Szabad egy körre? Autós utazás Lusakában, Zambia fővárosában
Közzététel ideje:| március 9, 2010 | 1 hozzászólás | GaceTillerro
Újabb nigériai erőszakhullám: nem vallási feszültség
Közzététel ideje:| március 8, 2010 | 11 hozzászólás | GaceTillerro
Alig egy hónappal a régióban történt korábbi erőszakos összecsapások óta, hétvégén ismét a káosz lett úrrá a közép-nigériai Jos városának környékén, miután három, a városhoz közel fekvő falut bozótvágókkal és puskákkal felszerelkezett bandák rohanták le vasárnap és akik nem tudtak elmenekülni, azokat szó szerint lekaszabolták – többségük menekülésre képtelen gyermek, nő vagy öreg volt. Az első jelentések még pár tucat halottról szóltak, azóta kiderült, legalább 500 embert gyilkoltak meg a fulani etnikumhoz tartozó támadók, akik ugyan az iszlám követői, ám ez a támadás a hírekkel ellentétben valószínűleg nem vallási, hanem inkább etnikai, gazdasági alapon történt.
A megtámadottak kivétel nélkül a keresztény berom etnikum tagjai és ez adott okot a téves feltételezésre, hogy ez csakis vallási alapú mészárlás lehetett. Alapvetően ez most bosszúból végrehajtott akció lehetett, hiszen a januári összecsapások során a mostani helyszínt jelentő falvakban a beromok támadtak először a fulanikra és Jos-ban is zömmel muszlimok estek áldozatul az őrjöngő erőszaknak. És bár szinte alig számított hírnek, februárban is több összecsapás történt a két etnikum tagjai között, és a januári jos-i akciók óta a fulanik elutasítják az együttműködést és a megbékélési tárgyalásokat is. A két közösség közötti ellentét nem újkeletű, az állattartással foglalkozó fulanik és a földművelést előnyben részesítő beromok évek óta harcolnak egymással földek birtoklási joga, különböző építési ügyek és ezeréves “tüskék” miatt, az csak az események balszerencsés együttállása, hogy egy keresztény és egy muszlim csoportról van szó (persze a gyűlölet növeléséhez tökéletes helyzet).
A mostani támadások rendkívül szervezetten történtek Zot vagy Dogo-Nahawa faluja ellen, a január óta érvényben lévő kijárási tilalom ellenére kora hajnalban jelentek meg a támadók a településeknél, majd fegyvereikből leadott lövéseikkel “csalogatták” elő házaikból a főként berom lakosságot (az itt élő fulanik többsége már távozott, miután hírek terjedtek el köztük a támadásról) majd bozótvágókkal estek neki azoknak, akik képtelenek voltak menekülni: a nőknek, gyermekeknek, öregeknek. A házakat aztán felgyújtották és csak a falvak módszeres elpusztítása után hagyták el a területet. A három órás mészárlás után nem sokkal érkeztek meg az első katonai alakulatok a településekre, ahol a rend azonnal helyre is állt, hiszen errefelé mindenki ismeri a rendőrség és katonaság iszonytató módszereit.
A vadászat a támadókra szinte azonnal meg is kezdődött, jelen pillanatig közel 200 embert vettek őrizetbe az eseményekkel kapcsolatban, és Goodluck Jonathan, nigériai elnök a helyzet azonnali helyreállítására szólította fel a katonaságot. Maga Jonathan számára is rendkívül nehéz ez az ügy, sokak szerint most fog eldőlni, hogy alkalmas-e vezetni egy ekkora és ilyen ellentétekkel küzdő országot – akár ideiglenesen is. Ahogy a helyiek is megerősítették, ez nem vallási alapú, inkább etnikai és gazdasági ellentét, hiszen a régióba az elmúlt években északról tömegével érkeztek a fulanik és ez Jos városának amúgy is zsúfolt környékén elég szoros helyzetet teremtett a megélhetést illetően. Az alap tehát adott volt, ehhez jöttek az évtizedes ellentétek, a folytonos aggresszió egymás irányába és persze a fiatal bandák erőszakos akciói.
A külön nyelv is szerepet játszhatott a mészárlásban, hiszen túlélők elmondása szerint a támadók a “nagge” fulani szót kiabálták (nagyjából jószágot jelent) és aki nem tudott erre ugyanígy felelni, azt már rohanták is le fejszékkel, késekkel. Meg nem erősített – ez tényleg csak pletyka – információk szerint a támadók emellett Allahot dicsérték fennhangon az akció során. A halottak számát mindenesetre csak becsülni lehet, hiszen már nem sokkal a gyilkosságok után megkezdődött az áldozatok temetése, miközben sok százan indultak útnak a régióból egy újabb mészárlás miatti félelmükben, bár a nigériai katonaság harckészültségét (és brutalitását) figyelembe véve nincs az a csoport, amelyik újabb támadást kísérelne meg.
Fő források: Vanguard News, Nigerian Tribune, Reuters, AFP
Tradícionális afrikai sportok – 1. rész: burkina fasói birkózás – Videó
Közzététel ideje:| március 8, 2010 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro
Togo választott: megvan az elnök – Update #2
Közzététel ideje:| március 7, 2010 | 2 hozzászólás | GaceTillerro
Update #1:
Nagyjából egy nappal az urnák lezárása után már meg is jelentek az első eredmények a togói elnökválasztásról, a kormány által kiadott közlemény szerint az eddig összeszámolt szavazatok tekintetében már most óriási a jelenlegi elnök, Faure Gnassingbé előnye legnagyobb ellenzéki riválisával, Jean-Pierre Fabre-val szemben. A kissé túlzónak tartott, közel 60%-os feldolgozási adatok szerint a két jelölt a szavazatok közel 95%-át kapta meg, Faure 64%-kal, Fabre pedig 31%-kal részesedett a voksokból. A médiaközlemény az ellenzék szereplésének gyengeségére is magyarázatot igyekezett adni, eszerint a legnagyobb ellenzéki bázisoknak számító városokban túl sok ellenzéki szavazó maradt távol a szavazóhelyiségektől.
Ez volt a hivatalos kormányzati verzió, az ellenzék ugyanis – mily meglepő – teljesen mást állít, eszerint óriási csalásról van szó, az UFC pártja manipulációról, hamisításokról beszél, és való igaz, lehet fogást találni a szavazáson, hiszen a legtöbb szavazólap egyszerű fénymásolat volt, sorszámok nélkül. Az ellenzék saját számításai szerint délen, ahol a párt legjelentősebb bázisai vannak, a kormány állításaival ellentétben legalább 90%-os győzelemre számíthat az UFC. Sajnos a politikai szembenállást a hatalmas megfigyelői kontingens sem volt képes feloldani: az EU megfigyelő csoportjának vezetője, Michael Gahler azt nyilatkozta, hogy nem tudják igazolni a szabad és tisztességes választásokat, aggasztó dolgokat tapasztaltak a kiküldött megfigyelők.
A végleges eredmények hamarosan napvilágot látnak, de a mai nap után ki merem jelenteni, hogy Faure Gnassingbé marad továbbra is Togo elnöke. És nem azért mert megnyeri a választásokat, hanem azért, mert az akar maradni. Hiába a népakarat, a hadsereg Faure mellett áll – hiszen ők is emelték hatalomra -, a katonák jelentős része közismerten kormánypárti szavazó, így az eredmények közzététele után nagy valószínűséggel garantáltak az erőszakos összecsapások. Bárcsak ne lenne igazam.
Update #2:
Szombaton megszületett a togói elnökválasztás hivatalos eredménye: az elvileg független választási bizottság közleménye szerint a közel 2 millió leadott szavazat 60.9%-át az eddigi elnök, a korábbi diktátor fia, Faure Gnassingbé szerezte meg a kis nyugat-afrikai országban. A legerősebb ellenzéki jelölt, Jean-Pierre Fabre mindössze csak a szavazatok 33.9%-át kapta, amely után Fabre nagyjából 200 tüntető élén a belvárosba akart vonulni, de ezt a rendőrség könnygáz bevetésével megakadályozta. Bár az ellenzék egységesen azon a véleményen van, hogy Gnassingbé és pártja, az UFC csalással szerezte meg a győzelmet, az országban tartozkodó több száz nemzetközi megfigyelő vezetője szerint maga a választási folyamat többé-kevésbé szabályos volt.
Ami viszont őket is aggasztja, az a gyanú, hogy Gnassingbé sok ezer szavazatot szó szerint megvásárolhatott, pénzért, rizsért cserébe. Ami biztos az eredmények alapján, hogy az ellenzék bázisát jelentő déli országrészben nem sikerült sok embert mozgósítani, ezzel szemben a kormánypárti északon rendkívül magas volt a részvételi arány. A magát ünnepelő Gnassingbé és a csalást kiabáló, tüntetésre felszólító ellenzék pedig felveti a kérdést: ugye nem fog eldurvulni a helyzet?
Fő források: Reuters, AFP, Afrol
A Freedonia-sztori: egy mikronemzet hatása Afrikában
Közzététel ideje:| március 6, 2010 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro
A nagyjából hivatalosnak tekinthető definíció szerint a mikronemzetek olyan nemzetközileg nem elismert országok, országrészek, melyek rendszerint rendkívül kis területűek, létezésüket pedig csak az őket kikiáltó csoport ismeri el. Az internet elterjedésével számtalan ilyen jött létre kizárólag csak a kibertérben, de a való világban is akar pár ilyen: legismertebb mind közül a Nagy-Britannia közelében található II. világháborús erődön létrejött Sealandi Hercegség, de emlékezetes történet volt a Minerva Köztársaság létrehozási kísérlete is a Csendes-óceáni Minerva-atollok elfoglalásával.
Afféle hétvégi érdekességként egy ilyen mikronemzet és Afrika egy közös kapcsolatáról és egy elméleti síkon majdnem létrejött új afrikai államról lesz szó a következő posztban. A Freedoniai Hercegséget afféle szórakoztató ötletként, projektként hozta létre néhány tizenéves 1992-ben az Egyesült Államokbeli Houston városában, ki is kiáltották otthonaik függetlenségét az Államtól, de igazán komolyra csak évekkel később, 1997-ben vált a történet, amikor egy John Kyle nevű (ő volt I. John herceg) fiatal vette kézbe a projekt vezetését, weblapot készített, alkotmányt dolgozott ki és pénzérméket is veretett az “ország” hivatalos fizetőeszközeként. A mikronemzet lakossága, vagyis inkább a projekt résztvevőinek száma 2000-ben érte el csúcspontját, amikor majdnem 300 tagot számláltak világszerte, főként az Egyesült Államokban.
Ahogy a projekt régóta nem frissített honlapjáról tudjuk, 2000 végén Kyle és barátainak elhatározása, hogy valódi földet is szereznek államuknak, tettekre sarkallta őket. Sok lehetőségük nem volt, egy olyan országot kellett keresniük, amely hajlandó volt ilyen célokra is értékesíteni területének egy részét. Választásuk az afrikai Szomáliföldre esett, amelyet ekkor szinte még egyetlen nemzetközi szervezet vagy más ország sem ismert el, de amely már egy független állam majd minden tulajdonságával rendelkezett. Állítólagosan még tárgyalásokat is folytattak Szomáliföld képviselőivel a projektről és megállapodtak abban, hogy egy aszfaltozott út és egy kikötő építéséért cserébe Szomáliföld hajlandó területének egy részét átengedni Freedonia számára. Mint később kiderült, ez csak hazug propagandának bizonyult, de hatása az ezután következő eseményekre már elkerülhetetlen volt.
2000-ben, nagyjából Freedonia létezésének csúcspontján Jim Davidson és Michael Notten, az Awdal Roads vállalatának a képviseletében Szomáliföld Dzsibutival és Etiópiával határos legnyugatibb csücskébe utaztak, hogy ott tárgyaljanak különböző üzleti projektekről, főként utak építéséről. Minden gond nélkül zajlott a tárgyalások során, úgy tűnt, hogy sok milliós befektetést fog hozni a megállapodás az akkor még Szomáliföldtől is elszakadni kívánó Awdal tartománya számára, ám a mikronemzet képében a sors közbeszólt. Szomáliföld nem nézte jó szemmel szakadár tartományának egyéni akcióit a befektetéseket és tárgyalásokat illetően (meg egyáltalán alapból rendkívül feszült volt a hangulat a kis tartomány és Szomáliföld között), ezért azt a propagandát kezdték el terjeszteni Awdalban, hogy a két amerikai csak Awdal egy részét kívánja megszerezni Freedonia “nemlétező” nemzete számára.
