Mi lesz veled, drága Zimbabwe? Irán segít!
Közzététel ideje:| március 11, 2010 | 1 hozzászólás | GaceTillerro
Miközben az Egyesült Államok, az EU és a teljes nemzetközi közösség egyre jobban szélesíti és növeli szankcióit Zimbabwe országával szemben, az elnök, Robert Mugabe és kormányának antidemokratikus intézkedései és tettei elleni fellépésként, addig egyre egyértelműbbé válik a józan gondolkodók számára, hogy ezek az akciók csak a zimbabwei népet sújtják, Mugabe már régóta nagy ívben tesz a “nyugatra”. A mai napon a Nemzetközi Vöröskereszt tett közzé egy jelentést, amelyből kiderül, hogy a jelenlegi pillanatban több mint két millió ember van Zimbabwéban, akik élelmiszersegélyre szorulnak, és tekintve, hogy rendkívül rossz termést prognosztizálnak a mezőgazdaságban – ez a szám ugrásszerűen növekedni is fog.
És azért valamennyire hihetünk a Vöröskeresztnek (ők azért általában nem egy sok ezer kilométerre lévő irodából okoskodnak, mint egyes jogvédők), hiszen zimbabwei szervezetének munkatársai rengeteget utaznak szerte az országban, igyekezvén enyhíteni a döbbenetes szegénységtől szenvedő lakosság szenvedéseit. A jelentésből az is kiderül, hogy már most az összes termény 11%-a “elbukott” a kevés eső miatt, miközben pedig a vidéki lakosság számára csak a saját termelés lehet az egyetlen igazi remény – a segélyek még mindig képtelenek kielégíteni az igényeket. Aztán ott a vízellátás problémája, sok százezer polgár nem jut megfelelő minőségű és mennyiségű ivóvízhez, így a Vöröskereszt egyik fő prioritásának most a vízhelyzet javítását nevezte meg. Ennek érdekében az idei évre megnövelték Zimbabwe számára nyújtandó segélykeretüket és további adományokra szólítanak fel, ugyanis kitűzött céljaikat nem biztos, hogy teljesíteni tudják – a Vöröskereszt sem bővelkedik a forrásokban.
A rossz termésnek más okai is vannak: már vetőmagból és növényvédő szerekből is hiány van, egyszerűen a zimbabwei vidék teljesen ellehetetlenedett (ahogy arról már írtam párszor itt), nem csoda, hogy néhány év alatt az ország lakosságának egyharmada kivándorolt, ma már alig vannak 8 millióan. Nagyjából 2 millió tonna gabonára lenne szükség éves szinten ennyi ember táplálására, de az idei legjobb becslések szerint sem lesz több országos szinten fél millió (!) tonnánál. Egyes régiók súlyosabban szenvednek a szárazságtól, van ahol konkrétan nem látni egy “normális” állapotban lévő termőföldet, az emberek pedig kilátástalanul tekintenek a jövőben. Egyértelműen belátható, hogy Mugabe erőszakos farm-újraelosztásának eredményét láthatjuk.
A politikai helyzet sem túl stabil, Morgan Tsvangirai miniszterelnök és Robert Mugabe “örökös” elnök hatalommegosztási egyezsége már rég kudarcot vallott, a felélesztésére irányuló próbálkozások sorra kudarcba fulladnak, ahogy néhány napja is, amikor a két fél miniszteri pozíciókról nem tudott megegyezni, sőt, újabb ellentétek merültek fel közöttük. A nemzetközi közösség pedig nem enged, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szintén a napokban jelentette be, hogy a politikai krízis feloldásáig nem hajlandó segíteni az országnak, bár tudja, mekkora szükség lenne rá. Bár már történtek mindkét oldalról enyhülést jelentő lépések: Mugabe elkezdte lassan törleszteni korábbi adósságait, ezért cserébe pedig Zimbabwe visszakapta szavazati jogát a szervezetben. De további hitelekre – helyesen – még nincs itt az idő.
Az EU és az Egyesült Államok még növeli is a dél-afrikai országgal szembeni szankcióit, Barack Obama néhány hete erősítette meg, hogy az USA újabb egy évig mindent el fog követni, hogy kikényszerítse a zimbabwei demokrácia helyreállítását. Ennek egyik fő pillére az ún. “Zimbabwe-törvény” 2002-ből, amely minden amerikai jogi és természetes személynek megtiltja a üzleti kapcsolatokat Zimbabwéval, továbbá minden fronton igyekszik megakadályozni az afrikai ország forráshoz jutását.
De Zimbabwe új, erős szövetségesre lelt “nyugat” elleni harcában: Irán olajügyekért felelős minisztere, Masoud Mir-Kazemi egy napokban tartott találkozó után bejelentette, hogy az ázsiai ország kiáll Zimbabwe mellett a jogtalan elnyomással folytatott küzdelmében és ellátja olajjal is, továbbá olajipari szakértelmét is Mugabe rendelkezésére bocsátja. Ahogy hétfőn Mahmúd Ahmadinezsád elnök is fogalmazott: Irán minden eszközzel segíteni fogja Zimbabwét a Nyugat elleni harcában.
Zanzibár: végre ismét van áram
Közzététel ideje:| március 10, 2010 | 1 hozzászólás | GaceTillerro
Nagy nap volt a tegnapi a Tanzániához tartozó Zanzibár szigetcsoport legnagyobb szigetén, Unguján (ezt a szigetet szokták nemhivatalosan Zanzibárnak is nevezni tévesen), hiszen majdnem három hónap után ismét visszatért az elektromos áram a nagyjából 700 ezer lakosú szigetre. December 10.-én ment el az áram először és bár néhány nappal később pár percre ugyan visszatért, onnantól kezdve a mai napig teljesen áram nélkül volt a sziget, ami súlyos csapást jelentett a Tanzánián belül elég nagy autonómiával rendelkező Zanzibár számára, hiszen konkrétan a turistaszezon egyik legfontosabb időszakáról van szó.
A nem példanélküli eset hátterében a sziget energiafüggősége áll, áramszükségletének közel 70%-át egy vízalatti kábelen kapja a kontinensről, amely nem éppen mai darab és már az elmúlt években is több alkalommal voltak hosszabb áramszünetek (legutóbb 2008-ban volt egy négy hetes kimaradás). A szigetcsoport másik nagyobb, jóval gyérebben lakott szigetén, Pembán más erőforrásokból (hőenergia, kőolajszármazékok és fa) biztosítják az energiaszükségletet, de néhány hónapja már megkezdődött egy kábel fektetése ennek a szigetnek az irányába is.
A több mint 30 éves kábel meghibásodásából fakadó áramszünetet egyébként a továbbra is nagy számban érkező turisták nagy része nem igazán tapasztalta meg Unguján, mivel a nagy szállodák, éttermek, gyárak és egyéb üzletek aggregátorok segítségével (tehát benzinnel) biztosították a szükséges elektromosságot, az más kérdés, hogy ez súlyos pluszterheket rótt rájuk, hiszen az áramszünet kezdete után rövidesen az üzemanyagárak is közel 80-100%-os emelkedést produkáltak (később aztán volt időszak, amikor a december elején kialakult árak háromszorosa volt egy liter).
Volt olyan elit hotel, ahol egy nap közel 800 ezer forintba került a teljes szállodakomplexum áramellátása, hiszen a páratartalom miatt a légkondiknak is teljes kapacitással kellett üzemelniük. Ráadásként az áramkimaradás okozott egy még súlyosabb gondot is, a szivattyúk működésének hiányában a vízellátás is kritikussá vált, voltak szállodák, ahol egyáltalán nem volt víz, de egészségügyi intézményekben és iskolákban is nagy nehézségeket okozott a helyzet. Az amúgy is krízisben lévő zanzibári gazdaságot (12%-os visszaesést prognosztizáltak az idei év első felére) tehát óriási örömként érte a most visszatérő áram, ahogy erre a nagy esemény kapcsán megszólaló prominens vezetők rá is világítottak. Akik egyben felszólították a tanzániai kormányt az azonnali cselekvésre és a kábel teljes cseréjére, hiszen az 1976-ban fektetett “huzal” már 10 évvel tervezett használati ideje után jár, így bármikor újabb súlyos csapás érheti a szigetet.
Szabad egy körre? Autós utazás Lusakában, Zambia fővárosában
Közzététel ideje:| március 9, 2010 | 4 hozzászólás | GaceTillerro
Újabb nigériai erőszakhullám: nem vallási feszültség
Közzététel ideje:| március 8, 2010 | 21 hozzászólás | GaceTillerro
Alig egy hónappal a régióban történt korábbi erőszakos összecsapások óta, hétvégén ismét a káosz lett úrrá a közép-nigériai Jos városának környékén, miután három, a városhoz közel fekvő falut bozótvágókkal és puskákkal felszerelkezett bandák rohanták le vasárnap és akik nem tudtak elmenekülni, azokat szó szerint lekaszabolták – többségük menekülésre képtelen gyermek, nő vagy öreg volt. Az első jelentések még pár tucat halottról szóltak, azóta kiderült, legalább 500 embert gyilkoltak meg a fulani etnikumhoz tartozó támadók, akik ugyan az iszlám követői, ám ez a támadás a hírekkel ellentétben valószínűleg nem vallási, hanem inkább etnikai, gazdasági alapon történt.
A megtámadottak kivétel nélkül a keresztény berom etnikum tagjai és ez adott okot a téves feltételezésre, hogy ez csakis vallási alapú mészárlás lehetett. Alapvetően ez most bosszúból végrehajtott akció lehetett, hiszen a januári összecsapások során a mostani helyszínt jelentő falvakban a beromok támadtak először a fulanikra és Jos-ban is zömmel muszlimok estek áldozatul az őrjöngő erőszaknak. És bár szinte alig számított hírnek, februárban is több összecsapás történt a két etnikum tagjai között, és a januári jos-i akciók óta a fulanik elutasítják az együttműködést és a megbékélési tárgyalásokat is. A két közösség közötti ellentét nem újkeletű, az állattartással foglalkozó fulanik és a földművelést előnyben részesítő beromok évek óta harcolnak egymással földek birtoklási joga, különböző építési ügyek és ezeréves “tüskék” miatt, az csak az események balszerencsés együttállása, hogy egy keresztény és egy muszlim csoportról van szó (persze a gyűlölet növeléséhez tökéletes helyzet).
A mostani támadások rendkívül szervezetten történtek Zot vagy Dogo-Nahawa faluja ellen, a január óta érvényben lévő kijárási tilalom ellenére kora hajnalban jelentek meg a támadók a településeknél, majd fegyvereikből leadott lövéseikkel “csalogatták” elő házaikból a főként berom lakosságot (az itt élő fulanik többsége már távozott, miután hírek terjedtek el köztük a támadásról) majd bozótvágókkal estek neki azoknak, akik képtelenek voltak menekülni: a nőknek, gyermekeknek, öregeknek. A házakat aztán felgyújtották és csak a falvak módszeres elpusztítása után hagyták el a területet. A három órás mészárlás után nem sokkal érkeztek meg az első katonai alakulatok a településekre, ahol a rend azonnal helyre is állt, hiszen errefelé mindenki ismeri a rendőrség és katonaság iszonytató módszereit.
A vadászat a támadókra szinte azonnal meg is kezdődött, jelen pillanatig közel 200 embert vettek őrizetbe az eseményekkel kapcsolatban, és Goodluck Jonathan, nigériai elnök a helyzet azonnali helyreállítására szólította fel a katonaságot. Maga Jonathan számára is rendkívül nehéz ez az ügy, sokak szerint most fog eldőlni, hogy alkalmas-e vezetni egy ekkora és ilyen ellentétekkel küzdő országot – akár ideiglenesen is. Ahogy a helyiek is megerősítették, ez nem vallási alapú, inkább etnikai és gazdasági ellentét, hiszen a régióba az elmúlt években északról tömegével érkeztek a fulanik és ez Jos városának amúgy is zsúfolt környékén elég szoros helyzetet teremtett a megélhetést illetően. Az alap tehát adott volt, ehhez jöttek az évtizedes ellentétek, a folytonos aggresszió egymás irányába és persze a fiatal bandák erőszakos akciói.
A külön nyelv is szerepet játszhatott a mészárlásban, hiszen túlélők elmondása szerint a támadók a “nagge” fulani szót kiabálták (nagyjából jószágot jelent) és aki nem tudott erre ugyanígy felelni, azt már rohanták is le fejszékkel, késekkel. Meg nem erősített – ez tényleg csak pletyka – információk szerint a támadók emellett Allahot dicsérték fennhangon az akció során. A halottak számát mindenesetre csak becsülni lehet, hiszen már nem sokkal a gyilkosságok után megkezdődött az áldozatok temetése, miközben sok százan indultak útnak a régióból egy újabb mészárlás miatti félelmükben, bár a nigériai katonaság harckészültségét (és brutalitását) figyelembe véve nincs az a csoport, amelyik újabb támadást kísérelne meg.
Fő források: Vanguard News, Nigerian Tribune, Reuters, AFP
Tradícionális afrikai sportok – 1. rész: burkina fasói birkózás – Videó
Közzététel ideje:| március 8, 2010 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro
Togo választott: megvan az elnök – Update #2
Közzététel ideje:| március 7, 2010 | 2 hozzászólás | GaceTillerro
Update #1:
Nagyjából egy nappal az urnák lezárása után már meg is jelentek az első eredmények a togói elnökválasztásról, a kormány által kiadott közlemény szerint az eddig összeszámolt szavazatok tekintetében már most óriási a jelenlegi elnök, Faure Gnassingbé előnye legnagyobb ellenzéki riválisával, Jean-Pierre Fabre-val szemben. A kissé túlzónak tartott, közel 60%-os feldolgozási adatok szerint a két jelölt a szavazatok közel 95%-át kapta meg, Faure 64%-kal, Fabre pedig 31%-kal részesedett a voksokból. A médiaközlemény az ellenzék szereplésének gyengeségére is magyarázatot igyekezett adni, eszerint a legnagyobb ellenzéki bázisoknak számító városokban túl sok ellenzéki szavazó maradt távol a szavazóhelyiségektől.
Ez volt a hivatalos kormányzati verzió, az ellenzék ugyanis – mily meglepő – teljesen mást állít, eszerint óriási csalásról van szó, az UFC pártja manipulációról, hamisításokról beszél, és való igaz, lehet fogást találni a szavazáson, hiszen a legtöbb szavazólap egyszerű fénymásolat volt, sorszámok nélkül. Az ellenzék saját számításai szerint délen, ahol a párt legjelentősebb bázisai vannak, a kormány állításaival ellentétben legalább 90%-os győzelemre számíthat az UFC. Sajnos a politikai szembenállást a hatalmas megfigyelői kontingens sem volt képes feloldani: az EU megfigyelő csoportjának vezetője, Michael Gahler azt nyilatkozta, hogy nem tudják igazolni a szabad és tisztességes választásokat, aggasztó dolgokat tapasztaltak a kiküldött megfigyelők.
A végleges eredmények hamarosan napvilágot látnak, de a mai nap után ki merem jelenteni, hogy Faure Gnassingbé marad továbbra is Togo elnöke. És nem azért mert megnyeri a választásokat, hanem azért, mert az akar maradni. Hiába a népakarat, a hadsereg Faure mellett áll – hiszen ők is emelték hatalomra -, a katonák jelentős része közismerten kormánypárti szavazó, így az eredmények közzététele után nagy valószínűséggel garantáltak az erőszakos összecsapások. Bárcsak ne lenne igazam.
Update #2:
Szombaton megszületett a togói elnökválasztás hivatalos eredménye: az elvileg független választási bizottság közleménye szerint a közel 2 millió leadott szavazat 60.9%-át az eddigi elnök, a korábbi diktátor fia, Faure Gnassingbé szerezte meg a kis nyugat-afrikai országban. A legerősebb ellenzéki jelölt, Jean-Pierre Fabre mindössze csak a szavazatok 33.9%-át kapta, amely után Fabre nagyjából 200 tüntető élén a belvárosba akart vonulni, de ezt a rendőrség könnygáz bevetésével megakadályozta. Bár az ellenzék egységesen azon a véleményen van, hogy Gnassingbé és pártja, az UFC csalással szerezte meg a győzelmet, az országban tartozkodó több száz nemzetközi megfigyelő vezetője szerint maga a választási folyamat többé-kevésbé szabályos volt.
Ami viszont őket is aggasztja, az a gyanú, hogy Gnassingbé sok ezer szavazatot szó szerint megvásárolhatott, pénzért, rizsért cserébe. Ami biztos az eredmények alapján, hogy az ellenzék bázisát jelentő déli országrészben nem sikerült sok embert mozgósítani, ezzel szemben a kormánypárti északon rendkívül magas volt a részvételi arány. A magát ünnepelő Gnassingbé és a csalást kiabáló, tüntetésre felszólító ellenzék pedig felveti a kérdést: ugye nem fog eldurvulni a helyzet?
Fő források: Reuters, AFP, Afrol
keep looking »