő cél. Továbbá a gyarmati erővel összehegesztett országokban előfordulhat és elő is fordul, hogy a rendkívül apró, ám agresszív kisebbség kerül hatalomra és akkor a sok milliós többség nem igazán prioritás (erre szerintem te is tudsz példákat).
Második kérdésedre pedig magad meg is adtad a választ, a zenének ott tényleg teljesen más a funkciója, mint a nyugati, fogyasztói kulturákban, de hogy pontosan mi ez a funkció az régiónként és törzsenként, népcsoportonként nagyon eltérő. Valahol a vallás része, valahol rossz szellemek ellen használják és így tovább…de a legfontosabb, hogy Afrikában hisznek a zene hatalmában.
október 24th, 2007 @ 13:53
köszi a választ! !
egyébként amit igazából nem ismerünk (mármint mi, akik nem foglalkozunk napi szinten afrikával), az ezeknek a társadalmaknak a szerkezete. gondolok itt latin-amerikára is.
de ha időd, energiád engedi írhatnál ilyen kulturális, néprajzi dolgokról is. ez a zenéről jutott eszembe. habár nagy téma, elismerem.
de a youtubon rengeteg soukous videó van fönt. vannak köztük nagyon jók is. egy kicsit utánanéztem a soukous-nak, ami kedvenc műfajom lett, és eszméletlen, hogy milyen öszetett a története. ez is afrika. ahogy a mindenféle zenei hatásokra és stílusokra rendkívül érzékenyen reagálnak, és gyúrnak belóle valami sajátosat. habár manapság, úgy látom, ez is egyszerűsödött egy-szál-szintis zenévé
((
november 7th, 2007 @ 21:27
70% iszonyu az erös egészséges ffiak a nök öregek gyerkek miez tudnak kezdeni