Ekkor újabb feszült hangulatú tárgyalások következtek az Awdal Roads és Szomáliföld vezetése, valamint a szakadár Awdal tartomány irányítói között, közben pedig az awdali lakosság hangulata is egyre feszültebbé vált, kisebb-nagyobb tüntetések törtek ki és az amerikai üzletemberek élete is veszélybe került. A tárgyalások eredményeképpen végül a két üzletembert (bár csak állítólagosan volt közük Freedoniához) kiutasították az országból, Szomáliföld alelnöke katonai kísérettel Awdalba utazott, demonstrálni “ki is az úr a háznál”. Awdal lakossága azonban az utcára vonult Szomáliföld ellen való tüntetésük jeleként és megtámadták az alelnököt szállító konvojt is, amelynek következtében a hadseregnek is be kellett avatkoznia, a végeredmény: 4-5 halott és több tucat sebesült. És bár Freedonia weboldalán később teljesen elhatárolódtak az eseményektől, ez a történet is mutatja, hogy egy apró ötletnek is lehet hatása emberek életére a világ más pontjain.
Togo választott – Vajon jön az erőszak is?
Közzététel ideje:| március 4, 2010 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro
Eljött hát a nap, amire Togo népe oly hosszú ideje várt már: az ország történetének első, tényleg szabad elnökválasztására került sor a mai napon, ennek megfelelően a várakozás is óriási volt. Az 1960-ban függetlenné vált aprócska nyugat-afrikai állam független történelmének legnagyobb részében a Gnassingbe-család irányítása alatt állt, 38 évig Etienne Eyadema Gnassingbe, majd 2005-től a katonai puccsal hatalomra jutott fiú, Faure Gnassingbe vezette Togót – egyébként ő hatalomra jutása után egy, ellenzék által bojkottált és csalásnak kikiáltott választáson is megerősítette hatalmát.
Emlékezhetünk még a képsorokra, félve az eredményektől, az összeszámlálás megkezdése előtt a katonák behatoltak a szavazóhelyiségekbe és elrabolták az urnákat, majd később a felháborodott tüntetőkre lőttek, több száz halottat hagyva az utcákon. Most azonban más lesz a helyzet, ígérte Gnassingbe, aki mindent megtesz, hogy a múltat elborítsa a feledés homálya, választási plakátjain is csak egyszerűen Faure névvel szerepel, igyekezvén elkerülni apja 38 éves diktatúrájának rossz emlékeit, amit a Gnassingbe név válthat ki. Az emberek pedig most tényleg úgy érzik, hogy lehet változás, hatalmas sorok kígyóztak a mai napon a szavazásra kijelölt helyiségek előtt, hiszen mindenkinek át kellett élnie, milyen egy olyan választás, ahol nem csak egy jelöltre lehet szavazni.
A választásokra való felkészülés nem kezdődött túl jól, a két legnagyobb ellenzéki párt, az Egyesült Erők a Változásért (UFC) és a Bizottság a Megújulásért (CAR) ugyanis rendkívül erősen támadta azt a választási szabályt, hogy minden egy fordulóban dőljön el, hiszen ez az uralkodó Togói Néppárt (RPT) malmára hajthatja a vizet, hiszen a többi aprócska párt is valószínűleg a nagyobb ellenzékiektől “lopja el” a szavazatokat. Emellett az ellenzék a szavazók regisztrációjának felülvizsgálatát is követelte, súlyos hiányosságokra és tévedésekre hivatkozva, és bár utóbbiban sikerült is eredményt elérniük, az egyfordulós választást nem sikerült kettőre változtatniuk. Végül az ellenzék folyamatos követelései miatt az eredetileg február 28.-ára kitűzött voksolást a mai napra halasztották, de az UFC több kis párttal együtt már előzetesen hangoztatta: csalástól tartanak.
