Ismét Kongó, ismét gyermekkatonák. Más világ, más értékrend?

Közzététel ideje | szeptember 25, 2007 | 1 hozzászólás | GaceTillerro

Habár a nemzetközi média (a magyart is beleszámítva) szinte egyáltalán nem foglalkozik az afrikai kontinens helyzetével, be kellene már látnunk, hogy döbbenetes folyamatok zajlanak eme csodálatos kontinens egyes országaiban. Szudán, Nyugat-Szahara, Szomália és még nyugodtan fel lehetne sorolni egy tucat másik országot is, de a legutóbbi hírek kapcsán most a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult szomorú helyzetről szeretnék szót ejteni. Az ország Észak-Kivu névre hallgató tartományában már hónapok óta egyre erősödő háború folyik a hadsereg és a helyi (egyes vádak szerint Ruandából beszivárgott) milicisták között, amelynek szokás szerint a civil lakosság issza meg a levét.

A becslések szerint eddig már több mint 120.000 embernek kellett elhagyni otthonát, csak 60.000 ezren az utóbbi hetekben menekültek el a tartomány északkeleti részeiből. A menekülés, valamint a menekülttáborokban uralkodó viszonyoknak hála, nagyon sok gyermek szakadt (és szakad) el a családjától, és ők aztán tényleg óriási veszélynek vannak kitéve. Ahogy az UNICEF (az ENSZ gyermekvédelmi szervezete) helyi megbízottja, bizonyos Julien Harneis elmondta, nem elég, hogy a táborokban dúl a vérhas és a kolera, a gyerekeknek az erőszakos besorozással és az ellenük elkövetett szexuális bűncselekményekkel is meg kell küzdeniük. A fiúkat és a lányokat akaratuk ellenére viszik el a hadsereggel évek óta harcban álló fegyveres csoportok, az előbbieket katonáknak vagy munkásoknak, az utóbbiakat szexuális rabszolgáknak használják. Legtöbbjük belehal a harcokba, a verésekbe és a kínzásokba.

Csak az elmúlt héten 54 esetet jelentettek, amellyel együtt az elmúlt hónapban ismertté vált kényszersorozások száma meghaladta az ezret. A gyermekkatonák élete azonban szabadulásuk után sem válik könnyűvé, ugyanis legtöbbjük hiába tér vissza közösségébe, képtelen már normálisan beilleszkedni és ismét katonának vagy bűnözőnek áll. Az UNICEF kidolgozott ugyan egy programot, amely 5500 egykori gyermekkatona reintegrálódását segítené elő, de a lázadók és a hadsereg között dúló harcok hevessége miatt Észak-Kivu legtöbb részén képtelenség megvalósítani a terveket. Ennek ellenére rengeteg segélyszervezet küzd a térségben a lakosság helyzetének javításáért, amelynek központi eleme a menekülttáborok zsúfoltságának és a járványok terjedésének megszüntetése. Végezetül egy rövid, ámde annál szomorúbb történettel zárnám ezt a bejegyzést, az UNICEF egyik helyi alkalmazottja számolt be az esetről, amely során egy 13 éves (!) gyermekkatona került kereszttűzbe, és tucatnyi aktivista szeme láttára lőtték szitává korban hasonló társai.

Hozzászólások: