Burundi újra a háború küszöbén?

Közzététel ideje | szeptember 4, 2007 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Burundinak, ennek a kis közép-afrikai országnak a történelme végérvényesen összefonódott a szomszédos Ruandáéval, hiszen 1993-ban nemcsak a hírhedt szomszédban, hanem itt is kirobbant a közel 12 évig tartó hutu-tutszi etnikai háború, melynek eredményeképp több mint 250.000 (többnyire tutszi) burundi polgár veszítette életét. Most úgy tűnik, a 2005 óta fennálló törékeny béke után az ország ismét visszazuhan az erőszak mocsarába. Miközben a tanzániai menekülttáborokból (a tanzániai elnök ultimátumának is köszönhetően) körülbelül 150.000 burundi hutu – mint ismert a tutszikat mészárló hutuk menekültek el főleg, félve a bosszútól – tér vissza ezekben a hónapokban hazájába, a burundi kormány soraiban a megosztottság kezd jelentkezni.

Az egyik legnagyobb lázadó frakció, a hutu National Liberation Force (FNL) júliusban megszakította a békéről és a leszerelésről szóló tárgyalásait a hutu többségű kormánnyal és a frakció tagjai, kíséretükkel együtt nyom nélkül eltűntek a vidék hatalmas bozótosaiban. Hiába írták alá a tavalyi év végén utolsóként az FNL vezetői is az ország jövőjét biztosító békeszerződést, a frakció politikai jövőjéről és bizonyos foglyok szabadon engedéséről szóló ellentétek miatt már akkor is sejthető volt, hogy a lázadók nem fogják sokáig tűrni a langyos állóvizet. Most pedig újabb lépésükkel felvillantották a jövőbeni újabb háború esélyét. Talán a döbbenetes múltból tanulva, néhány napja Pasteur Habimana az FNL szóvivője bejelentette, hogy készek ismét tárgyalóasztalhoz ülni, amennyiben a kormány erre felkéri őket és hajlandó utazási költségeiket finanszírozni.

Átlagos bujumburai hétköznapok. Vajon meddig?

Nem elég azonban, hogy a hazatérő menekülteknek – csak most augusztusban 7000 ember tért haza – az újabb háború fenyegetésével kell szembenézniük, de a romokban heverő gazdaság (amely főleg a kávétermesztésen alapul) miatt a napi megélhetésük is roppant nehéz. Mindezek ellenére azonban sokan boldogan térnek haza, hiszen ahogy egyikük mondta: „Minden jobb, mint menekültként élni. Az élet a táborban elviselhetetlen, boldog vagyok, hogy hazatérhetek.” A kormány eközben a biztonság megszilárdításán dolgozik, hiszen most, az FNL tárgyalásokról való kivonulásával, ismét elkezdődhetnek a 2006-os évre annyira jellemző akna-, és gránáttámadások. A legutóbbi ilyen során 5 neves tutszi politikust támadtak meg, de ők szerencsések megúszták. A tettesek a mai napig nem kerültek elő. A kormány sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy Burundi mindent megtesz a béke megszilárdításáért és az emberek védelméért, de sajnos a vidéken élő lázadó szimpatizánsok valószínűleg már kezdenek összegyűlni az FNL zászlói alatt. A kormányerők egyes stratégiai harcászati pontok átvizsgálásakor már odakészített, nagy mennyiségű élelmet is találtak, ami mindenkit aggodalommal tölt el.

Egyébként, a menekülttáborokban uralkodó döbbenetes körülmények ellenére (gondoljunk csak bele, a legtöbben 10 évig nem hagyhatták el a tábor 5 kilométeres körzetét), sokan csak az ENSZ programjának köszönhetően tértek haza (hajlandóak lettek volna szembeszállni a tanzániai katonákkal csak azért, hogy maradhassanak), amelyben minden hazatérő kereken 9000 forintnak megfelelő összeget kapott, továbbá 4 hónapnyi élelmiszerellátást, 6 hónapnyi ingyen egészségügyi ellátást és 2 év, ingyen iskoláztatást a gyermekeknek. Az ENSZ menekültügyi szakemberei szerint, ezek a juttatások elegendőek ahhoz, hogy a polgárok megalapozzák ismét az életüket, Burundi földjén. És talán ezúttal képesek lesznek megőrizni a törékeny békét is.

Hozzászólások: