Olajat élelmiszerért program helyett végre egy értelmes ENSZ terv: Lesotho

Közzététel ideje | szeptember 28, 2007 | 5 hozzászólás | GaceTillerro

Elég régóta figyelem az Afrikában zajló folyamatokat ahhoz, hogy tudjam, az ENSZ és különböző szervezetei a legtöbb esetben nem igazán a megfelelő módon kezelik a problémákat (egy másik alkalommal kifejtem, miért is nem), de sajnos ez más kontinensek eseményeire is igaz. Ebből következően mindig örömmel tölti az ember szívét, amikor végre egy olyan értelmes kezdeményezéssel találkozik, mint a Világ Élelmezési Szervezete (WFP) által nemrégiben útjára indított lesothoi terv.

Ebben a programban a WFP közvetlenül a lesothoi termelőktől vásárolja élelmezési programja számára a gabonát, amelyet aztán oda is adnak a lesothoi rászorultaknak. Ugye, milyen szép ötlet? A szervezet eddig ugyanerre a célra Dél-Afrikából vásárolta a gabonát, így az új program nem elég, hogy segíti élénkíteni a lesothoi gazdaságot, de a világszervezet 45 dollárt meg is takarít minden egyes tonnán. Ahogy a WFP vezetője is mondta: „Ebben a helyzetben csak győztesek vannak. A farmereknek jól jön a jövedelem, míg mi pedig pénzt takarítunk meg.”

Annak ellenére sikerült végrehajtani a program első vásárlását, hogy Lesothoban az idei év elejének rendkívüli szárazsága miatt a gabonatermés nagy része elpusztult. Azóta is szükségállapot van az országban, mivel körülbelül 400.000 ember jelenleg is éhezik napi szinten, és ez a szám 500.000 fölé emelkedhet 2008 első hónapjaiban. A WFP élelmezési programjának célkitűzései szerint a következő aratásig (ez 2008. áprilisa) körülbelül 260.000 ember számára biztosítanak élelmiszert, és ez talán tényleg segíteni tud a legjobban rászorultaknak, ráadásul további szervezetek vállalták, hogy a többi éhező számára is biztosítanak élelmiszert. A kérdés csak az, hogy a segélyek eljutnak-e azokhoz, akiknek tényleges szükségük van rá.

Visszatérve a korábbiakra, a nagy szárazság ellenére azért sikerült nyélbeütni a vásárlásokat, mert sok farmer egy WFP által kidolgozott metódus szerint termelte gabonáját, és így őket a szárazság és a pusztulás lehetősége nem érte felkészületlenül. Az első körben 20, Oacha’s Nek tartományban élő farmertől vásárolt a szervezet gabonát, körülbelül 400 dollárt fizetve tonnánként. Ez pedig olyan emberek számára, akik átlagban kevesebb, mint egy dollárból élnek naponta…nos, több mint egy álom.

Hozzászólások: