Arawan – az egyik utolsó szaharai karavánmegálló a létéért küzd

Közzététel ideje:| június 21, 2016 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Jópár évvel ezelőtt került bemutatásra itt a Mindennapiafrika oldalán az 1979-ben alapított és a tuareg zenei kultúra egyik alappillérének számító Tinariwen zenekar (itt volt róla szó), akiknek egyik kedvelt száma az Araouane/Arawan című szerzemény. Az Amassakoul című albumon szereplő alkotás a Maliban, a Timbuktutól 250 kilométerre északra fekvő Arawan települése előtt tiszteleg és szövegében is rámutat, hogy az egykor sokkal fontosabb szerepet betöltő és nagyobb helység ma már lassan a homok és az enyészet áldozatává válik.

Annak ellenére történik mindez, hogy az egykori idegenlégiós helyőrségnek is helyt adó településen halad át a Szahara egyik utolsó, mai napig is működő tevekaravánjának útvonala, amely a messzi északon fekvő Taoudenni sóbányáiból szállítja a sót délre, az ország déli része felé. Általában csak néhány száz tuareg él itt, de ne gondoljuk, hogy ez csak egy egyszerű, történelem nélküli telep – kutatások bizonyítják, hogy az Arawantól északra található Dar Taleb harmadik századbeli romjai még Timbuktunál is régebbivé teszik ezt a telepet. A megbízható kutakkal bíró Arawan aranykorszaka a nyolcvanas évek végén kezdődött, amikor egy svájci-amerikai befektető fákat telepített itt, kertet hozott létre és Arawan Hilton néven hotelt alapított, de nem sokkal később meg kellett futamodni az akkor dúló tuareg lázadás erőszakos cselekményei miatt.

arawan

Az előbbiek ellenére azért ne gondoljunk valamiféle eldugott sivatagi csodavárosra, ameddig a szem ellát, mindenhol csak homok, a vegetációnak nyoma sincs Arawan környékén és bár két non-profit szervezet közreműködésével iskola és egészségügyi központ is létesült, a helyi gazdaság teljes egészében a sóbányából érkező karavánokra és az egy-két erre vetődő fanatikus turistára épül – a sóbánya minden itteni család számára az életet jelenti, a férfiak többsége ott dolgozik és az egyre ritkuló karavánok a mai napig az egyetlen megélhetési forrást jelentik mezőgazdasági lehetőségek hiányában. Ennek ellenére a megmaradt lakosok többsége szeret itt élni, van aki hosszú hónapokig el sem hagyja a települést, ahogy hosszú hónapokig nem hullik egy csepp eső sem – van olyan hónap a nyár során, amikor a hőmérséklet az 50 Celsius fokot súrolja.

A fentebb említett néhány száz fős lakosság vallási igényeit három mecset próbálja meg kielégíteni, de olyan luxusra, mint elektromosság, ne is gondoljunk, a teveürülék számít az egyik legfontosabb építő- és tüzelőanyagnak. Összefoglalóan tehát megállapítható, hogy Arawan települése nem igazán van központi helyen semmilyen tankönyvben vagy térképen, az elmúlt időszak egyik jelentősebb eseménye errefelé az a 2013-as ütközet volt, amikor a francia hadsereg egységei itt csaptak össze egy radikális muszlim milícia harcosaival, amely csoportok jelenléte eme kis telep sorsát is nagyban meghatározza.

twitter.com/napiafrika

6 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

A boldogság csak egy négybetűs szó: a dél-afrikai mozi egyik legnagyobb kasszasikere

Közzététel ideje:| június 5, 2016 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Ha afrikai filmekre vagy afrikai témájú alkotásokra gondolunk, akkor sokszor hajlamosak vagyunk sztereotípiákkal élni: például ébenfekete bőrű főszereplők a nagy afrikai szavanna közepén próbálnak a mindennapos hiedelmekkel megküzdeni vagy mondjuk a polgárháborúk idején gyermekkatonák életét kísérhetjük figyelemmel – pedig az afrikai mozi már régen túllépett ezen és egyes országok filmipara olyan alkotásokkal áll elő, amelyekről csak a helyszín és a szereplők története miatt tudjuk megmondani, hogy Afrikáról van szó. Ilyen a mostanában dél-afrikai kasszasikernek számító Happiness Is A Four Letter Word című film, amely egy az egyben egy johannesburgi Szex és New York, három dél-afrikai nő életét ismerhetjük meg, akik a munka és a magánélet közötti vékony határvonalon egyensúlyoznak megküzdve a szerelem és a siker kihívásaival.

Bizony, az erőteljesen reklámszagú szöveg ellenére ez mégis egy afrikai film, modern helyszínekkel, kellemes zenével, tökéletes szereplőkkel – minden adott egy habkönnyű afrikai szórakozáshoz. Lehet, hogy sokak számára ez még talán visszatetsző is lehet, de egy globalizált világban miért kellene pont az afrikai kontinensnek megrekednie valahol a filmes ranglétrában, a lényeg, hogy az eredetiség, a kultúra is valamilyen formában megmaradjon ezekben az alkotásokban. A Dél-afrikai Köztársaság mozijában az utóbbi idők egyik legnagyobb sikerének számító Happiness Is A Four Letter Word sikerét a történet, a mindennapos, felismerhető problémák mellett a színészeknek köszönheti, az egyik főszereplőt alakító Mamabatho Montsho például tökéletesen hozza a munkájában sikeres ám az egész életét a férfiakkal való kapcsolata köré felépítő Nandit, az egykori reality-sztár Khanyi Mbau pedig a sokszor előtérbe hozott fehérneműs felvételeivel és szabados szerelmi életével pontosan hozza az ilyen filmekben szinte kötelezőnek számító karaktert, Renate Stuurman pedig az a karakter, amely sok-sok dél-afrikai nő számára mutat be egy gyakran valódi élethelyzetet – a partnerek gyakori váltogatása miatt bekövetkező, nem várt terhességet, átvitt értelemben pedig az ilyen életstílus miatt elkapható nemi betegségek példáját.

Összességében tehát elmondható, hogy a Happiness Is A Four Letter Word nem akar több lenni annál, ami, azaz egy gyorsan fogyasztható romantikus történet, bár visszakanyarodva a bevezető mondatokhoz, azért az elmondható, hogy a tömegek számára nem valódi élethelyzeteket, hanem csak inkább egy vágyott életstílust mutat be, hiszen a film főszereplői mindannyian a felsőosztálybeli fekete nőket képviselik, nem pedig a munkásosztály tömegeit. A Thabang Moleya által rendezett alkotásról mindenesetre a nézők már elmondták a véleményüket: a februári bemutató első napjaiban majd az ezután következő hetekben a film a legnagyobb hollywoodi filmek nézettségét elérő magasságokba jutott a Dél-afrikai Köztársaságban, úgyhogy ne legyenek hiú ábrándjaink, hasonló anyagok várnak ránk még a jövőben is.

twitter.com/napiafrika

6 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

Újra gyufával közelítenek a Niger-delta puskaporos hordója felé

Közzététel ideje:| június 3, 2016 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

A pénteki nap (06.03.) folyamán Twitter-üzenetben vállalta a felelősséget a szintén a nap folyamán a nigériai Delta államban a Shell Kőolajipari Fejlesztési Társaság (SPDC) egyik vezetéke elleni robbantásos merényletért az alig néhány hete feltűnt új nigériai militáns csoport, a Niger-delta Bosszúállói (NDA). A támadás csak egy újabb volt a csoport által az elmúlt néhány napban elkövetett robbantásos merényletek sorozatában, amelyek a Chevron, az Agip és a nigériai nemzeti olajtársaság épületeit, vezetékeit érintették és amelyekkel a csoport célja a nigériai olajkitermelés teljes megbénítása. Honlapja szerint egyébként az NDA az erőszak eddig még nem látott szintre való emelésével szeretné elérni, hogy a 9 nigériai államból összeálló Niger-delta népeit összefogja és egy független államba tömörítse.

Az áprilisban megjelent csoport fenyegetései nem alaptalanok, az első megjelenésük óta végrehajtott több tucatnyi támadással jelentős gazdasági károkat okoztak már a nigériai gazdaságnak, ráadásul egyértelműen veszélybe sodorják a régió stabilitását – a régióét, ahol 7 éve, azóta, hogy Umar Musa Yar’Adua néhai nigériai elnök amnesztiát hirdetett a milícistáknak, nem igazán volt nyoma ilyen szintű erőszaknak. Az amnesztia mellett persze Yar’Adua és utódja, Goodluck Jonathan is jelentős pénzösszegekkel volt csak képes lekenyerezni a korábban itt működő csoportokat (ezt úgy képzeljük el, hogy aki nem harcolt tovább, az havi fizetést kapott az államtól) és azzal, hogy az új elnök, Muhammadu Buhari 70%-kal lecsökkentette az erre a célra szánt összegeket, láthatóan hibát követett el – mondhatjuk ezt úgy, hogy az NDA méreteiről, hátteréről még igazán nincs fogalmunk.

Nigériai újságírók és bloggerek egyébként a korábbi milíciák tagjait sejtik most is a háttérben, így a Niger-delta Népi Felszabadítási Front vagy a Niger-delta Felszabadítási Mozgalom (MEND) harcosait, de olyan nézet is van, amely arra utal, hogy olyan, Goodluck Jonathanhoz közeli elemek állhatnak a háttérben, akik számára Buhari elnöksége nem igazán elfogadható alternatíva. Akárhogy is legyen, az NDA csak nevében tűnik komolytalannak (mintha egy képregényből lépett volna elő a név), üzenetei, akciói egyaránt profizmusra, tapasztalatra utalnak és a leginkább szomorú tény, hogy nem tudni róluk még mindig túl sokat. Szóvivőjükként egy ismeretlen név, bizonyos Mudoch Agbinibo tünteti fel magát, de a korábbiak alapján ez valószínűleg csak egy álnév, a megvádolt egykori milíciavezérek pedig egyöntetűen visszautasították az érintettségre vonatkozó vádakat.

avengers

Ha valaki számára nem volt egészen egyértelmű, hogy milyen súlyos problémáról volt szó, akkor álljon itt egy szám: a Shell, A Chevron vagy éppen az Agip elleni támadások odáig vezettek, hogy Nigéria 2.2 millió hordós napi olajkitermelése 1.65 millió hordóra zuhant. Szóval hiába ígér és fenyeget a hadsereg, Buhari elnöknek az északi, a Boko Haram ellen nyitott frontja után újabb harcba kell kezdenie, ezúttal délen. A csoport nagy internetes aktivitást mutat, rendszeres frissített weblapja, Facebook- és Twitter-accountja van, utóbbin például követni lehet akcióikat és fenyegetéseiket – legutóbb például az Agipot fenyegették meg, hogy semmiképp ne próbálja megjavítani a korábban tönkretett csővezetékeket és berendezéseket, vagy megbánja, ahogy azt szerintük a Shell is tette a fentebb leírt friss támadás során.

És hogy mennyire van igazság abban a véleményben, mely szerint csak katonai erővel képtelenség gátat vetni az ilyen jellegű erőszaknak, azt mi sem mutat jobban, minthogy az NDA példája igencsak ragadós, nemrég tűnt fel a színen az előbbi csoporttal állítólag szoros kapcsolatot fenntartó Egyesült Niger-deltai Felszabadítási Erő csoportja, amely rakétatámadásokkal és a nigériai légtér lezárásával fenyegetőzik június hetedikére. De anélkül, hogy belemerülnék a tények és a nem megbízható információk sorolásába, lássuk be, hogy a Niger-deltában igencsak instabillá vált megint a helyzet és most kell nagyon észnél lennie a kormánynak, ha gátat szeretne vetni az erőszak elszabadulásának – ha ehhez a korábbi összegek ismételt folyósítására van szükség, akkor arra kell elmozdulni, mert az országot így jóval nagyobb veszteségek érhetik.

twitter.com/napiafrika

8 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

São Tomé és Príncipe: marad-e az elnök és alelnök közötti szembenállás a választás után is?

Közzététel ideje:| május 29, 2016 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Az ezen országok méretéből és lélekszámából is adódik, hogy a MindennapiAfrika hasábjain a legkevesebb országspecifikus írás a szigetországokról lát napvilágot, így Mauritiusról vagy éppen a Seychelle-szigetekről sincs sűrűn poszt – ezt orvosolandó, a közeljövőben ezen országok aktuális politikai életébe is bepillantunk, kezdve most São Tomé és Príncipe államával, ahol a politikai élet egyértelműen a július 17.-én megrendezésre kerülő elnökválasztás körül forog, amellyel kapcsolatban az még nem ismert, hogy a jelenlegi elnök, a 2011-ben megválasztott Manuel Pinto da Costa az indulók között lesz (mondjuk mérget vehetünk rá), de az egykori parlamenti házelnök, a Független Demokratikus Törekvés (ADI) mostani alelnöke, a 2011-es választás második helyezettje, Evaristo Carvalho biztosan indulni fog.

A 2011-ben szintén induló, de csak a futottak még kategóriában záró Maria de Neves egykori miniszterelnök is jelezte már, hogy megpróbálja megszerezni az elnöki széket (2011-ben Neves a második fordulóban már a São Tomét 1975 és 1991 között irányító Pinto da Costa mögé tagozódott be). A helyzetet árnyalja, hogy da Costa függetlenként nyert 2011-ben, míg a 2014-es parlamenti választáson az 55 parlamenti helyből 33-at megkaparintó ADI adja a jelenlegi alelnököt, Patrice Trovoadát, akinek nem is volt túlságosan jó a viszonya az elnökkel – sokan a mostani elnökválasztástól várják ennek a szembenállásnak a megváltozását és a politikai élet stabilizálódását. A kis szigetországban egyébként nem sűrűn fordult elő, hogy valamelyik pártnak parlamenti többsége lett volna, 1991-ben, 1998-ben és most 2014-ben történt eddig csak ilyen, de míg 1991 és 1998 után az akkori elnökök könnyedén feloszlatták azokat a kormányokat, a 2003-as alkotmánymódosításnak köszönhetően ezt most már nem lenne olyan egyszerű megtennie Costának.

ék tl

Pont ez adja a jelenlegi politikai helyzet egyik sarkalatos pontját, hiszen az ADI bármikor keresztülvihet egy olyan törvénymódosítást, amellyel a választási rendszert alakíthatná át és minimalizálná az elnöki hatalmat. Szóval van miért küzdenie mindkét félnek (az ADI-jelöltjeinek és da Costának is) a választás előtti kampányban, de a jelenlegi elnök mellett azért vannak pozitív érvek: egyrészt az ország stabilitása és az életszínvonal javulása, másrészt a gazdaságból érkező számok, melyek szerint az aprócska szigetállam gazdasága 5-6 százalékkal fog bővülni idén, főként a kakaótermelésnek növekedésének és a turizmus bővülésének köszönhetően (júniustól egyébként személyenként és naponként idegenforgalmi adót is kivetett a kormány). És még mindig váratja magát az a nagy hír, mely szerint a 19 kizárólagosan São Tomé és Príncipe területéhez tartozó lehetséges olajmező valamelyikén a kutatók jelentősebb olajtartalékokat találnak, mert az gazdasági csodává varázsolhatja a sokak számára szinte nem is létező kis szigeteket.

twitter.com/napiafrika

7 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

Bissau-Guinea politikai rendszere nagyjából működésképtelen

Közzététel ideje:| május 27, 2016 | 1 hozzászólás | GaceTillerro

A héten történt események után most már egyértelműen kijelenthető, hogy még jobban elmélyülni látszik Bissau-Guinea politikai válsága, miután az eddig, íróasztalok mögött zajló konfliktusok az utcára is átterjedtek – Bissauban több százan vonultak az utcára azután, hogy csütörtökön (05.26.) Jose Mario Vaz elnök bejelentette, hogy Baciro Dját nevezi ki miniszterelnöknek. Azt a Dját, aki 2015. augusztusa és szeptembere között már volt miniszterelnök az országban, de akkor egy bírósági ítélet alapján távoznia kellett posztjáról, ugyanis a döntés értelmében kinevezése alkotmányellenes volt – a jelenlegi kormányzópárt, a függetlenségi harcok mozgalma, az Afrikai Párt Guinea és Zöld-Fok Függetlenségéért( PAIGC) a mostani kinevezést is alkotmányellenesnek tartja és hangsúlyozta, hogy a miniszterelnök személyének meghatározása az ő feladatuk, ezért minden eszközzel ragaszkodni fognak a jelenlegi status quo fenntartásához.

Már csak azért is a PAIGC feladata lenne ez, mert amikor még néhány héttel ezelőtt Vaz az egész kabinetet menesztette, köztük Carlos Correia akkori miniszterelnököt, akkor éppen a kormánypártot kérte fel az új kormány megalapítására és akkori döntését most felrúgta azzal, hogy kommunikálta, meg is van új miniszterelnöke. A jelenlegi rendkívül instabil politikai helyzethez is pont ez, Vaz tisztogató hadjárata vezetett, hiszen onnantól kezdve jár ismét egy helyben ez az aprócska, alig másfél milliós ország, hogy az elnök tavaly augusztusban menesztette a miniszterelnöki székből a PAIGC elnökét, Domingos Simoes Pereirát, akivel nagyjából semmiben sem értettek egyet, ráadásul felelősségi körük is átfedést mutatott egymással és ekkor került alig egy hónapra a miniszterelnöki székbe az ismét oda kerülő Dja.

baciro A szálak eléggé keszekuszák és nehezen átláthatóak, de az biztos, hogy a PAIGC jelöltjeként 2014-ben elnökké választott Vaz és a PAIGC-t vezető Pereira közötti ellentétek azok, amelyek most teljes politikai patthelyzetbe sodorták az államot és csak reménykedni lehet, hogy az ország helyzetének alakulását mindig is eldöntő hadsereg továbbra is tétlen szemlélő marad. De azért azt se higgyük, hogy most egy teljesen eszét vesztett elnök tisztogatásáról beszélünk, erős a gyanú, hogy a jelenlegi kormány bizonyos tagjainak köze lehet 41 millió dollár gyanús eltűnéséhez a pénzügyminisztérium számlájáról, erre utal az is, hogy Correia például el sem hagyhatja jelenleg az országot és minisztereivel együtt házi őrizet alatt áll.

Egy-két hasznos link a helyzet jobb megértéséhez:

http://www.mindennapiafrika.info/2015/08/13/biztosan-nem-az-ev-lepese-volt-vaz-menesztette-a-bissaui-kormanyt/

http://www.mindennapiafrika.info/2016/01/19/bissau-guinea-parlamenti-tobbsegbol-pillanatok-alatt-kisebbsegbe-kerult-a-kormanypart/

Az is biztos, hogy mindennek a mozgatórúgója a pénz és a drog, ugyanis az ország gazdasága nagyjából leállt, a bevételek jelentős része segélyekből és a drogkereskedelemből származik, ez utóbbiban pedig a gyanú szerint a legmagasabb politikai szintek is érintettek – ahogy a múltban erre már volt példa. Szóval a mai napra (05.27) az ország úgy fordult, hogy Vaz már be is iktatta új miniszterelnökét, a PAIGC és Correia viszont továbbra is kitart amellett, hogy nincs új kormány – és ezen körülmények között várja Vaz azt Djától, hogy az végre felszámolja a hónapok óta tartó szembenállást és Bissau-Guinea elindulhassan valamiféle fejlődés útján. Már ha ilyesmiről lehet beszélni, hiszen csak kormányból 4 volt az elmúlt 10 hónapban és az országban nagyjából nem sok minden működik úgy, mint ahogy egy demokráciában elvárható lenne.