A jelöltek tekintetében meglepő módon maga az RPT és Faure Gnassingbe okozta a legtöbb meglepetést, hiszen sokáig Faure azt erősítgette, hogy nem fog indulni a választásokon, de aztán végül több pártgyűlés után úgy döntött, enged a “togói többség akaratának” és megméretteti magát. A határidőig rajta kívül még 6 jelölt kérelmét fogadták el, bár voltak problémák egyes kis pártok jelöltje körül. A három legjelentősebb esélyes egyértelműen Faure (RPT), Jean-Pierre Fabre (UFC) és Yawovi Agboyibo (CAR). Fabre jelölése is érdekes történet, hiszen sokáig úgy volt, hogy az UFC nagy “öregje”, a pártvezér Gilchrist Olympio lesz a párt jelöltje, de ő sajnos egészségügyi problémák miatt mégsem tudott “rajthoz” állni (ami az UFC szerint a kormány játéka a szabályokkal).
Február közepére azonban nagyjából letisztultak a jelöltállítás körüli problémák és elkezdődött a szokásos politikai sakkjátszma valamint a kampányhadjárat országszerte, ahol minden jelölt saját érdemeit hangoztatta és csodás Togo-jövőképet vizionált, de egyben békés szavazásra szólított fel. Ami biztos, hogy ha ezúttal is gondok lesznek a választások körül (és ha Faure fog nyerni, akkor lesznek is), akkor a 2005-ösnél jóval nagyobb problémákra lehet számítani az országban, maga Fabre, az UFC jelöltje ki is jelentette, hogy hajlandó akár meghalni a győzelemért és az igazságért. Az ellenzék emellett közel 12 ezer aktivistát is mozgósított, akik a szavazófülkéknél “őrködtek”, hogy elkerüljék a 2005-ös hihetetlen eseményeket, és akár életük árán is megvédjék a demokráciát. Ezen kívül több ezer katonát is kivezényeltek ma az utcákra, hogy ne legyen probléma a renddel, továbbá több száz külföldi megfigyelő is az országban van, biztosítandó a voksolás szabályos levezénylését.
A BBC helyszíni beszámolója szerint a fővárosban, Loméban gond nélkül folytak az események, bár több helyen csak később kezdődött el a szavazás és kisebb csúszások történtek a menetrendben. A nemzetközi sajtó megítélése szerint is minden eddiginél tisztességesebb választásra került sor, Faure tisztességes riválisként kezeli az ellenzéket, nem ellenségként és a választásokat is egy, nemzetközileg ellenőrzött független választási bizottság felügyeli. Ennek ellenére a rendelkezésre álló források miatt eléggé a jelenleg uralkodó Gnassingbe fiú felé dől a mérleg nyelve, Lomé választási plakátjainak jelentős része az övé és vidéken is jóval több kampányrendezvényt tudott tartani, mint riválisai.
A szomszédos Ghánában és Beninben mindenesetre a civil szervezetek és a lakosság is felkészült arra, ha esetleg elszabadulna a pokol Togóban és 2005-höz hasonlóan több ezren lépnék át a határt az erőszak elől menekülve. Az ENSZ és szervezetei által felállított vészhelyzeti tervben négy lehetséges kimenetel szerepel (az egyes a békés választás, a négyes a polgárháború kirobbanása), és a legtöbb szervezet egyértelműen a harmadikra, a választások utáni erőszakos akciókra szavaz. Ma a határokat lezárták, az éttermek, szórakozóhelyek zárva tartottak, az utcákon csak a külön engedéllyel rendelkező járművek közlekedhettek, de egész nap semmiféle probléma nem volt, a szavazóhelyiségeket békében sikerült lezárni. Most már mindenki az eredményeket várja – nagyjából 2-3 nap múlva lesznek -, a hangulatról pedig mindent elmond több fiatalokat tömörítő szervezet jelmondata: “változás lesz vagy halál”.
keep looking »