twitter.com/napiafrika

8 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

A nigériai katonák emberfeletti küzdelme a Sambisában

Közzététel ideje:| május 21, 2016 | 2 hozzászólás | GaceTillerro

Oda jutottunk, hogy ha napjainkban a nigériai hadsereg és a Boko Haram újabb összecsapásáról jelenik meg egy hír vagy beszámoló, akkor az sajnálatos módon már túlságosan nem bír hírértékkel, messze van a főcímektől, sőt sok esetben a mainstream média már meg is feledkezik ezen cselekményektől, pedig a sokszor és sok fórum által szervezetlennek és gyengének megbélyegzett nigériai hadsereg katonái emberfeletti munkát végeznek a milícia fő búvóhelyének számító Sambisa-erdőségben. És az emberfeletti munka nem túlzás, elég csak azzal tisztában lennünk, hogy mennyit keres egy egyszerű közlegény a hadsereg soraiban és milyen az élet a jelenleg éppen esős évszakot megélő Sambisában (ahol gyakran előfordulhat bőven 40 Celsius fok feletti hőmérséklet is).

sambisa

A főként a 21. hadosztály 7. dandárjának részvételével jelenleg is zajló előrenyomulás során több tucat nőt és gyermeket szabadítottak ki pár nappal ezelőtt (köztük egyet a 2014-ben Chibokban elrabolt lányok közül) a fegyveres erők és minden egyéb jel is arra mutat, hogy a hadsereg megpróbálja fokozni a nyomást a 2013 óta a szélsőségesek fő búvóhelyének számító erdőségben. Hiába azonban egy-két falu elfoglalása, milícisták megölése és fegyverek lefoglalása, eddig ez bőven kevésnek tűnik ahhoz, hogy a Sambisából kiűzzék a Boko Haramot. Ennek pedig ahogy már fentebb is említésre került, a Sambisa méretéhez és igen kemény adottságaihoz van köze, hiszen a hat államot lefedő, Togó nagyságú erőben főleg esős évszakban szinte alig lehet haladni, egyes területek mocsárrá alakultak, máshol járművekkel lehetetlenség haladni – ehhez pedig nagyban hozzájárultak a szélsőségesek is, sok utat aláaknáztak, minden hidat igyekeznek elpuszítani, szóval az előrenyomuláshoz először aknamentesíteni kell majd ideiglenes átjárókat kell kialakítani az utászoknak.

Az eredetileg nemzeti parknak számító területen anno tömegével éltek oroszlánok, elefántok és antilopok is, de a hosszú évek óta tartó orvvadászat, az erdő pusztítása, a földművelés és az iható víz mennyiségének csökkenése oda vezetett, hogy ma már eléggé limitált számú faj él az erdőségben, amely egyébként a jelenlegi nigériai vezetés szerint a Boko Haram utolsó bástyája. Ezen bástya ellen folyik most egy közel 10 ezres nemzetközi katonai kontingens offenzívája a nigériai hadsereg vezetésével, de ahogy nemrégiben a kontingensben nagy részt vállaló Kamerun egyik Sambisába kiküldött tudósítója rámutatott: a Sambisát lerohanni szinte lehetetlenség, hiszen olyan hatalmas és nehezen megközelíthető területről van szó, amelyben 10 ezer katona szinte jelentéktelen számnak számít egy ilyen típusú rejtőzködő harcmodor ellen.

És mindezek ellenére ha az ember veszi a fáradtságot és olvasgat, kutat, akkor elég gyorsan rádöbben, hogy az első vonalban küzdő nigériaiak havi zsoldja nagyjából 60-70 ezer forintnyi naira és a napi élelmiszerellátmányuk alig éri el a 700 forintnyi nairát. Folyamatosak az olyan jellegű panaszok, amelyek szerint nincs elég lőszer a fegyverekbe vagy üzemanyag a járművekbe, sőt egyes facebookos posztok azt is fejtegetik, hogy a nigériai légierő szinte alig támogatja az offenzívát – persze ezeket a vezetés mindig cáfolja, de a nagy számok törvénye alapján valami igazságnak kell benne lennie, ha ennyien, ennyi helyen publikálnak ilyen jellegű információkat.

twitter.com/napiafrika

8 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.

keep looking »
  • Archívum

  • Címke